A Douglas gyár, a sikeres Dauntless leváltására szánt gépe 1946 tavaszán szállt föl először. Bár elsősorban csatagépnek szánták, a 37 alváltozat között szerepelt 3 és 4 üléses, radarral felszerelt légi harcálláspont, sőt atombombázó is. Természetesen részt vett a koreai légi háborúban is, de igazi sikereit Vietnám fölött aratta, ahol a lelőtt pilótákat oltalmazta a mindenre elszánt vietkongoktól.

Legújabb áldozatom ezúttal az Italeri 1/48-as készlete. Méreteit, és a jó minőségű matricákat leszámítva nem sok jót tudok róla elmondani: kiemelkedő panelvonalak, amik többnyire rossz helyen vannak, viszonylag sok sorja, beszívódások, gyengén, tévesen, vagy kidolgozatlan részletek... Szokásomhoz híven ezúttal sem használtam feljavító készleteket, valószínűleg ezért is sikerült egészen új megoldásokat kitalálnom: lássuk milyen eredménnyel!

Az építést természetesen a kabinnal kezdtem. A műszerfal és az oldalkonzolok teljesen simák, az ide szánt matricák pedig a fantázia szüleményei, így nekem kellett kidolgozni mindent húzott szálak, rézdrót és sztirol segítségével. A műszerfalnál nekem túl vastagnak tűnt a sztirol, ezért pirosarany tubusából készítettem a felső réteget, ezáltal a műszerek skáláit is könnyebb volt bekarcolni, és az "üvegezésre" szánt lakk is jobban mutat. Az ülés, padlólemezre öntött darabja jónak tűnik, de a támlát teljesen újra kellett alkotni. A törzsfelek összeragasztása előtt ki kellett vágni az orr-részen található kiömlőket, majd miután egyesítettem a törzset, beragasztottam a kabin elkészült részét. Az orr alatt található egy jellegzetes hűtő, aminek az alakját sikerült teljesen elrontani. Ezt először kivágtam a törzsből, sztirolból beragasztottam egy darabot az új beömlőnek, majd tömítettem és reszelővel alakítottam ki a helyes formát. A hűtőnél egy egészen új módszert találtam ki (a bekarcolt rácsozat nem volt túl meggyőző). Miniplexbe szánt fűrészkorongot kezdtem el görgetni egy sztiroldarabon, majd miután elég nagy felületet "bevonalkáztam", arra merőleges irányban csináltam ugyanezt. Alul, a szárnyak vonalában van még egy hűtő, amit még csak nem is jelöltek az olasz mesterek. Ennek a falait sztirol, a felső, íves részét alumínium lemez alkotja. A kabin előtt is van egy jellegzetes beömlő, amit feledékenységből már csak a törzsfelek egyesítése után martam ki, és pirosarany tubusából készült a két kis elválasztó lemez.

A szárnyak első ránézésre igen problémásnak tűntek, az alsó felük egy darabból készült, és illeszkedése a törzshöz gyenge, de miután kifúrtam a függesztő pilonok helyét, és felragasztottam a fölső felét, felül jól illeszkedett, de ami a legjobban meglepett, hogy jó szögben áll, így szinte tömíteni sem kellett. A futóaknák kidolgozását a farokfutóval kezdtem, ezzel volt ugyanis a kevesebb munka. Közepénél húzódik egy illesztési vonal, de egy "üregben" a tömítés kész rémálom, ezért inkább egy sztiroldarabbal elfedtem az egészet, és ezen alakítottam ki a merevítő bordákat. Ehhez először keskeny alumínium csíkot ragasztottam fel, majd a tetejére egy drótdarabot: az eredmény egészen jó. A főfutók aknáit még a szárnyfelek egyesítése előtt el kell kezdeni: első lépésként el kell tüntetni a mintázatot, amit ide szántak, majd el kell vékonyítani az akna szélein az anyagot, és sztirolból be kell ragasztani a falakat, kis ráhagyással. Miután a ragasztó már megkötött, folyamatos csiszolással és szárazpróbákkal kell a falakat megfelelő méretűre alakítani. Miután a szárny a helyére került, folytatódhatott a munka: a farokfutónál részletezett módszerrel készültek a bordák, majd sztirol lemezek és húzott szálak segítségével részleteztem tovább. A futószárak kitámasztó szerkezete is csak emlékeztetett az eredetire, de ezt nem kellett teljesen újra alkotni, elég volt kiegészíteni. A kerekek szerintem nem voltak túl jók, ezért az Academy Thunderboltjából megmaradt darabbal helyettesítettem, miután nagyjából lecsiszoltam róla a mintázatot. A farokfutó a megszokott módon lett öntve: egyben van a kerék a szárral. Mivel elég jól nézett ki, lefűrészeltem róla a mozgó rész oldalait, kireszeltem a teleszkóp szárát, majd injekciós tűből új tengelyeket készítettem, és visszaragasztottam az egészet. Az aknaajtók sem tetszettek, belső mintázatukat maróval alakítottam ki. Itt arra kell ügyelni, hogy az ajtók valóban olyan vastagok, mint a dobozban található, csak a szélén vékony, és a két fele egymásra csukódik, ezért az egyik felet belülről, a másikat kívülről kell elvékonyítani.

Újra a kabint vettem elő: beragasztottam a kormányt, majd a műszerfal takarólemezét részleteztem, és felragasztottam a szélvédőt. Itt csiszolni kellett az anyagból, mert egyáltalán nem illeszkedett, de ezzel sem lett jó az illeszkedés, ezért szokásomtól eltérően pillanatragasztóval rögzítettem, amit húzott szál segítségével juttattam a résekbe. Miután megkötött, tömítettem és csiszoltam. Az ülés mögött található rudakkal nem akartam bajlódni, láttam olyan képeket, ahol ezt egy vászondarab fedi, nálam ez fénymásoló papírból készült.

A motor első ránézésre részletes, de itt sem akartam sok időt tölteni, inkább bezártam a hűtőzsalukat, amiket egyébként is kifelejtettek a készletből. A megoldás kulcsa ezúttal is a tubus fala volt: először kivágtam egy megfelelő szélességű csíkot, a burkolat belső felén kör alakúra hajlítottam, majd hat egybevágó trapézra szeleteltem. A közepén található kiemelkedést golyóstollal csináltam: vékony sztirol darabra fektettem a lemezeket, majd vonalzó mellett hátulról erősen meghúztam. Miután összeragasztottam a motort, lefestettem gunmetal színnel, alumíniummal szárazecseteltem. Ezután fölragasztottam a lemezeket a burkolat belső oldalára, ügyelve arra, hogy megfelelően záródjon a forgattyús házra, de még nem ragasztottam a helyére, mert a lemezek és a gép hasa is fehér, és így nem kellett bajlódni a maszkolással. Kimaszkoltam a szélvédőt, valamint a kabintetőt, majd az utóbbit Humbrol Maskollal ideiglenesen rögzítettem a helyére, és következett a festés.

Összesen négyféle géphez kapunk matricákat, ebből három egyforma (az általam is elkészített) háromszínű, és egy alul fehér, felül középszürke példányt ábrázol, de ennél sokkal látványosabbakat is mellékelhettek volna. Először az alsó fehéret fújtam fel a motor hűtőzsaluira, majd helyére ragasztottam a burkolatot, és az egész alsó részt lefújtam. Száradás után afrika grünbraun, és élénk sárga keverékével folytattam, majd a világos és a feketés zöld következett. Mivel ezek a gépek fokozottan ki voltak téve a napfénynek és a sós levegőnek, a festésen is jól láthatóak nyomok, nekiláttam az öregítésnek (ezúttal szerintem jobban sikerült). A festés sárgájához hasonló színt kevertem újra, de most sokkal világosabbat és olyan sűrűségűt, amilyennel a panelvonalakat szoktam befuttatni (kb. tíz rész hígító, egy rész festék), ezzel fújtam be a panelek közepét. A művelet nem sikerült teljesen az elképzeléseim szerint, néhány helyen túl sok lett a festék, ezért száradás után megpróbáltam egy saját készítésű polírozó koronggal eltávolítani a felesleget. Ez azért lehetséges, mert az erősen hígított festék nem tapad úgy a felületen, mint a rendeltetésszerűen használt, az eredmény már jobban tetszett.

Most már csak a panelvonalakat futtattam be híg feketével, majd a kipufogók koromnyomait és az olajfolyásokat festettem. A korommal nem kell spórolni, a legtöbb képen alaposan össze van kenve a gépek oldala. Olajfolyást eddig még nem tudtam szépen festeni, de itt muszáj volt valamit alkotni (a törzs alatti hatalmas tankok mindig koszosak). Eszembe jutott, hogy amikor a pisztolyomat tisztítom, és a maradék festéket fújom ki egy lapon, érdekes folyások futnak szét, de hogyan lehetne ezt átütetni makettre? Rozsda és fekete keverékét hígítottam fel befolyatáshoz, majd egy cseppet a kívánt helyre pöttyintettem ecsettel, és az üres pisztollyal egyszerűen elfújtam a kívánt irányban (itt kell megjegyeznem, hogy matt felületen nem jól működik a módszer).

Helyére ragasztottam az előre kifúrt kipufogó csöveket, helyére tettem a függesztményeket, majd következett egy réteg matt lakk, végül eltávolítottam a maszkolásokat. Itt ért egy kellemetlen meglepetés: a festék aláfújt a maszkoknak, így a kabintető ott is festékes lett, ahol nem kellett volna. Hogyan lehet ezt karcolások nélkül eltávolítani? Esztergált fogpiszkálóval sikerült!

Ajánlom a hölgynek...

Répáczki András