The Tram-car series "X"
Military Wheels 7320, 1:72

Az itt bemutatásra kerülő villamos megépítésének körülményei igen érdekesek. A 7 éves lányom már beleszületett a makettezésbe, én már ugyanis jóval megszületése előtt elkezdtem ezt a hobbit. Az utóbbi időben már segítgetett nekem a matricázásnál, egyes festéseknél, és folyamatosan érdeklődve figyelte a dolgokat. Mikor megkérdeztem, hogy szeretne-e valamit ő is csinálni, természetesen igent mondott. Ez volt a könnyebb rész, ugyanis makettet találni egy 7 éves lánynak, ami nem nehéz, érdekli, és tetszik neki, az nem egyszerű. A Bolyai versenyen láttam meg a villamost, amiről tudtam, hogy biztosan tetszik majd neki. Egyedül a nehézségi fokával és a minőségével voltam egy kicsit gondban. Megvettem, majd hazahoztam, és természetesen nagy tetszést okoztam vele.

Mikor szétbontottam, és tüzetesebben szemügyre vettem, már láttam, hogy nem lesz olyan egyszerű feladat. 10 db öntőkeretet mellékeltek, elég sorjás állapotban, és voltak helyek, ahol egyszerűen öntési hibaként hiányzott az alkatrészek egy darabja. Mellékeltek hozzá egy úttest darabot, amely jó diorámaalapot adhat viszonylag egyszerűen. Az útmutató ad egy rövid tájékoztatást a villamos történetéről, mely szerint 1927-1938 között a Szovjetunióban gyártották. Az útmutató elég jól hasznosítható, bár van némely részlet, amely nem elég egyértelműen van feltüntetve, és bizony próbálgatni kell a megoldásig.

Egy kicsit zavart, hogy a kereteken nincs rajta az alkatrészek száma, azt az útmutató első oldalán található számozás alapján kell beazonosítani. Mielőtt elkezdem a leírást, jelzem, hogy az építés nagy részét a lányom végezte el, én csak irányítottam, a sorják tisztítását végeztem (az éles késem nem akartam odaadni, nehogy megvágja magát vele), maszkoltam, valamint egy-két kényes lépesnél segítettem be.

Első lépésként a festéssel kezdtük a dolgokat. A villamoson mindent ecsettel festett, mivel számára ez a legegyszerűbb, és legkönnyebb. Az oldalsó és első részeket fényes pirossal festette, a felső részt pedig desert yellow-val. Szintén ezt a színt kapták az ülések, valamint a belső tér egyéb részei. A tetőt szürkére, az alvázat pedig feketére festette. A kapaszkodókat, széklábakat, kerekeket, áramszedőt, és a vezetőnél található karokat, pedig króm színnel kezelte. Az összeépítés első részeként az ablakok beragasztása történt, ahol Clearfixszel dolgozott, mert itt nem volt gond a gyors száradással, valamint a megfolyással. Normál esetben lehet tűfejes ragasztót is használni, de csak gyakorlottaknak. Az ablakok mellé kellett volna apró kapaszkodókat felrakni, de ettől a javaslatomra eltekintettünk. Az ablakok után az alváz összeépítését kezdtük meg, majd az ülések következtek. A lányom vágta le a keretről a fogóval, én sorjáztam, majd összeragasztotta. Ezután jött az első olyan dolog, amikor már kezdett látványos lenni a munka. Az alvázra felragasztottuk az oldalakat. Itt látszott legjobban a gyengébb minőség, ugyanis elég nagy illesztési hibái vannak, melyek ugyan korrigálhatóak lettek volna sok munkával, de nem akartam belenyúlni, mert akkor már nem a lányom munkája lett volna. Sajnos ezek a végeredményen is látszanak, de csak a szakértő szemeknek, és azok tudják igazán, hogy ez elég nagy feladat még egy gyakorlott makettező számára is. Szóval összeépítettük, majd beragasztotta a padokat.

Már az összeépítés előtt, mikor megláttam az utcarészletet, eszembe jutott, hogy jó lenne embereket is tenni a villamosba, mellyel a lányom is teljesen egyetértett. Mivel én kamionokkal foglalkozom, nincs semmi 1:72-es méretarányú dolgom. Ezért megkértem Pintér György barátomat, hogy segítsen ki néhány figurával a gyűjteményéből, melyet ezúton is köszönök neki. Szóval az emberkékből kitalálta a lányom, hogy ki legyen a vezető, ki az utas, és ki legyen aki az utcán várakozik, majd festésre, és beragasztásra kerültek ők is.

Következett a futóművek, kerekek beépítése, ahol megint kihagytunk egy pár alkatrészt az egyszerűbb összeépítés miatt. Rákerült a tető a kiegészítőkkel, majd az áramszedő is. Közben az alaplapot ráragasztottam egy osb lapra, majd a lányom sötét szürkével lefestette, száradás után pedig a síneket krómmal. Zöldre lefestette, és összeragasztotta az oszlopokat, majd azok is felkerültek az alapra. Végül felrakta a matricákat a villamosra, és rá lett ragasztva a sínre. A felszálló, és várakozó embereket beállította, majd egy rézdrót darab került az oszlopokra vezeték gyanánt. A végeredménnyel nagyon megelégedett, és büszkén mutatja mindenkinek, és már látom, hogy nem ez volt az utolsó makettje.

Maga a makett megítélésem szerint egy gyenge közepes minőséget képvisel (főleg az Italeri legújabb kamionjai után, melyek high-tech technológiát mutatnak ehhez képest), de nagyon jó alap lehet egy komolyabb feljavítással, sok munkával. Ritkaságnak számít a villamos méretaránytól függetlenül, és jó a hozzá adott utcadarab, és az oszlopok. Igazából inkább gyakorlott makettezőknek ajánlanám. Ha kezdő csinálja, akkor keressen magának egy barátot, aki tanácsokkal segíti.

Köszönet Pintér Györgynek az emberekért.

Készítette: Kiss Eszter
Leírta: Kiss Gábor