A vasfüggönynél lólépésben
1:72

A vasfüggönyről készített dioráma "elindította az agyamat". Harmatos ifjúkoromban láttam néhányszor lovas határőröket. Úgy gondoltam, miért ne lehetne elkészíteni az ő figuráikat is 1:72-ben? Lehet, hogy a következő a Tenkes Kapitánya lesz, vagy a legendás 39-es dandár, esetleg a Baradlay huszárok a fertőrákosi kőfejtőben? Még nem tudom.

Nem sokkal az első határőr-dioráma elkészülte után hozta a posta az Esci "orosz katonák" figurasorát. A készlet lovakat is tartalmazott. Lovast viszont egyet sem. Két kozák vezette a lovát, teljesen logikátlanul. No, úgy döntöttem, hogy visszaültetem a lóra őket. Nem ez volt az egyetlen átalakítás. Magyar határőrökké kellett változtatnom Zaporozsje fiait. Az átalakítás eléggé ijesztően kezdődött. A figurák végtagjait le kellett vágnom. A karokat tőből, a lábakat térdben. A fej is lekerült, de csak azért, hogy enyhén elfordítva visszaüljön a nyakakra. A sajátos kozák kucsmára is került egy apró adag Italeri tömítő. Így egész szépen sikerült kialakítanom a határőreink által viselt tányérsapkát. Le kellett faragnom a hosszú zubbony derékszíj alatti, kitüremkedő részét. A géppisztolyokat is ívtárasra vágtam. A két pacinál is figyelnem kellett, hogy ne legyenek teljesen egyformák. A nyereg-résznél egész mélyen kellett befaragnom, hogy jól illeszkedjen a lóhoz a lovas eredetileg nem oda tervezett figurája. Amikor már fixen ült, elkészítettem a karokat, kezeket. Az egyikkel illik fogni a szárat. A másik "szabadon választott". Amikor elkészültek, részint az eredeti figura levágott karjaiból, részint teljesen más figurák karjaiból válogatott darabokból és tömítőanyagból álltak össze.

A lábak kialakításához az eredeti lábakat ragasztottam vissza. A hiányokat tömítőpasztával pótoltam ki. Amikor mindez készen volt, már "csak" le kellett festenem újsütetű határőreimet. Az arcot, kezeket matt fehérbe kevert csepp matt piros, barna és sárga színek keverékével "sminkeltem". Az egyenruha Humbrol 155-tel nyerte el a színét. Az utászcsizma szárának színe halványabb, a feje sötétebb színű barna, ez utóbbi csaknem fekete. Sikerült H 30-cal kifestenem a sapka posztószegélyét. A váll-lapokat nehezebb megjelenítenem. Nagyon aprók az amúgy sem túl nagy figura vállain.

Miután elkészültek a figurák, ki kellett találnom, hová helyezzem a lovas járőrt. Végül a másik diorámán bevált műszaki zár kerítését építettem meg, de ezúttal gazdasági kapu nélkül. A nyomsáv felszántott, porhanyított részét kávézaccból alakítottam ki. A manőverút felületét homokból szitáltam a Technocollal lekent sávra. Gipszből öntöttem meg a domboldalt. Ebbe már a félig megkötött állapotában beleszúrtam négy gyufaszálat. Ide terveztem a "mafit". Mielőtt ezt elkezdtem volna megépíteni, befüvesítettem a domboldalt s az út melletti rész is, hogy ne váljon el egymástól a bútorlap alap és a gipsz "felépítmény".
Amikor ezzel is készen voltam, nekifogtam a "mafi"-nak. Másodszorra sikerült úgy, hogy nyugodt lélekkel hagytam meg. A négy gyufaszálból kialakított lábak közé gipszkarton falak fugáinak borításához kitalált háló két sorát vágtam ki létrának. A második szint elkészítése után gyufásdoboz-kartonból készítettem el a torony felépítményét. A tornyot lekentem Humbrol 30-cal. Így kialakult az 1989 előtti, nyugati határszakasz apró darabkája, két lovassal, a háttérben egy magasfigyelővel, azaz mafival.

A következő, egy határőrkarácsonyt idéző téli dioráma, síző járőrrel. De ezt még alaposan meg kell fontolnom. Mindenkit csak bátorítani tudok az apró figurák átalakítására és magyar környezetbe helyezésére. Hadd legyen a rengeteg német és amerikai mini-életkép között egyre több és több magyar témát feldolgozó is!

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör