XFR1 (33) A műszerfal maratása. Véletlenül sem fért a kabinba, mindkét oldalárol jó egy millimétert kellet levágni, feláldozva a szélső műszereket.
XFR1 (33)
A műszerfal maratása. Véletlenül sem fért a kabinba, mindkét oldalárol jó egy millimétert kellet levágni, feláldozva a szélső műszereket.
Vissza a kommenthez Előző kép Vissza Tovább Következő kép
XFR1 Az MPM fröccsöntött készlete. Roszz minőségű short run termék, rideg műanyagból, a kisebb alkatrészek elég gyengén sikerültek. A vákuumos tető elég jó, csekély mértékben torzít. A műszerfalfilm, a matrica, és a maratás elsőre elfogadhatónak tűnik.
XFR1
XFR1 (4) Az összes alkatrész felülete kívül belül érdes, mintha durva vízpapírt tartana a kezében az ember. A többszörösen ívelt felületeket elég jól lehet csiszolni, ha a papírt egy darab Blu tack-ra szorítjuk. Az ilyen csúcsminőségű maketteknél rengeteget kell szárazpróbálni, bárhol lehet benne ferdeség, méteres illesztési rés.
XFR1 (4
XFR1 (5) Próbálni, próbálni, próbálni... Az orrfutóaknával biztosan meg kell mérkőzni.
XFR1 (5
XFR1 (8) A szépen részletezett orrfutóakna. :) Ezekből az üregekből egy jó marófejjel könnyen eltávolítható a kilökőtüske nyoma. A beragasztásánál a szimmetriatengelyre nem árt figyelni, a gyártó semmi pozicionáló segítséget nem ad.
XFR1 (8
XFR1 (16) Amit nem szeretek: ha belátni a kabinból a törzsbe. Semmi takarólapot nem adtak, maradt a saját gyártás. Profilmásolás házilag, papír lapokkal. Ilyen bonyolult felületen máshogy nem boldogulunk.
XFR1 (16
XFR1 (20) Amiről még kevés szó estt, a rézmaratások. Levágni egy új szikepengével érdemes, a lehető legközelebb az alkatrészhez, kemény felületen, mondjuk egy keményfe lapon. Ha puha az alátét, elgörbül az alkatrész, főleg a hosszú, vékony idomok. Ami nagyon apró, arra előzőleg célszerű ragasztószalagot tenni, különben errepül, és soha többet nem kell felragasztani.
XFR1 (20
XFR1 (22) A sorjázás. Ezt legkíméletesebben egy vágókoronggal lehet megcsinálni. Ha reszelővel kell, akkor nagyon kíméletesen, nehogy elgörbüljön. Minél közelebb érdemes befogni a csiszolási helyhez egy laposfogóba, így szinte lehetetlen elrontani. A hajlítás nem túl bonyolult, gyárilag ki van könnyítve a megfelelő helyeken, csak egy egyenes fém lapot kell rászorítani, vagy satuban, laposfogóban csinálni.
XFR1 (22
XFR1 (26) A kabin határvonalait sem árt egyformára alakítani.
XFR1 (26
XFR1 (27) A kabin hátuljára adtak egy lapot, rajta egy bigyóval. Azon kívül, hogy alulméretezett, és az igazin semmi ilyesmi nem volt, nincs semmi baja. :(
XFR1 (27
XFR1 (29) Egy pár borda, sztirol szálból, palma lemosóval felragasztva. Ez a vízszerű anyag végigfut az illesztés mellett, csak ecsettel oda kell érinteni egy kicsit. Oldja a műanyagot, és tíz perc múlva elpárolog. Ha máshová kerül, károkozás nélkül elillan, kivéve a kabintető, ezt megmarja.
XFR1 (29
XFR1 (30) A kabin mögött valójában az oxygénberendezés és a tartályok voltak, egy rajz alapján készülnek, mindenféle hulladékból.
XFR1 (30
XFR1 (31) Az oxygéntartály esztergált öntőkeretdarab, forrasztóón pántokkal. Két egyformát nem tudtam csinálni, gyanta másolásra előkészítve, alul az öntőcsonk.
XFR1 (31
XFR1 (32) A réz műszerfalak nagyon ritkán illenek a helyükre, itt még jelölve sem volt, hová kellene ragasztani. Bűvészkedni kell vele, itt ott megtámasztani, hogy ott is maradjon. A műszerfal is kapott egy merevítőt, később ez nem fog látszani.
XFR1 (32
XFR1 (33) A műszerfal maratása. Véletlenül sem fért a kabinba, mindkét oldalárol jó egy millimétert kellet levágni, feláldozva a szélső műszereket.
XFR1 (33
XFR1 (34)
XFR1 (34
XFR1 (35) itt már minden a helyén, százszor összepróbálva, festés után kellemetlen, ha igazítani kell valamit. Az orrba is bekerültek a súlyok, pillanatragasztóval felragasztva.
XFR1 (35
XFR1 (36) A kabinbelső zöldje H226, egy jó adag fehérrel világosítva, nem kell méricskélni, ahogy jónak látja az ember.
XFR1 (36
XFR1 (37)
XFR1 (37
XFR1 (38) Ez még csak az alap festés, sok munka, mire kinéz majd valahogy
XFR1 (38
XFR1 (39)
XFR1 (39