Atika, Johnie,
köszönöm szépen!

Áh! Döbbenetesen jól néz ki!
Emelem kalapom, aziránt is, hogy ilyen kis lépték mellett is jelentős részletességgel tudtál építeni.
Részemről csillagos ötös!

Sziasztok!

A hétvégén én is maketteztem egy kicsit és szeretnék pár képet mutatni egy új japán projekt kezdetéről. Egyenlőre csak levágtam és lecsiszoltam azt, aminek a helyére majd maratás kerül, valamint kifúrtam a fedélzeten a gépágyúk helyét. Ha elkészül a makett, egy kis darab alternatív történelem lesz.

Ez fantasztikus!
Világszínvonal és még azon is túl! Gratulálok!

És most néhány szó és kép a diorámáról:

Íme az elkészült diorámám, mely a Barham és Valiant csathajókat és az őket kísérő Griffin rombolót mutatja be 1941 november 25-én, mielőtt a Barhamot végzetes torpedótámadás érte az U-331 részéről. A hajók több mint hét évig készültek, elsősorban mert költözésem miatt jelentős késedelmet szenvedett a Barham építése. Korábbi bejegyzéseken részletes leírás alapján nyomon követhető mindhárom hajó építése.
A diorámán a hajókat a valóságosnál egymáshoz lényegesen közelebb helyeztem el, mert kiegyensúlyozott megjelenésű és kezelhető méretű alkotást kívántam készíteni. Felhívnám a figyelmet a Valiant “A” lövegtornya mellet egy kamera körül állók kis csoportjára – éppen forgatják a Barham elsüllyedését megörökítő, híres filmet, mely a YouTube-on megtekinthető. A dioráma a következő módon készült: Az hajók pozícióját még építésük előtt határoztam meg, és lyukakat fúrtam az alapba az őket rögzítő csavarok számára. Miután az utolsóként elkészült Griffin építését befejeztem, nekifogtam a a víz elkészítésének. Volt Magic Sculpom, amiről azt hittem, elég lesz. Mivel még nem dolgoztam vele, csak a víz készítése közben derült ki, hogy nem tudom vele befedni a teljes felületet. Kétségbeesetten kezdtem keresgélni, honnan szerezhetnék még, mert már csak pár nap volt hátra a Móvári versenyig. Végül egyik barátomtól kaptam egy kisebb adagot, majd, mivel ezzel együtt is csak a felület kb. kétharmada volt befedve, Milliputra váltottam, mert ezt tudtam hirtelen beszerezni egy másik barátomtól. Ezért a kétféle szín. Miután a két komponenst összekevertem, vékony rétegben kiterítettem az alapra. Ezután vizet bőven használva, egy kanalat és egy kisolló nyelét belenyomkodva előállítottam a textúrát. A hajók helyét kihagytam. Jól jött, hogy nem sikerült egyenletes vastagságú vizet készítenem: a csatahajók, különösen a Valiant, “belefúrják” az orrukat a vízbe - ez jellemző volt a Queen Elizabeth osztályra. A felületet lealapoztam, majd kék árnyalatait fújtam rá egy csipetnyi zölddel. Világoskék csíkokat fújtam a hajók helye köré, ez jeleníti meg a felkavarodott vizet. A hullámtarajokat finom ecsettel fehérre festettem egyenként, ez igen hosszadalmas és fárasztó műveletnek bizonyult. Ezt követően akril gélt “pacsmagoltam” a teljes felületre, így adva meg a végső, harmadik réteg textúrát. Ezután a hajókat az alapra csavaroztam, és a körülöttük levő hézagot akril géllel töltöttem ki. Utolsó lépésként papírzsebkendőből egy réteget tépkedtem formára és ragasztottam akril géllel átitatva a hajók orra mellé két oldalra, ezzel megjelenítve az orrhullámot. Végül úgy mentem el Móvárra, hogy előző éjjel szemhunyásnyit sem aludtam, mert a dioráma csak reggel fél hatra lett kész…

Willi, mati, dani416, Johnie, köszönöm szépen!
Willi, külön a fotózásokra készült a félméteres toll :)
mati, hát, évtizedes gyakorlatom van az 1:700-as méretarányban...
dani416, igaz, nincs kutya, pedig az egyik, legénység tagjait tartalmazó maratásban megtalálható.
Majd legközelebb...
Johnie: mindjárt!

Eszméletlen jól mutat a vízen!
A három hajó egy időben, egy diorámában mikor lesz látható?

Ebben a méterben már csak a kabalakutya hiányzik a fedélzetről, hogy teljes legyen az agybaj, na meg egy mikroszkóp, hogy látni is lehessen mindazt, amit összeraktál. Még jó, hogy ilyen jó képeket készítettél, mert szabad szememmel semmit nem látnék belőle. Tudom, ezért van a szemüveg, de ehhez már az se elég. Nem semmi a munkád!

Na ez a számomra felfoghatatlan kategória. Hogy a p...ba tudtad ezt ilyen méretben megcsinalni? Apám, ez fantasztikus!

Szia!
Gyönyörű munka. Hol szereztél ilyen óriási tollat?

Még néhány kép az elkészült makettről:

Batka, köszönöm szépen!
Valóban gyorsan kész lett, de ez azzal járt, hogy öt hónapon át, sok mindent elhanyagolva szinte minden nap dolgoztam rajta valamennyit, és még így is csak úgy lettem kész a diorámával, hogy előző éjjel egy percet sem aludtam...

A koreaiak nagyon szigorúan pontoztak, rengeteg időt fordítottak a zsűrizésre, de lehet, hogy le kellett volna ellenőrizni a munkájukat...

Szia!

Szép lett ez is, és most egész gyorsan készen is lettél vele :)
Az egész dioramat volt szerencsém megnézi Móváron, nagyon impozáns. Az éremnek pedig külön nagy-nagy gratula!

Mellékesen elég érdekes eredmények születtek hajóban, mintha a koreai delegáció nem lett volna a toppon...

Üdv,
Batka

Jelentem, elkészültem a Griffinnel (aki volt Móváron, láthatta, hogy a dioráma is kész lett, erről képeket később teszek fel).
Itt a leírás befejező része.
Nehéz volt megtalálni a megfelelő maratott korlátot: a brit rombolókon a Royal Navy modern hajóin láthatóhoz hasonló, egyenetlen függőleges osztású korlát volt, ezt pedig nem tudtam az általam preferált GMM Gold Plus-szal megoldani, lévén, hogy nincs ilyenjük. Csak néhányan kínálnak ilyen típusú maratott korlátot. Vettem is kétfélét, de a Big Blue Boy-félét túl alacsonynak, az EV Model termékét túl vastagnak találtam.
Végül arra kényszerültem, hogy a WEM Tribal-osztályú rombolókhoz kiadott készletét dézsmáljam meg. A képeken ez látszik, no meg a vékony rézrúdból kialakított árbócok a Master Model esztergált réz keresztrúdjaival. A legénység 62 tagját készítettem el az Eduard, FlyHawk, Lion Roar és Five Star maratott készleteiből csemegézve. Törzsüket pillanatragsztó-géllel vastagítottam meg, és a részleteik kifestése után elhelyeztem őket a harckészültségnek magfelelően a fegyverzet elemei körül, valamint a parancsnoki hídon. A hajó parancsnoka a székében ücsörög, egy matróz pedig az előárbóc kosarában kémleli a láthatárt. A kötélzet lycrából (jelzőzászlók kötelei,antennák), húzott szálból (árbóc-, és kéménymerevítő huzalak, illetve Caenisből (másik árbócmerevítők) készült. A szigetelőbólyákat és a blokkokat egy-egy csepp faragasztóval imitáltam.
A haditengerészeti lobogó a Hawk Graphics, a jelzőzászlók a Five Star matricái. Alufóliára ragasztottam, világosszürkével átmostam őket, és “szélben lobogó” formára hajtogatve kerültek a helyükre.
Ezzel befejeződött a Griffin építése. Mivel siettem vele, hogy kész legyen a dioráma Móvárra, nem sok képet készítettem róla. Kettőn a majdnem kész vízen látható. Hamarosan a kész diorámáról I teszek fel fotókat.

További részletek, mint a 3 inch-es légvédelmi ágyú, illetve némi korlát is látható ezeken a valamivel jobb minőségű képeken.

A végső összeépítés megkezdődött: lőszeres ládák, a híd szerelvényei, létrák, fényszórók, mentőtutajok, aknamentesítő (TSDS) eszközök, torpedóvetőcsövek és a Vickers légvédelmi gépágyúk kerültek fel.

Gratulálok, Sebi Mester!

Ez még lemaradt :)

Tiszteletem! Szeretnék megosztani néhány képet a XXXI. Szolnoki Országos Makettkiállítást és Verseny hajó kategóriában nevezett makettekről. Sok szép munka volt és nem tagadom számomra is jól kezdődött az idei szezon.

Szia és köszönöm! nagyon szép az Árpád, értékes és különleges a saját építés miatt!
A víz megoldása is igen érdekes, hatásos.

Sziasztok!

Látom gyűlik az anyag Móvárra és ismét színvonalas darabok lesznek. Gratulálok uraim, csak így tovább! Én egy friss hírt szeretnék megosztani veletek, amit a facebookon láttam. A Flyhawk újabb gyönyörű kitet adott ki. Ha ezt így folytatják, akkor a végén a Tamiya bedobja a törölközőt :)

Eszméletlen! Motiváló! Gratulálok!

Sziasztok!

Befejeztem az SMS Árpád építését. Ilyen lett. Saját építés, fél kiló rézzel és sok türelemmel.

Gyuri! Nagyon szép a HMS Griffin, örülök, hogy ilyen szépen leírtad az építést, mindig jó elolvasni! Külön örülök, hogy decemberben a Naviga kupán végre élőben is láthattam pár munkád!

Üdv.: Herger Tomi

Kedves Szabi, az a helyzet, hogy a vízkészítésben te vagy a mester. Remélem, sikerül valami hasonlóan hatásosat alkotnom.

Szia!
Nagyon szép lett a festés! A diorámára is nagyon kíváncsi vagyok, főleg, hogy a vizet hogy valósítod meg. Sajnos én idén nem tudok menni a Mosonshowra, pedig ezt (is) élőben szívesen láttam volna...

Köszi Batka!
A titok: novemberben kezdtem hozzá, és még nincs kész, de Móvárra el szeretném készíteni a teljes diorámát a három hajóval.

Szia!

Egész gyorsan megvoltál most ezzel a hajóval, pedig a kidolgozottság szintjéből szokásodhoz híven nem adtál le :)

Szép munka!

Üdv,
Batka

Az AK sorozatából hatféle színnel mostam be a makettet. A fedélzeteknél és a hajó oldalánál más színeket és technikát használva. Kevés lepattogzást és rozsdalefolyást initáltam, majd minden mélyedésbe az AK interactive shading oil árnyalatát folyattam. Az élfényeket a sötétszürke alapon középszürkével, a világosszürke részeken fehérrel festettem, illetve szárazecseteltem. Utolsó lépésként matt lakkal fújtam le az egész makettet.

A festésről: először úgy gondoltam, hogy az Alan Raven ‘Warship Perspectives’ című munkájának első kötetében szereplő ábra szerinti diszruptív kamuflázzsal látom el a hajót. Ez jól passzolt volna a dioráma másik két szereplőlének, a Barhamnek és Valiantnek a festéséhez. Az építés során azonban ráakadtam egy robgizlu nevű felhasználó makettjére a britmodeller.com-on. Ő az Atlantic Models 1:350-es HMS Glowwormját építette meg Griffinként. A beszámolója igen hasznosnak bizonyult számomra. Rájött, hogy a Griffin nem viselhette a Raven-féle könyvben bemutatott kamuflázst a kérdéses időben. Sokkal valószínűbb, hogy a hajótörzs AP507A sötétszürkére, a felépítmények AP507C világosszürkére voltak festve, ezért magam is ezt a festést választottam. Találtam egy gyenge minőségű, szemcsés fényképet a hajóról, ami szerintem 1941-ben készült. Ezen a fenti kamuflázs látható hamis orrhullámmal, és az első kéményen egy, a hátsón két csíkkal. A csíkok színe biztosan nem tudható, de az internetről nyert, bizonyos információk alapján vörösre szavaztam. A fedélzet színei tekintetében találgatni kényszerültem. Alapszínként Humbrol 87-est választottam, a Semtex-szel borított részekre Humbrol 92. Az utóbbi bevonat (nem azonos a robbanóanyaggal) eredetileg világos krémszínű, de gyakran színezték. Miután sok makettet megnéztem, különös tekintettel Norman Ough munkáira, a sötétszürke mellett döntöttem. A fedélzeteket lefújtam H87-tel, majd maszkolás után H92-vel. Utólag nézve fordított sorrendben könnyebb lett volna a maszkolás. A fekete (valójában nagyon sötétszürke) részek következtek, majd a hajótörzs 507A színe (kissé világosított WEM festék). Ezt követte a hamis orrhullám felfestése és a fedélzeti felszerelések finom ecsettel, WEM 507C-vel való kifestése. A hajó oldalán és tatján látható azonosító számok a kit eredeti, módosított (H37-ről H31-re) matricái, a merülést jelző Plimsoll jelek a Five Star matricakészletéből valók. Minden matrica alá és fölé egy-egy réteg fényes lakk került. Némi maszkolás után WEM 507C-t fújtam a felépítmény összes komponensére. A kémények csíkjainak megjelenítésére a német TL matricákat használtam Jim Baumann javaslata alapján – köszi, Jim! Élénkvörös színüket később tompítani szándékozom. Miután az apró részleteket kifestettem: barna névtábla, fekete csönű légvédelmi ágyúk, sárgaréz (ebben a léptékben arany) kompaszházak, oldaljelzők, az előárbóc fehér felső része, a festést késznek nyilvánítottam, következtek az effektek.

Sziasztok!

A Facebookon láttam egy hajós csoportban. Bár még csak egy plakát, de azt írják, hogy az idén már megjelenhet.

Csigusz, igen, közvetlenül a gyártótól rendelem a Micro Master cuccokat.

A barakká alakított HMS Duke of Wellington és HMS Marlborough 1895 körül.
forrás: www.warhistoryonline.com/

Kedves zs180!

Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, engem is érdekel egy ilyen "kis" hajó építése, főleg mivel én is most két első világháborús C osztályú torpedónaszád rombolót építek. Illetve azt szeretném tőled kérdezni, hogy a Micro Master termékeket honnan rendeled? Közvetlenül a gyártó honlapjáról?

Szia!

Akkor marad az a verzió, hogy a Gallery féle hajó akciós áron kapható. A Superhobby néha szokott olyat csinálni, hogy azt, amiből már csak pár darab van, felére leértékeli. Mert egyébként ha megnézed, itt nem 20.000-ért adják:

www.spruebrothers.com/gal64007-1-350-gallery-models-uss-new-york-lpd-21/

És itt sem (kattints kérlek a latest retail price list-ra):

www.modelrectifier.com/staticdisplaymodels-brands-gallery-s/187.htm

Úgyhogy lehet, hogy érdemes lesz bevásárolni.

Szia Sebi!
A dilemmát az okozza, hogy a super-hobby felrakta mindkét készlet összeállítási utasítását, és azok teljesen megegyeznek. Látszólag az alkatrészkeretek is azonosak. Ezért nem értem az árdifferenciát.

Egy kartonlapra maratott ládákat, ferde korlátokat, kötéldobokat, merevítőket és darukat, valamint saját készítésű szemaforokat ragasztottam ideiglenesen a festés megkönnyítése végett. Egy másik kartonon a két Vickers 12,7 mm-es gépágyú, a két 20 mm-es Oerlikon , meg két vízibomba-vető (Flyhawk maratás), vízibomba-tároló állvány, tat-állványzat (WEM maratás), saját készítésű füstgenerátorok és két nagy, bonyolult szerkezetű csörlő (ez is saját kezűleg készült), illetve két “paraván” (aknamentesítő eszköz) és néhány kisebb daru látható.
A feketére festendő alkatrészeket külön gyűjtöttem: konyhakémények, távmérő és vízibombák. Egy másik kartotonon látható (alig, mert nem lett jó a fénykép) a parancsnok széke, melyet maratott korlátdarabokból tákoltam öszze és PVA-val vontam be. Néhány evező és tartalék kormányállás felszerelése is megtalálható itt. Két kis táblácskát készítettem ólomfóliából, melyekre apró, maratott betűkből (Artist Hobby) kiraktam a hajó nevét.
Két 27 láb hosszú bálnavadász csónak és egy 25 láb hosszú, gyors motorcsónak tartozott a hajó felszereléséhez. Előbbiek az Admiralty Model Works termékei, míg az utóbbit a WEM elnagyolt műgyanta alkatrészéből alakítottam át, felhasználva a Tetra Queen Elizabeth készletéből megmaradt maratást. Szeretek kis csónakokat fabrikálni, de sajnos nem tudok olyan szépet alkotni, mint a Micro Master, úgyhogy szinte bizonyos, hogy a jövőben ezeket fogom használni, akárcsak a képen néhány, offszetlemezből készült alacsony mellvéd társaságában látható hat kis mentőtutajt (Carley float).
Az árbócok különféle vastagságú réz rudakból (Albion Alloys) készültek, és a Master Model réz keresztrúdjait ragasztottam rájuk. Az előárbócon levő “varjúfészek” a kit elvékonyított falú, de így is kissé túlméretes, műgyanta alkatrésze.
A gun directorra csak néhány maratott alkatrész kellett, hogy alkalmasnak tűnjön feladata ellátására.
A 4,7 inch-es készenléti lőszer megjelenítésére szétvágott maratott kapaszkodót használtam, melyet eredeti rendeltetésére túl vastagnak találtam. A vízszintes szálat a fedélzetre fogom ragasztani, és a kiálló “tüskék” lesznek a lövedékek. Megfelelő festés teheti teljessé az illúziót.
A főfegyverzet négy db, 4,7 inch-es lövege, a 3 inch-es légvédelmi ágyú és a négyes torpedóvetőcső gyönyörű, tökéletes és hihetetlenül részletes 3D nyomtatott alkatrész, a Micro Master terméke. A lövegcsöveket esztergált réz darabokra cseréltem, és egy kis korlátdarab került a vetőcsövek fölé. Más kiegészítésre nem volt szükség, mert ezek a termékek tökéletesek.
A z utolsó képen a festésre előkészített makett és összes alkatrésze együtt látható. Az árbócok és kémények kissé összevissza állnak – semmi nincs még a helyére beragasztva.

A parancsnoki hídat tartalmazó struktúra a legnagyobb fedélzeti felépítmény. Első lépésként összeragaszottam a hídat a shelter deck-kel és eltömítettem a rést. A 4,7 inch-es készenléti lőszereket kis rudacskák szimbolizálják egy alacsony mellvéd belső felén. Nem rossz megoldás ebben a méretarányban, de a kettő közé korlát is kellene, azért levágtam az egészet itt, és minden egyéb helyen, ahol előfordult. A nyitott híd peremét, mely légterelőként szolgált, jelentősen elvékonyítottam. Két kicsiny erkélyt készítettem offszetlemezből, ezek a híd oldalára kerültek. Ebből az anyagból készült a távmérő alatti, tölcsér alakú alkatrész is. Sztirolcsíkból szellőzők készültek. Az ablakokat kifúrtam, és 0,2 mm-es acél támaszok, maratott ajtók repeszvédő “matracok”, létrák, kapaszkodók, szélvédőkeret és kormánykerék került fel.
A jóval egyszerűbb hátsó felépítményt hasonló módon javítottam fel, A 3 inch-es légvédelmi ágyú platformja teljes egészében maratásból készült. Korlátját, akárcsak a fényszóróplatformét, PVA-ból készült “vászonnal” vontam be. A 12,7 mm-es légvédelmiágyúk platformjának mellvédjét elvékonyítottam, a készenléti lőszeres ládák maratott fedelet kaptak. Ezen és néhány másik alkatrészen is különös módon kétszer vastagabb volt a mellvéd alsó fele, mint a felső. Nem találtam a fényképeken ennek megfelelő kinézetű mellvédeket, ezért az összes ilyet szépen egyenletesre vékonyítottam.
A kémények nyílását kifúrtam, és több darabból készült, maratott szikrafogó ráccsal láttam el. A gőzcsövek az Albion Alloys rézcsöveiből lettek hajtogatva. Kis, maratott gyűrűkkel rögzülnek a kéményekhez: a gyűrűk nyúlványait piciny, a kéményekbe fúrt lyukakba ragasztottam. A hátsó kéményen maratott gőzkürtök és platformjuk kaptak helyet. Miután a kéményt így feldíszítettem, vettem észre, hogy az építéskori időpontban még nem volt rövidebbre véve, úgy, mint a kit megadja. Nem volt egyszerű megtoldani úgy, hogy finom kis maratott részletek ne sérüljenek. A kémény aljának formája alapján készítettem egy kis “kaptafát”, és erre hajlítottam rá az offszetlemezt, ami a kémény formáját adja. A két rész összecsiszolása nem lehetett tökéletes a fent említett nehézségek miatt. Mindenesetre úgy vélem, a kész maketten nem fog feltűnni egy kis egyenetlenség a kémény felületén a sok-sok apró részlet közepette.

Szia Varjúbácsi!

Én azt javaslom, hogy esetleg próbálj meg még infókat szerezni, hogy mi van a dobozokban. Mert igazából a 64007-es számot nem a Trumpeter, hanem egy Gallery Models nevű cég adta ki 2012-ben:

www.scalemates.com/kits/gallery-models-64007-uss-new-york-lpd-21--179117
Itt elég jókat írnak róla:

www.cybermodeler.com/hobby/kits/gallery/kit_gallery_64007.shtml

Aztán jött a Trumpeter és 2020-ban kiadta újra:

www.scalemates.com/kits/trumpeter-05616-uss-new-york-lpd-21--1275830

Azt viszont nem láttam, hogy egy az egyben átvettek mindent, vagy esetleg tettek-e még hozzá valamit.

Köszi Sebi! Talán inkább a modelwarships.com közönségére érvényes a megjegyzésem, ott főleg amerikai és japán témák és nagyobb hajók tarthatnak számot érdeklődésre.

Szia Gyuri!

Ha szabad ilyet írnom, akkor ne mondd, hogy a munkád nem tart érdeklődésre számot. Még ha valaki nem is ismeri az adott típust, jó látni, hogy egy kis hajóból is mit lehet kihozni.

Sziasztok!
Lenne egy kérdésem a gurukhoz, mert elakadtam.
Tudja valaki, hogy mi az oka, hogy a Trumpeter 1/350 -es USS New York LPD-21 hajója a 64007-es katalógusszámon kb.20000.-Ft, az 5616-os katalógusszámon pedig kb. 55000.-Ft?
A super-hobby-n végiglapoztam az összeállítási utasításokat, és látszólag ugyanaz a makett. Mit nem vettem észre, ami miatt ekkora az árkülönbség?

Ahogy általában, most is a hajótörzzsel kezdtem az építésts. Egy sztirol lapot ragasztottam a törzs aljára, melyet egybecsiszoltam az oldalakkal, ez teszi lehetővé, hogy a hajó kellőképp “belemerülhesen” a diorama később elkészítendő vízébe. A művíz nélkül furcsán nagy a szabad oldalmagasság – ez csak a diorama elkészültekor fog normalizálódni. Tamiya maszkolószlag csíkok felragasztása után alapozót fújtem a törzsre, így jelenítve meg a lemezelést. Úgy ítéltem meg, hogy az ablakok két sora túl magasan van, és nem eléggé vannak egy vonalban, ezért gittel eltömítettem őket, és közvetlenül alattuk újakat fúrtam. Bár nagyon igyekeztem, meglepetésemre nem sikerült tökéletesen egy vonalba fúrni az új ablaksorokat. Utólag az a véleményem, hogy békén kellett volna hagyni az eredeti ablaksorokat, most úgy látom, túl alacsonyra kerültek.
Maratott “ereszeket” (rigols) ragasztottam lakkal az ablakok fölé. Ezek tényleg egy vonlaba kerültek, némileg javítva az öszzképet.
A fedélzetkeről levágtam a később pótlandó, finom alkatrészeket: vízibomba-vetőket, kis kötéldobokat. Maratott kötélbakok, ajtók és a géptér szellőzőinek fedelei kerültek fel. A horgonycsörlő köré kis húzottszál-darabokat ragsztottam, hogy megjelenítsem a fedélzet csúszásgátló bordáit.
A főbb felépítmények pozicionálását elősegítendő acélcső darabokat ragsztottam a fedélzetbe, melyet a felépítmények aljába fúrt lyukakba illeszkednek.

Közreadom a Niko 1:700-as Garland kitjéből épülő makettem elkészültének leírását, mely a HMS Griffin 1941 novemberi állapotát mutatja be. A HMS Barham utolsó bevetését megjelenítő diorámám utolsó elemeként építem meg. A kit jó egy jó minőségű, műgyanta makett finom alkatrészekkel és egy kis maratott lappal. Mivel a Garland a Griffin testvérhajója, úgy véltem, megfelelő alapul szolgálhat, melyet csak kis mértékben kell majd módosítani. Mégis számos apróbb nehézséggel szembesültem az építés során, melyeknek alapjául szolgálhattak részben a két hajó különbségei, illetve talán a kit hiányosságai.
Mikor elkezdem ezt a leírást, már félig kész a hajó, ezért az első lépések leírása egyfajta visszaemlékezés. Nem feltételezem, hogy a munkám komolyabb érdeklődésre tarthatna számot: egy kicsi, sztenderd típusú (A-I osztály) brit romboló nem sok makettezőt érdekel, ezért megpróbálom rövidre fogni.
A kit beszerzése után (Göbl Gergő barátomtól oroztam el) előkészítettem az itt látható rodalmi háttéranyagot: Norman Friedman brit rombolókról szóló kötete és a Shipcraft-féle könyv igen hasznosnak bizonyult. Norman Ough rajzain és az eredeti építési tervekmásolatain rengeteg részletet találtam, nem is beszélve az elképesztően részletes John Lambert-féle rajzokról a rombolók fegyverzetéről, melyek alapján szinte egy az egyben is lehetne építeni. Az Osprey-füzetke is meglepően sokat segített. Az eredeti fényképek közül cak egyet találtam, ami a hajót a nekem megfelelő állapotban mutatta, és ez csak egy gyenge minőségű profilkép volt, amin egy, a Griffin mögött álló másik hajó felépítménye is nehezítette a részletek azonosítását.
Az építés során a WEM, Flyhawk, Lion Roar, Starling Models, L’Arsenalés néhány egyéb gyártó maratásait használtam fel, az esztergált lövegcsövek a Master Model termékei. A Micro Master csodás 3D nyomtatott kiegészítőiről mostanában egyáltalán nem tudok (és nem is akarok) lemondani. Colourcoats and Humbrol enameleket használtam a festéshez, és a fényképeket a szokásos módon, Canon EOS 450 D gépemmel készítettem. Látható még egy kézzel rajzolt építési terv, mely biztosítja, hogy semmi ne maradjon el, amit előre kigondoltam.

Sziasztok!
Új hajóm épül, erről írok nektek.

Sziasztok!

Nemzeti ünnepünk alkalmából volt némi időm haladni a Novarával. Megcsináltam a lábalókötélzetet az árbócokon.

www.warhistoryonline.com/military-vehicle-news/the-massive-floating-dry-docks-of-the-pacific-fleet-that-could-carry-battleships-and-aircraft-carriers-you-never-heard-about.html

Kétségtelen látványos ha szépen megépíti valaki. De kell a víz köré:)

1250? Hollyshit ez nagyon szép. Elsőre 700nak néztem. Egyértelmű ennek "víz kell" muszáj diorámába tenni.

Hát, ha lenne hely a lakásban, akkor érdemes lenne megépíteni. Kicsiben egész jól mutat:

www.modelshipgallery.com/gallery/dio/dockyard/FloatingDrydock-1250-kk/index.htm

350-ben sem nézhet ki rosszul.

Ki az a bátor Uraim aki egy ilyennek nekiáll megépíteni? Komoly méretek! Egy Iowa osztályú simán elfér benne:)

Kedves Batka, köszönöm szépen!
Valóban, Jimnek is tetszett...
Sajnos nem tudok jönni Bolyaira, szakmai kongresszuson leszek vidéken.
Talán Móvárra elkészül a teljes dioráma is, rombolóval együtt.