S-125 Nyeva (SA-3)
saját építés, 1:72

A Néva, a Volhov, a Dvina, vagy éppen a Pecsora, avagy, a kanyarulatáról híressé vált Don, no meg a Volga "Anyácska" távoli orosz tájak képét villantják fel annak, aki hallja. Esetleg a föld- és vízrajzi térkép kusza vonalait, a régmúlt iskolák atlaszából. Felelések, feladatlapok izgalma: "A négyes, akkor a Néva, vagy a Volga volt?" Abban a korban kevesen gondolták, hogy a kisebb-nagyobb orosz folyók nevei más értelemmel bírnak azok számára, aki a haditechnikával, közelebbről annak légvédelem részével foglalkoznak.

A tanulás után, este, a tévé fekete-fehér képernyőjén lángolva zuhanó Phantomokat, Skyhawkokat, F-105-ket láttunk, néha B-52-est is, talán többet is, mint amennyi valóban lezuhant, ki tudja. Láttuk a négycsövű légvédelmi gépágyúkat, lombokkal álcázott sisakú, elszánt vietnámi katonákkal, és a félelmetes óriás-szivarokat célra emelkedni és elindulni, na utána jött a zuhanó Phantom. No, itt álljunk meg!

Amikor a repülőgépek repülési magassága már "az eget verdeste", vagyis elég magasan repültek már, szükségessé vált a "csöves" légvédelem mellett a rakéták rendszerbe állítása is. Az első ilyenek már a II. világháborúban kipróbálásra kerültek. Több típusa szolgált az évtizedek alatt. Voltak hatalmas méretűek, adott esetben atomtöltetet célba juttatók, és voltak kisebbek, esetleg mozgatható állványon, melyek kísérhették az előrenyomuló csapatokat, vagy egyszerűen vállról indítható apróságok. Hatékonyságukat több alkalommal bizonyították.

Erről mesélhetne Gary Powers, a Szovjetunió felett lelőtt U-2 pilótája csakúgy, mint amerikai és izraeli repülőgépek legénysége Vietnám vagy a Közel-Kelet felett. De húzták a csíkokat a NATO-bombázás alatt Jugoszlávia egén, vagy gyakorló lövészeteken a Balti-tenger felett is, de mesélhetnének a szovjet pilóták - ha túlélték - az afgán hegyek, vagy a csecsen állások feletti repülésük után. Nagy égés volt, 1982-ben, a Bekaa-völgybeli szereplés, bár erről nem a rakéták tehettek. "Az erő nem a kardban, hanem a karban van!" - mint ez közismert.

A makettgyártók "mostohagyerekei" ezek az 1:72-ben is szépen megjeleníthető föld-levegő rakéták. Egy kellemesen makett nélküli időben nekifogtam néhány megalkotásának. A választásom a Budapest légvédelmi rendszerébe is integrált négyes indítóállványról üzemeltetett Goa rendszer rakétáira esett. (Azt, hogy miképp esett a NATO kódnév íróinak választása az 1961-ben India által a portugáloktól visszafoglalt városra, nem tudom. De lehet, hogy a mosonmagyaróvári mulató járt az eszükben?) Eredeti neve Neva, az exportváltozaté Pecsora, eredeti szovjet gyártmánykódjával S-125-ként jelzett légvédelmi rakéta. A fenti, Goa elnevezést a NATO ragasztotta rá.

Az előzetes anyaggyűjtés eléggé sovány eredménnyel szolgált. Szinte nem volt értékelhető fotó. Abban az időben az internet még nem állt rendelkezésemre. Leginkább ígéretesnek a Zrínyi Kiadó Nagy-Szentesi: "Rakétafegyverek, űrhajózási hordozó rakéták" című típuskönyve látszott. Innen vettem az adatokat, méreteket, amivel később dolgoztam. Végül elkészítettem a rakéta 1:72 méretarányú rajzát. Nézegettem még a Haditechnika korabeli számait is.

A következő lépés az alapanyagok kiválasztása volt. A méretek ismeretében nekifogtam a válogatásnak. Tolómérővel végigmértem a hulladékos dobozon minden kör keresztmetszetű darabját. A kutatás nem volt eredménytelen. Több kellemesen egyező eredményt is mérhettem. Alapvetően repülőgép makettekről megmaradt póttartályok akadtak fenn a rostán. Végül két póttartály, a MiG-21-hez adott és a Hurricane-ról visszamaradt tűnt megfelelőnek. Persze ezek nem konyhakész alkatrészek! Alakítani kellett rajtuk, de a még össze nem ragasztott feleknek a rajzra próbálása szinte teljes hasonlóságot mutatott. A Hurricane póttartálya azonban rövidnek bizonyult, csak az előre szűkülő része volt jó. Ekkor került a kezembe néhány cérnaspulni. Az átmérője stimmelt, csak a hossza volt több. Ezt elvágni már nem volt gond. Elkezdődött a szabás-varrás tanfolyam. A hajtómű fúvócsövét műanyag szívószál-darabból vágtam méretre és festettem pirosra a Molak matt pirosával. Amikor a rakéta teste készen volt, a stabilizáló szárnyakat kellet előállítanom. Kartonból vágtam ki a téglalap alakú darabokat, majd a keskenyedő négyszögű idomokat, aztán a harci rész mögötti, csaknem háromszögű stabilizáló felületeit is. Végül az első fokozat szárnyaira vékony drótszálakból ragasztottam az ott található, hátra kinyúló részeket. (Nem tudom a helyes elnevezésüket.) Lefestettem a jellegzetes szürke-fehér sávozással. A szürke a Revell 74-ese, a fehér a Humbrol 34-ese. Amikor elkészült, egész jól nézett ki. Csak olyan fura volt magában. El kellett volna készíteni egy indítóállványt meg három ugyanilyen rakétát. A módszer megvolt, az alapanyag adott.

Magáról, a négyes kilövő állványról nagyon kevés adatom, képem volt. A négy indítógerenda, két párhuzamos, vas idomokból kialakított, mozgatható állványzaton nyugszik. Ezt a szerkezetet állítottam össze telefonkártya anyagából vagdosott csíkokból. Az állványzat mögött egy indító-irányító konténer rögzült. Ez az egész, az eredeti szerkezeten forgatható. Mindez egy beton placc közepén ácsorog, egy lángvezető rézsű előtt. A kiszolgáló radarrendszer nem épült egybe az indítóállással, így ennek elkészítését a jövőre bíztam. Az indítókonténert telefonkártyából daraboltam és ragasztottam össze. Az oldalsó üzemeltető fedeleket vékony sztirollapokból vagdostam ki, ami korábban egy nyomtató festékpatronjait tartalmazó doboz volt. A forgató szerkezetet háztartási hulladékból, egy flakon tetejéből raktam össze. Az egyensúly volt ennek az egésznek a kritikus pontja. Nem lett volna üdvös, ha a makett hasra-, vagy hanyattesne. Ezért az indítókonténer alját nyitva hagytam. Ide került a ballasztként szolgáló gyurma. Az állványzatot lefestettem Humbrol 155-tel.

A betonlapok fedte térséget kartonlapokból alakítottam ki. A közöket fekete golyóstollal rajzoltam be, így imitálva a szurkozást, műfű beragasztásával, meg az idő múlását. Így alakult ki a második légvédelmi rakétám. A lángterelő rézsűt szintén kartonból készítettem el, de ezt csak ideiglenes megoldásnak gondolom.
Ahogy Forrest Gump mondta egykoron: "Erről nem tudok többet mondani."

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör