Az összeépítést szokás szerint a kabinnal kezdtem, amihez sikerült beszereznem a Neomega műgyanta készletét. A szett egyszerűen gyönyörű, és megfelelő méretű, ellentétben a gyári kabinteknővel, ami inkább az 1/72-es méretarányhoz áll közelebb... A komplett kabinon kívül - azzal egybeépítve - egy orrfutó-aknát is kapunk. Az egyetlen aprócska probléma csupán az, hogy ehhez a készlethez kis hazánkban gyakorlatilag lehetetlen hozzájutni.

A másik feljavító, amire beruháztam, az Eduard 48-402-es szettje volt, amely mind a kabin, mind a futók és a külső felületek feljavításához tartalmaz alkatrészeket. A kabin tuningolásához és festéséhez háttéranyagként a lengyel Przeglad Konstrukcji Lotniczych 1/97-es füzetét használtam. Mivel ehhez elég nehéz hozzájutni és nem is tartalmaz túl sok fotót, ezért érdemes a www.aircraftresourcecenter.com oldalon a walkaroundsra kattintani, aholis a jetek címszó alatt többek közt egy szana-szét fotózott Szu-15-össel is találkozhatunk. Ezek alapján festettem a kabint a Gunze H 335-ös szürkéjére, a műszerfalat pedig matt feketére. Szinte ez volt az egyetlen alkatrész a kabinbelsőben, amit fotómaratásból készítettem el. Néhány kisebb kapcsoló és egy műszer kivételével minden más a Neomega szettjéből való.

A féklapok a gyári szett esetében nem megfelelő formájúak - túl vékonyak, rövidek és a belső ház nem eléggé mélyed be a törzsbe. Erre kínál megoldást az Eduard. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha valaki a Part készletét vette meg, abban a féklapok formája megegyezik a Trumpeterével, ezért azokat nem ajánlom beépíteni. Ettől eltekintve a lengyel cég maratása is nagyon jó minőségű, sőt talán jobb is, mint az Eduard.) Aki nem akarja kinyitni a féklapokat, annak a legegyszeűbb azokat beragasztani, eltömíteni, majd köré bekarcolni a helyes panelvonalakat. Én az Eduard útmutatásaival szemben (amit szinte lehetetlen kivitelezni) inkább kivágtam a törzsből a féklapok megfelelő formáját, ebbe belesüllyesztettem a maratásból hajtogatott belső házat, majd ívesre hajtogattam magukat a féklapokat, melyek belső oldalára is további - nem kevés hajtogatást és tömítést igénylő - alkatrészek kerültek fel.

Mindezek után nekiláttam a főbb alkatrészek - így a törzs és a szárnyak - összeragasztásának. Az illeszkedésekkel nem volt különösebb probléma, kisebb tömítésre volt csupán szükség. Az esetlegesen elcsiszolt/eltömődött panelvonalakat újrakarcoltam, amire főleg a két törzsfél illesztésénél, valamint a be- és kiömlőknél volt szükség. Mindezeket a nálam jól bevált Pilkával végeztem el. (Ez egy kis fűrész, amit a cseh Kora models standján lehet kapni. A nyél végén található a borotvapenge alakú fűrész, a két élén kétféle finomságú fogazattal. Ennek az első fogával karcoltam a panelvonalakat, egy szigetelőszalagból vágott "vonalzó" mellett, amit a makett felületére ragasztottam vonalzó gyanánt.) Ha valaki hozzám hasonlóan kitérítve szeretné látni a makettjén a csűrőket, féklapokat és az oldalkormányt, annak nem lesz nehéz dolga, hiszen ezeket külön alkatrészként adja a Trumpeter.
Amikor mindezekkel megvoltam, következett a gép felszegecselése, amit egy órából kiszerelt fogaskerék felhasználásával készült kis szerszámmal sikerült megoldanom. Ez gyakorlatilag egy derelyeszaggatóra hasonlít, amit ha a makett felületére kellő erővel rányomva végiggördítünk azon, megfelelő méretű és távolságú szegecsnyomokat kapunk. Ezek elkészítéséhez először egy vonalzó és rotringceruza segítségével bejelöltem a szegecssorok helyét majd e vonalak mentén szegecseltem fel az egész gépet.

A következő "idegnyugtató" feladat a 16 fotómaratott alkatrész felragasztása volt a pitotcsőre. Ezeknek szemből nézve egymásra merőlegesen kell állniuk, és még oldalnézetből is stimmelniük kellett... A festés előtt felragasztgattam a maradék fotómaratásokat, a szárnyon lévő áramlásterelőket pedig házilag készítettem el nyomdai lemezből, 3 rétegben. A középső lemezt a gyári Trumpeter mintájára vágtam ki, és ennek a két oldalára ragasztgattam a vékonyabb csíkokat. A külső felületek, illetve a futóaknák tuningolásához érdemes lehet beszerezni a REVI 42-es számát.
A törzs végén levő hajtóműpanel a Testors Metalizer Magnesium színét kapta, amit a Testors Metalizer lakkjával fújtam át. Mivel a Szu-15TM-nek ugyanaz az R-13-300-as hajtóműve van mint a Mig-21 MF-nek, ezért maga a hajtómű az FM Details hajtóművéből készült.

A Szu-15-ös fegyverzetének jellegzetes darabja a piros R-98T (AA-3) típusú rakéta, aminek az első kis vezérsíkjait nyomdai lemezre cseréltem és a hátsó nagyobbak belépőéleit elvékonyítottam. Az R-60-asok a Tally Ho! műgyanta termékei, maratott vezérsíkokkal. A rakéták stencilezése fotók alapján, maradék feliratokból készült.

A gyári festési útmutató egy sima fémszínű és egy felül 3 terepszínű, alul kék változatot ajánl, illetve ezekhez ad matricákat. Az én példányom folttérképét a www.racc.com.sapo.pt című oldalon találtam. Bátran ajánlom mindenkinek, aki II. Vh. utáni szovjet gyártmányú repülőkhöz keres festéseket. Meglepően jó választékuk van (típusonként rendszerezve), beleértve néhány egész kis légierőt is (természetesen ez a Szu-15-ösre nem áll, hiszen azt csak a szovjetek, illetve később az ukránok használták). A színek Humbrol kódokban vannak megadva, melyeket én átváltottam Gunzére, és így láttam neki a festésnek. A terepszíneknél a világosabbak felől haladtam az egyre sötétebbek felé, majd végül az alsó világoskék került fel. A matricák alá fényes lakkot fújtam, ami a panelezéshez is jó alapot nyújt. Vízzel higított fekete temperával futtattam be a lemezosztásokat és emeltem ki a szegecselést. A matricákkal már voltak gondok (nem árt a matricafeszítőt sem a kezünk ügyébe helyezni), ugyanis kicsit vastag a hordozófilm, nehezen tapad a felületre. Az is többször előfordult, hogy maga a matrica szétrepedezett a leáztatás során, majd így darabokból kellett már a helyükön öszeállítani őket. A matricák fölé végül egy réteg matt lakk került, helyére került a kabintető, a húzott szálból készült elektrosztatikus kisütők és az egyéb apróságok.

Az alap betonitlapból készült, amivel tökéletesen lehet utánozni a gurulóutat. A betonitlapot karcolással 10x10 cm-es kockákra osztottam, közöttük az aszfaltot sötétszürke festékkel imitáltam. A koszolás a Gunze olajszínével és pasztellkrétaporral készült. A kis szervízkocsi a Ciro Models terméke, melynek elejére a vontatórudazatot vékony forrasztóónból készítettem el.
A figura egy darabból készült, műgyantából, melynek az arcrészét kimartam, beletettem egy másik sisak nélküli figura fejéből kivágott megfelelő méretű és formájú darabot. Következő lépésként írásvetítő-fóliából vágtam ki a sisak plexijét, amit az arc elé ragasztottam. A talaj sulifixes homokból készült mohákkal és szárított gyökerekkel, a létra pedig a Part terméke.

Kiszély András
Bolyai Makett Klub