Winter - 1944

A dioráma egy szokásos mozzanatot mutat be a háborúból: 2 amerikai katona egy Sherman tank fedezékében nyomul előre a téli tájon. Mivel ez életem első diorámája, a tényleges munkát komoly információgyűjtés előzte meg. Meglátogattam a különböző diorámákat bemutató internetes oldalakat - ötleteket kerestem. Ezek után a Makettinfo chat-jén hosszas beszélgetéseket folytattam az ott előforduló emberekkel, akiktől különböző tanácsokat/ötleteket kértem és kaptam. (Landsernek köszönöm a sütőpor ötletét, Tommynak pedig a sárkészítés fortélyát.) A felkészülés során döntöttem el, hogy az alap hungarocellből és ráöntött gipszből fog elkészülni. A dioráma végső kinézete pedig az építés során folyamatosan működő improvizációs képességem szüleménye.

A "szereplők": Tamiya Sherman M4A3 with 105mm Howitzer, és az ehhez a készlethez tartozó figurák
A tank már réges régen kész volt, csak akkor még ragasztás után egyszerűen csak lefestettem MM Olieve Green-re, majd szépen a szekrénybe vágtam. Most azonban a dioráma érdekében elővettem és felújítottam: ráragasztottam a matricákat, majd szárazecseteléssel megjelenítettem a téli álcázó festést. Miután mindez megszáradt (eltelt egy hét, amíg megleltem a sárkészítés fortélyait), összesaraztam egy "kicsit". Ekkor következtek az emberek...

A figurákat összeragasztottam, majd a Humbrol bőrszínével lefestettem az arcokat és a kezeket. A ruhákat a gyalogosok esetében zöldre festettem, a szíjakat barnára csakúgy, mint a cipőket. Tökéletes száradás után ezeket is összesaraztam (adtam nekik rendesen). A harckocsizók esetében a bőrszín megegyezik a gyalogosokéval, de ruhájuk már a barna különböző árnyalataival lett megjelenítve. Majd egy kis tustinta-fülpálcika kombinációval összekoszoltam őket.

A dioráma
Egy havas síkságon két amerikai katona nyomul előre a tank fedezékében, annak jobb oldalán előttük egy bokor, a tank baloldalán pedig pár csupasz kóró.
Alapként vágtam hungarocellből egy kis téglalapnyi formát, majd ebbe ferdén 45-ös szögeket szurkáltam - ezek biztosították, hogy a gipsz oda kössön a hungarocellhez. Hál' Istennek a gipsz nem lett teljesen híg, így az egyenetlenül kötött meg, tökéletesen visszaadva a talaj girbe-gurbaságát. Itt következtek a figurák: fogtam az egyiket és a kinyújtva lévő lábát belenyomtam a még képlékeny gipszbe, imitálva a már megtett lépéseket, majd belenyomtam a végleges helyére. A következő figuránál megismételtem ezt az eljárást.

Mikor a figurák a helyükön voltak, a diorámára helyeztem a tankot is, a tornyot bal felé fordítva. Most következett a növényzet. A sokak által használt "húzd ki és fordítsd meg" módszert alkalmaztam. Mivel az egész diorámakészítés a telkünkön folyt, fogtam magam és a nyakamba vettem a hegyoldalt. Rengeteg kitépett, majd eldobott növénycsomó jelölte útvonalamat, mire megtaláltam a három (!) megfelelő gyökeret. El is helyeztem őket rögtön, ám még mindig üresnek éreztem a növényzeti frontot. Keresgélés közben a szemem megakadt a tujáink lehullott levelein: - Hoppá! - mondtam magamban - Ez kell nekem! Felkaptam két megfelelő formájú levélkét és beleszúrtam őket a gipszbe úgy fordítva őket, hogy 3 dimenziós hatásuk legyen. Most már "csak" a hó megjelenítése volt hátra. Itt kapott szerepet az a rengeteg sütőpor, amit Landser javaslatára vettem.

Kibontottam az első zacskót és kiszórtam belőle a port egyből a még nedves gipszre, először csak magát a hóréteget megalkotva - ez kb. két zacskóból meg is volt. Ezután egy zacskóból a tankon felgyülemlett havat imitáltam, majd a következő zacskónak a tartalmát jó magasan tartva ürítettem ki úgy, hogy az az egész dioráma felületére hulljon. Az ezzel a mozzanattal elért hatás: a katonák hátán egy vékony hóréteg maradt meg, pont annyi, mint amennyi futás közben a hátukra hullott. A növényeken és a tankon is megjelent egy vékony hóréteg. A hétvége záró akkordjaként az öntőkeretet szétbontottam, a diorámát pedig biztonságos helyre raktam. Most már csak egy megfelelő méretű képkeretet kell szereznem és beleszabni a "művet", azután meg irány Almádi!

Köszönettel:
Madar Imre (apu) - türelem, szaktanács
Szalay Csaba (keresztfater) - gipszöntés, tanácsok
Családom nő tagjai - az a bizonyos türelem
Landser - a sütőpor, tanácsok
Tommy - a sár, tanácsok
Mekett - eszmecserék, tanácsok, a cikk közzététele
Valamint mindenki, kinek neve itt nem soroltatik, ám segített

A "Winter-1944" szereplése Balatonalmádiban
Kiegészítés (2004-09-01)

A bemelegítés
Mindenek előtt keretet kellett szerkesztenem: furnér lemez és 4 db léc segítségével ez a probléma is megoldódott. Ezek után a keretbe helyeztem a diorámát majd a réseket kitöltöttem friss gipsszel és beszórtam "hóval". Maga a fakeret nem maradhatott natúr színű, mert az igencsak ronda lett volna, ugyanakkor az egészet se festhettem le, mert nem állt rendelkezésre annyi barna festék. Kompromisszumot kötöttem hát magammal: csak a sarkokat festettem le a képeken látható módon. Már csak felirat hiányzott: Microsoft Word + fantázia + nyomtató + technokol = kész a dioráma!

A verseny
Művemet végül nem is a dioráma, hanem a harcjármű 1/35 ifjusági kategóriában indítottam. A kategóriában résztvevők száma: 11. Voltak köztük szépek és nagyon szépek is, ki-ki állítsa fel a maga sorrendjét kedve-szeme szerint. Az én kis művem a 4. helyen végzett - igaz, nem dobogós hely, de nem is számítottam arra, és hát az ördögbe is: ez volt életem első versenye, amiről oklevéllel tértem haza! - magam mögé utasítva 7 db. "ellenfelet". (Ezek közül 2 szintén az én "munkám" volt.)

A zárszó
Összességében szerintem egy egész jó kis diorámát hoztam össze. Hála mindenki támogatásáért. Akiknek eddig megmutattam, azoknak tetszett a munkám, aztán hogy csak az udvariasság mondatta ezt velük vagy tényleg elnyerte tetszésüket, az nem tartozik rám és igazából nem is akarom tudni...

Madar Imre