Krug és Nyeva
saját építés, 1:35

Mint közismert, a volt Szovjetunióban katonai vonatkozásban a fő hangsúly a földi egységekre helyeződött (hatalmas tank-egységek). A légvédelmet is főképpen földi egységekkel próbálták ellátni, ennek érdekében rengeteg rakétatípust fejlesztettek ki. Közülünk bizonyára sokan találkoztak már az egykor nálunk is rendszerben tartott hatalmas, torlósugár hajtóművel ellátott Kruggal, vagy a telepíthető állványra szerelt Nyevával, ezeket szeretném most bemutatni!

Évekkel ezelőtt, amikor hozzá fogtam a két rakéta megépítésének, még nem tudtam makett-változatukat beszerezni (hogy ilyen létezik-e, még ma sem tudom), de nagyon megtetszettek, ezért hozzáfogtam saját erőből az építésnek. Első lépés az adatok, képek gyűjtése volt. Erre a célra csak egy régi típuskönyv, valamint a Top-Gun néhány száma állt rendelkezésemre.

Elsőként a Krug épült. Előrelátóan 1/35-ben gondolkodtam. Amint sikerül használható képekhez, rajzokhoz hozzájutnom, elkészítem az indító állványt, esetleg a szállító járművet is. Akkoriban még kevesebb tapasztalattal, és építési nyersanyaggal rendelkeztem, ezért a ház körül fellelhető dolgokat kezdtem vizsgálgatni. Hosszas keresgélés után kiderült, hogy a pezsgő-tabletták tubusa pont olyan átmérővel rendelkezik, amekkora a rakéta-test, régi filctollaim pedig a gyorsító fokozatként tudnak majd funkcionálni. Mivel egy tubus rövidnek bizonyult, egy másikkal kellett kiegészítenem, majd mindkét végét egy-egy sztirol-darabbal lezártam (az indítás előtti pillanatig mind a beömlő, mind a kiömlőket lemez védi a szennyeződésektől). A másik nagy dilemmát a kúpos darabok kialakítása jelentette. Más nem jutott eszembe, ezért ezeket fenyőfából faragtam ki, majd amennyire tudtam, reszelő, és csiszoló-papírral eltüntettem a felületi egyenetlenségeket. Felragasztottam az orrkúpot, majd körülötte drót, és húzott szálak segítségével kialakítottam a takarólemez mintázatát. Sztiroldarabokból (öntőkeretből) megcsináltam a kábelkötegek áramvonalazott burkolatát, majd sztirol darabokból azt a néhány kiemelkedő panelt. Újabb dilemmát a rakéta szárnyai jelentettek, de rájöttem, hogy a dezodorok alumínium flakonjai pont olyan falvastagságúak, amilyenre nekem szükségem van. Ez az anyag nálam eddig nagyon bevált, mivel alumínium, kiválóan vágható ollóval, de akár fűrésszel és szikével is meg lehet munkálni. Miután a be- és kilépő éleket elvékonyítottam, helyére ragasztottam őket, természetesen pillanatragasztóval. Itt csak arra kell ügyelni, hogy az első, és hátsó szárnyak egymáshoz képest 45 fokkal el vannak forgatva. Felraktam az első szárnyak végére a húzott szálból készült flatter-súlyokat, majd egy tubus-darabból vékony gyűrűt vágtam, amit kúposra alakítottam és a kiömlőbe ragasztottam.

A gyorsító rakéták, mint már mondtam, régi filctollból készültek. Az orrkúpjuk szintén fenyőfából van. A fúvókák ismét problémásak: egy félgömb égőtér után, egy kúpos kiömlő. Itt a toll végébe egy megfelelő átmérőjű csapágygolyót ragasztottam, majd a fából készült kiömlőt. Festés előtt felkerültek még az apróságok: kis szárnyak, és egy fúvóka, amelyek az első fokozat leválása után hivatottak azok kitérő pályára kényszerítésére. A festés egészen egyszerű: világosszürke, a kúpos részeken fehér, a kiömlőknél, valamint a flatter-súlyoknál élénk vörös. A figyelemfelkeltő csíkok alkoholos filctollal készültek, a stencileket pedig fekete festékbe mártott tűvel hoztam létre (természetesen ezek nem olvashatóak). Koszolásra nincs szükség, ezek ugyanis egyszer használatos eszközök, tárolás közben alig szennyeződnek, csak két helyen találtam a törzsön barnás elszíneződést, amit szárazecseteléssel próbáltam imitálni.

Mikor ezzel elkészültem, az agyam tovább járt: hogyan tudnám a Nyevát is "kicsiny hadseregemben rendszeresíteni", míg végül nekiláttam. Ő már több problémát okozott, ugyanis semmilyen anyagot nem találtam, ami méretben stimmelne a rakéta-törzshöz, vagy akár a gyorsító fokozathoz. Végső megoldásként a már említett dezodoros flakon oldalát hajlítottam hengeressé több-kevesebb sikerrel. Természetesen az illesztés nem lett résmentes, ezért azt tömítenem kellett, majd csiszolással eltüntetnem. Mivel itt jóval több a kúpos darab, nagyobb mennyiségben használtam fel fát: ebből készült mindkét fokozat kiömlője, az első fokozat legömbölyített vége, valamint a második fokozat orra. A gyorsító rakétán sok hegesztési varrat található, amit húzott szálakkal próbáltam imitálni, folyékony ragasztóval rögzítve. Sztirol darabokból itt is megcsináltam a különböző áramvonalazó elemeket, majd következtek a szárnyak. Anyaguk a már jól ismert alumínium lemez, viszont itt nagyobb mennyiségben, és komplikáltabb alakkal vannak jelen. A festés itt is egyszerű: sötétszürke-fehér sávok, a kiömlőknél, és a flatterek végein élénk vörös. A stencilek és vonalak szintén tűvel készültek, koszolás semmi. Hogy a megfelelő fényességet beállítsuk, végül mindkettőnél érdemes félfényes lakkot használni. Ezzel elkészültem két olyan makettel, amilyennel nem sokan büszkélkedhetnek kis hazánkban.

Ajánlom a hölgynek...
Répáczki András