Felújítás közben
1:24

A dioráma elkészítésének ötlete nem az én fejemben született meg, hanem az interneten láttam egy hasonlót, és azt fejlesztettem tovább a saját ízlésem szerint. A festés alatt lévő kamion egy régi Italeri-féle Renault vontató, amit még első makettjeim között készítettem el, kb. 14 éve. Ez meg is látszott rajta, ezért lett az áldozata a felújításnak. Maga a műhely egy viszonylag lestrapált vidéki kis mindenes műhely benyomását kelti, ahol nem csak festő tevékenység folyik. A magam módján elvégeztem a szükséges koszolásokat, bár ebben én elég kezdő vagyok, mert a kamionjaimat nem szoktam koszolni.

Első dolog a műhely alapja, és oldalainak elkészítése volt. Az alap méretre vágott bútorlap, az oldalai pedig egy speciális bútorlapból, mdf-ből készültek. Az alapra ráerősítettem az oldalakat, majd kitaláltam, hogy hová kívánok csempét tenni, és levettem a pontos méreteket. Alulra és oldalra sztirollapokból elkészítettem a burkolást, majd a lapokat szabályosan bekarcoltam a csempe és a járólap mintájára. Az alsó lapot ráragasztottam, majd az egészet világos szürkére fújtam. Közben az oldalsó csempéket külön fehérre fújtam, és száradás után azokat is felragasztottam. Itt-ott belekarcoltam egy-egy csempébe, lapba, mintha össze lenne törve, vagy repedt lenne, és a fugákat vízfestékkel kiemeltem.

Ezután nekikezdtem a műhely berendezésének. Ezt egy jó félnapos keresgélés előzte meg a kimaradt alkatrészeim között, ahonnan előszedtem mindent, amiről gondoltam, hogy jó lehet ide. Mivel a kamion nagy felújításon esik éppen át, jónéhány alkatrészt le is szereltem róla, és azokat csak a műhelyben helyeztem el. Öntőkeret darabból, és egy tartálykocsi csövéből elkészítettem a levegőrendszert, amelyre majd a festőpisztoly csatlakozik. Pici lyukakat fúrtam, majd rézdrótból tartókat hajlítottam, és erre került a cső, melyet pillanatragasztóval rögzítettem. Egy régi kamionhűtő kismértékű átalakításából egy ventillátort készítettem a fal tetejére, majd szintén rézdrót segítségével bevezetékeztem. Készítettem sztirol-, és öntőkeretdarabokból egy asztalt, majd a sarokba helyeztem. Az asztal lapjának aljához erősítettem egy félig kihúzott fiókot, melybe egy kalapácsot állítottam. Az asztal tetejére a kiegészítő készletben található szerszámokat ragasztottam, természetesen viseletes állapotban. Az asztalon is elvégeztem egy kis szárazecseteléses, grafitos, és pasztelkrétás koptatást, hogy valóban munkaasztalnak tűnjék. Egy régi kamionülésből kialakítottam egy pihenőt, bár érzésem szerint ez egy kicsit alacsony lett. A falakra képeket, matricákat, naptárakat tettem, egy tűzoltó készüléket, valamint méretarányos újságot. Feltettem egy visszapillantó tükröt is, bár nem az eredeti funkciójában, hanem egyszerűen mondjuk fésülködési céllal. Került még oda partris, vödör is, természetesen bepiszkolt állapotban. A falnak támasztottam egy tűzoltókocsiból kimaradt létrát, amely a fülke festéséhez kellhet. Készítettem egy akkumulátort, melyet a padlóra ragasztottam, majd egy töltőt is, melyhez rézdrótból vezetékeket eszkábáltam. Ezeket összekötöttem, és máris töltés alatt van az akkumulátor. Került a falra egy egyszerű egészségügyi dobozka is.

Ezután a kamiont vettem kezelésbe. Beragasztottam papírral az ablakokat, majd az egész fülkét lefújtam félig, mint amin éppen folyamatban van a festés. A még nem lefestett helyeken rozsdabarnával foltokat festettem, olyat, mint amit a javítás után az alapozófesték hagy. A kamiont ráragasztottam az alapra, majd viseletes rongyból takarókat készítettem a kerekekre, az elejére, és a motorhoz. A kiegészítő készletből kialakítottam az egyik embert, aki éppen festi a kamiont. Azt a kezét, amelyik a pisztolyt tartja, csak másodszorra sikerült megfelelően alakítani melegítéssel, még szerencse, hogy volt tartalék. Az arcára készítettem egy festőmaszkot, a ruháját pedig egy kicsit összekoszoltam. Az egyik kezébe egy rongyot tettem, a másikba a pisztolyt. A festőpisztoly szintén a kiegészítő készletből származik, bár az eredeti funkciója nem ez volt. Kicsit átalakítottam, főleg a fogóját, majd alulról kifúrtam, és egy előre elkészített telefondrót darabot beleragasztottam, aminek a másik vége a levegőcsőhöz csatlakozik.

Végül is itt fejeztem be az építést, de lehet, hogy még egy-két apró kiegészítést rakok rá. Jó és érdekes volt egy kis kitérőt tenni a kamionépítésből, mielőtt hozzáfogok egy nagy lélegzetvételű munkához.

Kiss Gábor