Néhány éve volt (2000. októberében) olyan amerikai haditengerész, aki úgy vélte, az orosz légierő a Csendes-óceánon nem erő. Ekkor éppen e vélekedések cáfolataként, az egyik US Navy kötelék repülőgép-hordozója felett, 60 méterrel, úgy húzott át három orosz repülőgép, hogy csak akkor vették őket észre, amikor bőségesen a lőtávolon belül voltak. Rakéta, légvédelmi ellenakció teljesen kizárt ennyi idő alatt. Három Szuhoj volt a tettes. Egy 24-est kísért két 27-es. Az amerikai parancsnok a szemtanúk szerint úgy viselkedett, "mintha a feleségét kapta volna rajt egy matrózzal". A rossznyelvek szerint a 24-es pilótája a csendes-óceáni orosz légierő parancsnoka volt. Az amerikaiak egy darabig háborogtak a "szabad hajózás veszélyeztetéséért", bár ebben nekik legalább ekkora gyakorlatuk volt pl.: a Kubába tartó szovjet, lengyel és "más gyanús" országból érkező hajók "megsturcolásakor".

Maga a gép a '70-es évek hidegháborús szembenállásának jellemző példája. Válaszul az F-111-re, a Jak-28-ak leváltására a szovjetek kifejlesztették a Szu-24-et. Ezzel a géppel a honi repülőterekről elérhetővé váltak a nagy-britanniai NATO légibázisok is. Szokatlannak mondható a gép két egymás mellett elhelyezett pilótaülése. A változtatható szárnynyilazás a kor "trendi" megoldása volt. (Kortársak, az említett F-111-en kívül a Tornado, F-14 vagy éppen a MiG-23 és 27.) Igaz, éles bevetéseit Afganisztánban, illetve "hazai pályán", a csecsen hegyekben teljesítette. De, mint erről már volt szó, alkalmazza a flotta is.

Négy alváltozata van. Az orosz jelölés alapján az "MK" az első változat, a NATO kód szerinti "A" később exportra került. Az "M" taktikai bombázó "B", az "MR" illetve "MP" távolsági felderítő "C" és az elektronikai ellentevékenységre felkészített a "D".

Nos, ez a hír, ami serkentette, hogy beszerezzek magamnak egy Szu-24-et 1:72-ben. Gyártja az Italeri, a Dragon és a Bílek. Nos ára alapján leginkább a Bílek műve érdekelt. Ismerősöm meg is hozta Csehországból. Amikor kinyitottam a termetes dobozt, nem hittem a szememnek. Az üvegek külön celofánban, vésett panelvonalak, szép kidolgozás. Megtáltosodott a Bílek? Végül is valóban szép dobozt készítettek a makettnek. A matricák sem rosszak. De... a makett a Dragon gyártmánya! Egyébként ez látszik is rajt! Maga a gép sem csúnya, de így, kicsinyítve kimondottan gyönyörű. Okos bontásban, öt öntőkereten elosztva, csaknem száz alkatrész szürkéllet, illetve tisztán átlátszott. A kabin tetejét nyitva és csukva is el lehetett készíteni. Futóművet szépen ki lehet dogozni, de van benne feljavítható rész is. Létezik fehérfém futószár-készlet is.

Ami gyalázatosan gyenge, a mellékelt fegyverzet, ugyanis a 2 darab (!) 250 kg-s FAB bombán kívül csak a gyönyörűen elkészített gépágyú-gondola adja a gép csapásmérő erejét. Kapunk két - 2. világháborús vadászgép méretű - póttartályt és ennyi. Bár ami igaz, az igaz, a D-változat nem egyszerű bombázó!

A Bílek gyártmányaiból kihagytam a négy oldalnyi fénymásolt összeállítási utasítást. Ha azt mondom, hogy méltatlan a maketthez, akkor finom voltam. Azt már nem említem, hogy a fehérre festendő felület a rajzon feketével van jelölve. A festési térkép egyetlen előnye, hogy egyeltalán VAN. (Minek?) Egy szovjet és egy líbiai gép készíthető el a matricákkal, persze lehetne iraki is, talán iráni, ukrán, belorusz vagy algériai is. De matrica csak az előző kettőhöz van. Ha valaki magyar változatot szeretne elkészíteni, akkor csalódnia kell. Szu-24 Magyarországon csak az egykori szovjet repülőtereken - persze szovjet felségjelzésekkel - volt, no meg a makettboltokban volt megtalálható.

Az összeállítási útmutató 1., 2., 3., 4. oldalai.

A festési lehetőségek Italeri, Gunze akril és olaj skálájában, valamint Model Master színekben vannak megadva.
Összességében a makett kellemes csalódás. Szép, nagy helyet kell készítenünk polcunkon, hogy fel tudjuk tenni ezt a makettet.

Pintér György