A gersei "emeletes" iskola
saját, 1:100

A múlt egy másik darabja volt a ma már e formájában nem létező "oktatási erőd", az 1879-ben épült és 1920-as években felújított iskolaépület. Ez váltotta fel a később magtárnak használt, szintén egytantermes épületet. Ez az épület szép volt a maga egyszerűségében. Emeletén egyetlen, tágas tanterem a hozzátartozó szertárhelyiséggel - amelyből az idők folyamán "szolgálati férőhely" lett. A földszinten pedig egy hatalmas belmagassággal - csaknem 4 méter! - kétszobás tanítói lakás került kialakításra.

A karátföldi iskola makettjét jócskán megelőzte az emeletes iskola kartonból hajtogatott, vágott makettje. A karátföldi iskola makettjének fogadtatása indított arra, hogy megosszam veletek a gersei iskola makettjének rövid történetét is!

Az egész a levéltárban kezdődött, úgy 10 esztendeje. Ott jártunk, néhány érdeklődő diákommal. A két község (Gerse és Karátföld) múltjáról kerestünk adatokat. Az egyik mappában a kezünkbe került néhány kérelem másolata, amelyet egy 1940-ben benyújtott irat másodpéldányaiként őriztek. Ezekben jó-rosszul rajzoló - egykori kollégáim - dicső elődeim, lerajzolták (fénykép híján) az iskolát, ami ott, akkor működött.

A gyerekek nem igazodtak ki a rajzokon, nem tudták elképzelni, milyen is lehetett az épület. Szinte hallhatóan és láthatóan, ekkor pattant ki a szikra! Meg kellene csinálni az épület makettjét. Ilyen még nem volt! Ekkor kezdtem nézelődni a makettinfó honlapján s láttam meg Atya művét. Mit mondjak, elkápráztatott. Az ötlet is, a kivitelezés is.

Szerencsémre, a rajz mellet méretek is voltak. Így második lépésként el tudtam készíteni a méretarányos alaprajzot, 1:100-ban.

Mivel az épület ekkor már több, mint 120 éves volt, el kellet döntenem, hogy történetének melyik állapotát próbálom megörökíteni. Végül úgy döntöttem - ez már személyi kultusz ? - hogy az 1970-es évek végi állapot lesz az, amely látszik majd a maketten. Hogy miért? Mert akkor, ott laktam, az egykori tanítói lakás egyik szobájában. Felejthetetlen volt! Kis román, Super 2-es kályhámmal csaknem 100 légköbmétert kellett befűtenem, hogy ne legyen hideg, hisz a szoba alapterülete elérte egy akkori garzon lakás méretét, 25 négyzetméter volt. Szóval a szemtanú pontosságával dolgozhattam.

Először rajzlapból próbáltam, de már az első idom kivágása után láttam, hogy ez az anyag túl vékony és lágy. Így ennél erősebb anyagot kerestem, A triplex karton lett a megfelelő e célra. Kiderült, hogy érdemes egy összehajtható csíkban elkészítenem több falszakaszt. Így megspórolhatok egy csomó ragasztást. Ez a megoldás azzal jár, hogy el kellett készítenem a falakat kívül, belül. A külső, okkersárga festést csakúgy, mint belül, az akkor "divatos" kórházzöld olajlábazatot és a tanterem lambériás borítását is.

Miután mindkét szintet berajzoltam, befestettem, elkezdtem elkészíteni a födémet. Itt is hasonlóan jártam el, mint a földszintnél. Megfestettem a keramitlapok kockáit, a tanterem padlóját. Lényeges, hogy a födém úgy kerüljön rögzítésre, hogy ne látszódjon. Így a szokott ragasztás mellett, a födém alsó oldalát az oldalfalakra ragasztott gyufaszálak is tartják.

Amikor a belső terek kialakításával végeztem, elkezdtem a kinti formákat kialakítani. Az ablakokat körbevevő fehér díszkeret, a falélek és a két szint magasságát jelölő fehér csíkokat kartonból vágtam ki. A bejárati ajtókat félig nyitott helyzetben hagytam. A fölöttük elhelyezett bádoglapokat kartonból vágtam ki és halványzöld színűre festettem.

Következett a bejárati ajtókhoz felvezető lépcsők kialakítása. Gázgyújtó gyufaszálakat szedtem össze. Ezeket ragasztottam össze és a falhoz, az ajtók alá, majd szürke színűre festettem.

Miután az iskola falán nem volt meg az iskolákat jelző ovális tábla, nem volt több munka az épület külsejének kialakításával. Így akár késznek is nyilváníthattam volna "művemet". Aztán megszólalt bennem a kisördög. Ugyanaz amelyik azt mondja, hogy ki kéne dolgoznom az Italeri T-34-esének belsejét. Nos, ez az ördög azt súgta, hogy be kéne rendeznem a tantermet. Papírból meghajtogattam a padok tetejét, gyufásdoboz darabjaiból a cserépkályhát, kartonlapokból a tanári asztalt. A falra felkerült a zöld táblát megjelenítő kis papírlap.

Már csak a két lépcsőt kellett összehoznom. Az emeletre vezetőt papírból hajtogattam, a padlásra indulót pedig a korai, Revell JAS-39-jéhez adott beszállólétrából vettem át.

A tetőt levehetőre készítettem el. Sajnos, az alsó szint kialakítása csaknem teljesen feleslegesnek bizonyult. Nem igazán láthatóak a részletek. Ez volt a tanulópénz. Ami viszont a lényeg, az 1989-ben átépített épület - mely most az önkormányzat épülete - eredeti formájáról fennmarad ez a kis papírdoboz - a gersei, "emeletes" iskola papír makettje.

Pintér György