|
U47 Type VIIB - Günther Prien
Revell, 1:125
Rövid összefoglaló
Az U47-es típusú német tengeralattjáróból 1936-1940 között 24 db épült. A sorozatos fejlesztések alatt 3 altípusa alakult ki: VIIA, VIIB és VIIC.
Igen hamar fény derült a VIIA típus több hátrányára (csekély üzemanyag-tartalék, ezáltal rövid hatótávolság). Ennek kiküszöbölésére a VIIB már kiegészítő külső tartállyal 33 tonna üzemanyag-többletet tudott magával vinni, ezáltal 2500 mérfölddel meghosszabbítva a hatótávolságot. A hajótest az A-variánshoz képest 2,1 méterrel volt hosszabb, és a merüléshez beépített tartályok méreteit is megnövelték. Ezen kívül némileg gyorsabb gépeket kapott, mint a VIIA, ezzel is növelve a hajó fürgeségét. Fegyverzete is változott a VIIA-hoz képest, 5 torpedóvető-csövet építettek be: négyet az orrba, egyet pedig a hajófarba.
A típus legkomolyabb tervezési hiányossága a levegőztető nyílások elégtelen száma és nem megfelelő elhelyezése volt, amelyet különböző külső levegőztető berendezések segítségével igyekeztek pótolni, mérsékelt sikerrel - így a hajó ezen rendszerét a VIIC osztály típusain már jelentősen átalakították.
VIIB-vel olyan híres parancsnokok harcoltak, mint Kretschmer (U-99), Prien (U-47) és Schepke (U-100).
Technikai adatok
| Vízkiszorítás (tonna): | 753 (felszínen) - 857 (lemerülve) - 1040 (harcra készen) |
| Hossz (m): | 66,50 |
| Szélesség (m): | 6,16 |
| Merülés (m): | 4,74 |
| Magasság (m): | 9,50 |
| Teljesítmény (LE): | 3200 (felszínen) - 750 (lemerülve) |
| Sebesség (csomó): | 17,8 (felszínen) - 8,0 (lemerülve) |
| Hatótávolság (mérföld/csomó): | 8700/10 (felszínen) - 90/4 (lemerülve) |
| Fegyverzet: | Torpedó: 14 db - 4/1 (orr / far-cső)
Akna: 26 TMA
Fedélzeti ágyú: 88 mm/L45 |
| Személyzet: | 42-46 fő |
| Maximális merülés: | körülbelül 220 m |
U47 - Günther Prien
Vízrebocsátás: 1937. február 27. - Germaniawerft AG, Kiel
Szolgálatba állítás: 1938. december 17.
Parancsnok: 1938. december - 1941. március Günther Prien korvettkapitány (1908. Január 16. - 1941. március 7.)
Eredmények: 10 bevetésen elsüllyesztve 31 hajó, megrongálva 5 hajó, (köztük 1939. október 14-én elsüllyesztette a brit Royal Oak csatahajót, 1940. július 2-án pedig megtorpedózta az Arandora Star felfegyverzett kereskedelmi gőzöst).
Konvoj-csaták: SC-2, HX-72, HX-79, HX-90, OB-29
Germaniawerft AG Kiel (balra), Günther Prien (jobbra)
Az U-47 és Günther Prien bevetései:
| | Indulás | | Érkezés | | |
| 1. | 1939. aug. 19. | Kiel | 1939. szept. 15. | Kiel | bevetés |
| 2. | 1939. okt. 8. | Kiel | 1939. okt. 17. | Wilhelmshaven | bevetés |
| 3. | 1939. okt. 20. | Wilhelmshaven | 1939. okt. 21. | Kiel | |
| 4. | 1939. nov. 16. | Kiel | 1939. dec. 18. | Kiel | bevetés |
| 5. | 1940. febr.29. | Kiel | 1940. márc. 5. | Wilhelmshaven | |
| 6. | 1940. márc. 11. | Wilhelmshaven | 1940. márc. 29. | Wilhelmshaven | bevetés |
| 7. | 1940. ápr. 3. | Wilhelmshaven | 1940. ápr. 26. | Kiel | bevetés |
| 8. | 1940. jún. 3. | Kiel | 1940. júl. 6. | Kiel | bevetés |
| 9. | 1940. aug. 27. | Kiel | 1940. szept. 25. | Lorient | bevetés |
| 10. | 1940. okt. 14. | Lorient | 1940. okt. 23. | Lorient | bevetés |
| 11. | 1940. nov. 3. | Lorient | 1940.dec. 6. | Lorient | bevetés |
| 12. | 1941. febr.20. | Lorient | 1941.márc. 7. | elsüllyedt | bevetés |
A legemlékezetesebb bevetés
U-47 elhagyta Kiel kikötőjét 1939. október 8-án. A tornyon még a régi emblémája van, ezt váltotta fel visszatérte után a "Fújtató bika".
Az U-47 október 13-án érte el az Orkney-szigeteket. Itt kapta meg a BdU morze-üzenetét, amely kiadta a parancsot az akció végrehajtására.
Estére a hajó már a part közelében haladt. Jól láthatóvá váltak a tengeri zárat alkotó, mesterséges zátonyként elsüllyesztett hajók roncsai. Prien a toronyban állt, távcsővel kutatta a partvidéket - egy gépkocsi felvillanó reflektorait kereste. Nem sokkal később rálelt a jelre: a hajó megállt, néhány tengerész a partra evezett, és a fedélzetre szállították Alfréd Wehring ügynököt. Az Abwehr embere további fontos információkat adott át a kapitánynak, és megjegyezte, hogy nem éppen a legjobb időpontban kerítettek sort az akcióra, miután a flotta java kifutott, és a kikötőben alig néhány ellenséges egység található.
Október 17-e hajnalán az U-47 már Scapa Flow mellett volt. Prien parancsot adott a merülésre. A legénység elárasztotta a ballaszttartályokat, a búvárnaszád pedig 90 méter mélységre merült. Prien általános pihenőt rendelt el, csak a szolgálatban lévő legénység volt aktív, mindenki más nyugovóra tért, hogy az akció megkezdésekor pihentek legyenek, ezáltal is növelve a siker esélyeit. Az U-47 késő délutánra készen állt rá, hogy végrehajtsa a tengeri hadviselés történetének egyik legvakmerőbb küldetését.
Prien a fedélzeten
Prien 19.00-kor adott parancsot az indulásra. A Hóim Sound felé vezető úton mindössze egyetlen kellemetlenség zavarta meg a tengeralattjárót. Már Rose Ness közelében jártak, mikor a megfigyelők ellenséges hajót észleltek, így 23.17-kor Prien parancsot adott a merülésre. Az U-47 a felszín alatt, észrevétlenül haladt el az öreg teher-gőzös mellett, majd újfent felemelkedett. Éjfél előtt elérték a Hóim Soundnál lévő átjárót. Prien felmérte az előttük lévő torlaszok alkotta védőrendszert, és némi elégedetlenséggel vette tudomásul, hogy a vártnál némileg erősebb áramlás miatt csak a tervezettnél nagyobb sebességgel tudnak áthatolni a mesterséges zátonyok rendszerén.
Az U-47 növelte sebességét, és behatolt a mintegy 15 méter széles átjáróba. Prien megpróbálta középen tartani a búvárnaszádot, ám egy váratlan áramlás elsodorta a tengeralattjárót, és az U-47 orra beakadt egy elsüllyesztett hajó horgonyláncába. A kapitány azonban nem vesztette el lélekjelenlétét: "Bal gép állj! Jobb gép lassan hátra!" - hangzott a parancs, a búvárnaszád pedig szépen kifarolt a csapdából. Ugyan a tengeralattjáró hasa egy ízben súrolta a tenger fenekét, és a hajó hátsó traktusa is nekikoccant egy akadálynak, Prien átvezette a tengeralattjárót az alig 15 méter széles folyosón, amelyet elsüllyesztett roncsok határoltak.
A következő bejegyzést, amely a hajónaplóba került, már az öbölben vetette papírra Prien. "Scapa Flowban vagyunk. Itt minden sötét, az egész öböl jól átlátható, Cava-tól délre semmi sem horgonyoz. Közelebb megyek." Az U-47 lassan, óvatosan bejárta a kikötőt, majd északnak fordult, abban bízva, hogy a jelentett egységek a támaszpont túlsó végében horgonyoznak. A tengeralattjáró egyre közeledett a kijelölt területhez, majd Prien azonosította a célpontokat: két csatahajót, illetve számos rombolót észlelt, a felderítés által jelzett repülőgép-hordozót azonban nem lelte. Két lehetősége volt: tovább kutatni, vagy támadást indítani. Prien megállította a tengeralattjárót, és kiválasztotta a célpontokat: úgy döntött, hogy a hajóhoz közelebb horgonyzó, mintegy 3000 méterre elhelyezkedő egységeket torpedózza meg. Günther Kiadta a támadásra felszólító parancsot, a legénység pedig elindította a torpedókat. A torpedóparancsnok négy torpedót indított, ám az egyik beszorult a csőbe. A torpedók 00.58-kor hagyták el a vetőcsöveket. Az U-47 ekkor észak felé fordult, hogy a hajó farába szerelt vetőcsövekből is támadhassa a célpontokat. Az első torpedó 01.01-kor csapódott be a brit csatahajóba. A detonációt azonban nem követték újabb robbanások: valószínűsíthető volt, hogy a gyújtószerkezet mondta fel a szolgálatot. Prien újfent tüzet vezényelt.
Három perccel később hangos robbanások sorozata hallatszott, és hatalmas tűzoszlop emelkedett az éjszakai égboltra, bevilágítva a kikötőt. A célpont sűrű, fekete füstöt eresztett, majd lassan megdőlt, és alámerült a hullámsírba. Nem sokkal később újabb találat mutatkozott, egy távolabb lévő rombolót talált el az egyik torpedó. A támaszpont közben felbolydult: az öbölben horgonyzó hajókon sorra gyulladtak ki a fények, mindenhonnan kiabálás hallatszott, megszólaltak a parti őrség szirénái, a kikötőt átszelő utakon pedig gépkocsik fényszórói rohantak. Az U-47 ekkor már alig 200 méterre úszott a parttól, vetőcsövei üresek voltak, egy alattomos áramlás pedig egyre beljebb sodorta a hajót a kikötőbe. Prien úgy döntött, hogy nem kockáztatja a legénység és a hajó épségét, és kereket old a helyszínről. "Egy csatahajó elsüllyesztve, egy további megsérült, három üresre lőttünk. Megkezdem a kifutást." - áll a hajónaplóban. A kapitány kiadta a parancsot a kormányosnak: irány dél.
Az U-47 szerencsésen megúszta a vakmerő támadást, de még előtte állt egy nemkülönben nehéz feladat: át kellett navigálni a támaszpontot körülvevő tengeri záron. Az elsüllyesztett hajókból álló zátonyok bonyolult rendszere alaposan megnehezítette a kormányos dolgát, ám végül csak sikerült átvezetnie a hajót az akadályok útvesztőjén. Még az utolsó pillanat is tartogatott kellemetlen meglepetést: az U-47 már majdnem kiért a veszélyes területről, mikor egy meredek móló bukkant fel, egyenesen a hajó orra előtt. A kormányos csak gyors, erőteljes kormánymozdulattal tudott kitérni: a búvárnaszád az oldalára billent, és kevés híján nekisodródott a mólónak, de végül sikerült kitérnie az ütközés elől. "Erős kormánymanőver és 02.15-kor ismét szabadok vagyunk, csak egy könnyű sérülés van." - mondja a hajónapló bejegyzése. Az U-47 kiért Scapa Flow kikötőjéből, és nagy sebességgel távolodni kezdett.
A Home Fleet egységei eközben egymás után vonták fel a horgonyt, és indultak a támadó után. Vízibombák robbantak és ágyúk dörögtek, de az U-hajó ekkor már messze maga mögött hagyta a brit haditengerészet megkésve reagáló egységeit.
Az U-47, amint az később kiderült, elsüllyesztette a Home Fleet egyik büszkeségét, a 29.150 tonnás HMS Royal Oak csatahajót, és megrongálta a HMS Iron Duke egységet, amely olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy két nappal később egy közelben becsapódó bomba hatására elsüllyedt. (Bár az U-47-ről kilőtt torpedó a mágneses gyújtószerkezet hibája miatt nem robbant fel, a hajótest páncéllemezeinek az illesztései a becsapódás következtében meggyengültek, így később már egy kisebb detonáció is hatalmas léket nyitott a hajótesten.)
Szemtanúk beszámolói alapján valószínűsíthető, hogy az U-47 búvárnaszádról indított torpedók még egy hajót megrongáltak - a HMS Pegasus sérülését azonban, miként a HMS Iron Duke-t ért találatot, soha nem ismerték el hivatalosan a britek. A Scapa Flow elleni rajtaütés valódi súlyát mégsem a megrázó anyagi, inkább az elborzasztó személyi veszteségek adták ki: körülbelül 833 brit tengerész vesztette életét a támadás következtében.
HMS Royal Oak
Prien és az U-47 legénysége díszebéden Hitlernél
Az U-47 1939. október 17-én 11.44 órakor futott be Wilhelmshavenbe, ahol hatalmas ünnepléssel fogadták. A hajó teljes legénysége meghívást kapott Berlinbe, ahol Hitler üdvözölte őket. A lapok vezércikkekben számoltak be a fegyvertényről, Günther Prien - a tengeralattjáró fegyvernem katonái közül elsőként - személyesen Hitlertől vehette át a Lovagkeresztet, az U-47 teljes legénysége pedig Másodosztályú Vaskereszttel lett kitüntetve. A tengeralattjáró flotta katonái új névvel ruházták fel Günther Prient: a kapitányt ettől kezdve Scapa Flow Bikája néven emlegették. És hogy teljessé tegyék a diadalt, a személyzet által az U-47 tornyára felkerült a legendássá vált egyéni jelzés, a fehérrel festett fújtató bika.
A régi embléma (balra) és a fújtató bika (jobbra)
A brit admiralitáson ellenben korántsem volt ilyen bizakodó a hangulat. A hadvezetés hírzárlatot rendelt el, majd, miután már nem odázhatták tovább a hivatalos bejelentést, az információ jelentős részét visszatartották: csak és kizárólag a HMS Royal Oak elvesztését ismerték el, a másik két hajóról, illetve a személyi veszteségek tényleges mértékéről mélyen hallgattak. A szigetország közvéleménye, bár csak korlátozott információhoz jutott, felháborodva fogadta a német rajtaütés hírét, a sajtó szinte pellengérre állította a haditengerészet vezérkarát. A büszke brit hadiflottát még sohasem alázták meg ennyire. A Scapa Flow ellen végrehajtott akció rádöbbentette az admiralitást, hogy jóvátehetetlen hibát vétettek, mikor alábecsülték a német tengeralattjáró-flotta lehetőségeit.
Prien es Hitler (balra), a legénység (jobbra)
A végzet
1941. február 27-én egy brit konvoj támadása során a BdU-Op. parancsára egy izland-közeli tengeri térségbe rendelték többek közt a tengeralattjárót is. 1941. március 6-án reggel Prien megpillantotta a brit OB-29 jelű konvojt, majd március 7-én reggel 04.54-kor leadta utolsó rádiójelentését, majd a kapcsolat megszakadt, és az U-47 eltűnt. Prient március 1-jével korvettkapitánnyá léptették elő, majd a Grossdeutschland Rundfunk közölte a világgal, hogy Günther Prien korvettkapitány és legénysége utolsó harci bevetéséről nem tért vissza.
1945-ben a brit adatok alapján vált ismertté, hogy a Volverine romboló 1941. március 8-án 05.18 órakor a viharos vízen észlelt egy felmerülő tengeralattjárót, megkísérelte legázolni, de az alámerült, mire 05.22-kor három vízibombát dobott le, és a tengeralattjáró hatalmas víz alatti robbanással végleg eltűnt. Ez az U-47 volt, amely egész legénységével az Atlanti-óceán mélyén nyugszik azóta is. Prien a legnépszerűbb és a legsikeresebb parancsnokok közé tartozott, több mint 200 ezer tonna ellenséges hajóteret süllyesztett el.
A végzetes merülő akna
Források:
www.uboat.net
www.mszp007.hu (itt 6 témában lehet olvasni a II Világháborúról.)
Günther Prien: Tengerek szürke farkasa (Mein Weg nach Scapa Flow), Szelle 1995
...és a modellről pár szó
A modell a megszokott módon készült, sorjázás, csiszolás, ragasztás, és festés. Bár meg kell jegyeznem, hogy borzasztó minőségű volt. Iszonyatosan sorjás volt szinte minden alkatrész és a fő elemek pedig pontatlanok voltak. Rengeteget szenvedtem, míg a végére jutottam. Mire a megközelítőleg 1,5 centiméteres figurákhoz értem, már annyira elment a kedvem a rengeteg sorjázástól és csiszolástól, hogy ezek egy kicsit elnagyoltak lettek.
De miután a leszabatott üveglapokat összeragasztottam és egy megfelelő fenyő alapra elhelyeztem a kész művet, a végeredménnyel végül is elégedett vagyok. Jól mutat a polcon.
A következő áldozat egy Submarine Type XXI U 2540 szintén nyitott változat és szintén a Revell-től. Természetesen az volt az első, hogy kibontottam és megnéztem a minőségét. Ez azonban úgy tűnik megfelelő kidolgozottságú... de ez legyen egy másik történet.
Kúnos Miklós
|
