A japán stratégák már az 1910-es évek közepétől szilárdan hittek a szupercsatahajók létjogosultságában: a nagy tűzerejű és páncélvédettségű hajó akár több, kisebb csatahajót is képes megsemmisíteni egyszerre és ezzel a küzdelmet a maga javára eldönteni. Ennek szellemében építették meg a Nagato és Mutsu csatahajókat 1917 és 1921 között. Az új csatahajók négy lövegtornyába elsőként a világon 8db 406 mm-es löveget építettek be, amelyek 993 Kg-os lövedéket tudtak kilőni akár 39 Km-re is! Nagy-Britannia 2, az Egyesült Államok 3 hasonló hajót volt „kénytelen” építeni. Az 1920-as évek gazdasága azonban a világválság felé tartott. Nem volt pénz a szuperhajók építésére. Így jött létre a washingtoni flottaegyezmény, amely korlátozta a nagy hajók számát, és ezzel befagyasztotta a tengeri fegyverkezést.
Az 1930-as évek közepétől azonban újra megindult a háborús készülődés Japánban, persze a legnagyobb titokban. Ekkoriban a tengerészeti vezetők nagy része a csatahajók erejében hitt még: sokan pl kétségbe vonták, hogy egy repülő el tud-e találni bombával és meg tud-e bénítani egy nagy sebességgel haladó csatahajót...mert ha nem, a csatahajó lőtávolba kerülve kivégzi a repülőgép-hordozót. Egy olyan új szupercsatahajó kezdett körvonalazódni a tervekben, amely talán egyedül is képes csaták győzelmes megvívására és a háború eldöntésére. Övpáncélja elérte a 410 mm-t, ágyúi (9 db) pedig 460 mm (18 hüvelyk) űrméretűek voltak (egy lövedék súlya 1460 Kg). Hossza 263 m, legnagyobb szélessége 38.9 m, legnagyobb sebessége pedig 27 csomó; teljes vízkiszorítása több mint 70.000 t. Ilyen hajót nem látott a világ! A legnagyobb titokban építették meg az első egységet Kure kikötőjében 1937 és 1941 között. Az első szuperhajó a Yamato nevet kapta. Összesen öt ilyen csatahajót terveztek megépíteni, de végül is csak a Musashi (1942) és a Shinano (ez utóbbi repülőgéphordozó-ként, 1944-ben) készült el. A hajók építése gyakorlatilag súrolta a megvalósíthatóság határait. Számtalan újítást, új technikai fejlesztést építettek be a monstrumokba. Pl kifejlesztettek néhány speciális lőszert az óriáságyúkhoz: az egyik az un merülő lövedék volt, ami - ha lapos szögben csapódott a vízbe - még jó darabig a vízfelszín alatt haladt tovább és a célpontba a vízvonal alatt csapódott be. A másik szuperlövedék-típust a repülőgépek ellen tervezték bevetni: ez a levegőben felrobbanva ezernél is több apró töltetre vált szét, hogy a támadó repülőket megsemmisítse. Végülis a gyakorlatban egyik sem vált be igazán...
A próbaüzem nem ment zökkenőmentesen: sok gond adódott az óriás lövegek pontatlan tűzvezetésével. Végül maga Yamamoto admirális vizsgálta felül a dolgot, s kiderült, hogy a távmérő horizontális adatait rosszul olvasták le... A problémák felszámolása után a hajó kiválóan működött.

A Yamato első bevetése a midway-i csata volt, Yamamoto admirális zászlóshajójaként. Itt fájdalmasan bebizonyosodott, hogy a csatahajók nem győzhetik le a repülőgép-hordozókat. Ezután a Yamato-t és az ezidőtájt elkészülő Musashi-t sokáig elsővonalbeli harcokba nem is vetették be. A repülőgépek ellen egyre több légvédelmi ágyút és géppuskát helyeztek el a fedélzetükön. Minden amerikai tengeralattjáró parancsnok álma volt a Yamato megtorpedózása. A hajó több torpedó-támadást vészelt át szerencsésen, végülis azonban a USS Skate-nek sikerült becserkésznie és 1943. dec.25-én megtorpedóznia a hajót, amely annyira megsérült, hogy csak Kure-ban tudták kijavítani. 1944 októberében aztán eljött az idő: az amerikaiak a Fülöp-szigeteket akarták visszafoglani, ezzel elvágni Japánt a nyersanyag utánpótlástól. Eljött a pillanat, hogy bevessék a szupercsatahajókat! A Musashi-t már a Sibuyan-tengeren felfedezték és elsüllyesztették az amerikai repülőgépek. A Yamato csak megrongálódott. A győzelem küszöbén – amikor már könyedén megsemmisíthették volna a partraszálló hajókat - a demoralizálódott Kurita tengernagy parancsot adott a flotta visszafordulására. A Yamato sorsa 1945 április 7-én teljesedett be, amikor is öngyilkos küldetésre Okinawa védelmére rendelték. Ugyanis csak annyi üzemanyagot tudtak a hajóba "tankolni", amennyi épp csak az odaútra lett volna elég. A terv szerint Okinawánál partra futatták volna a hajót, ahol tüzérségi támogatást adott volna a szárazföldi csapatoknak... Az amerikaiak azonban időben felfedezték a közeledő óriást. Sok száz repülőt vetettek be ellene. A hajó minden lövegével, még az óriáslövegekkel is tüzelt (a szuperlőszerek robbanásáról archív felvételek is vannak!). De sem ez, sem a 156 db légvédelmi löveg elkeseredett tüze nem volt elegendő. Több torpedó és bombatalálat után a hajó már teljesen megbénult és süllyedni kezdett, amikor a kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására. Erre azonban már nem került sor, mert az egyik nehézbomba átütötte a hátsó 155 mm-es lövegtorony tetejét, ésa lőszerraktárban felrobbant... A hatalmas detonáció után a hajó kettétört és elsüllyedt s a legénység nagy részét magával ragadta a hullámsírba.

A YAMATO makett építése A Tamiya 1/350 - es méretarányú makettje az egyik legnagyobb Yamato makett. Én ezt választottam. A hajó megépítése közel két évet vett igénybe. Kb. 5000 alkatrészből áll. Az építéshez Janusz Skulski: Superpancernik Yamato c. művét használtam. (Ez a lengyel úr a Yamato egyik legnagyobb szakértője)A hajót az 1945-ös állapotban akartam megjeleníteni (Igazából nagyobbrészt a kit is ezt adja). A munka kezdetén semmiféle feljavító készlet nem állt rendelkezésemre, később azonban sikerült az Eduard fotómaratott készletét beszerezni. Azért ez sem tökéletes: a radarantenna pl. nem rácsos szerkezetű...a katapultok alsó része teljesen hiányzik...viszont nagyon szépek a csúszásgátló lemezek, szellőzőrácsok. A maratás csak a továbblépéshez elegendő.

Hajótest: számomra nagy csalódás volt, amikor a fedélzet darabjait összeragasztottam a hajótesttel: óriási hézagok maradtak különösen a parancsnoki torony mellett. Itt sokat kellett tömíteni, csiszolni. A felső részeket a Tamiya által megadott XF 54-el, a vízvonal alatti részt pedig "saját keverékkel" festettem le. A fa fedélzetet is a Tamiya által megadott színnel festettem, amit még két másik árnyalattal is átecseteltem, majd feketével igyekeztem a pallók összeeresztését imitálni. A kábeldobokra 0.2-es rézdrótot tekertem fel. A hajó tatján található "repülőfedélzet" sínrendszerét is ezzel a rézdróttal emeltem ki. Ezután a trepnilemezek, szellőzőrácsok, létrák felragasztása következett.
Parancsnoki torony: A torony tetején lévő távmérő feljavítása külön fejezet volt. A rácsos radarantenna elkészítése nem mindennapi feladat: pontos kimérés után 0.2-es fúróval lyukakat fúrtam, ezekbe ragasztottam bele a rézdrót-szálakat, majd méretre levágtam azokat. Keresztbe 0.2-es és 0.1-es rézdrótokat ragasztottam rá. (Igazából a későbbiekben ezzel a módszerrel csináltam az összes korlátot is.) A többi antennát is rézdrótból csináltam. Sőt még a torony teraszán lévő binokulárokat is ezzel imitáltam. Érdekes feladat a torony hátsó részén lévő létrarendszer elkészítése. Hiányzott a jelzőterasz két reflektora is, ezeket pótoltam. Az ez alatt lévő alsó teraszt át kellett építenem a rajzoknak megfelelően. Végül elkészítettem a jelzőszászlók kötélzetét is 0.1-es drótból.

Kémény: Csak ezen az alkatrészen több, mint egy hónapot dolgoztam intenzíven, mivel az összes kapaszkodót igyekeztem elkészíteni. A módszer ugyanaz volt: a kapaszkodósorok tartóinak lyukakat fúrtam, ezekbe 0.2-es rézdrótot ragasztottam, majd keresztbe ráragasztottam a kapaszkodókat. A végén a szikrafogó rácsokat készítettem el. A kémény és a híd közötti átjárót maratásból alakítottam ki (+korlát). A keresőreflektorokat kifúrtam, kireszeltem, a reflektortükröt díszcsomagoló sztaniolból készítettem.
Tripod árboc: Teljesen szét kellett szedni és újraépíteni, hogy megfeleljen az 1945-ös állapotnak. Itt külön nehézség az árboc-szárakon végigfutó létra-rendszer és hozzájuk a kapaszkodók. Hiányzott az a kis platform is, ahonnan a tengernagyi zászlót fel szokták vonni. Itt is található egy radarberendezés, ez egy alaposan feljavított fotómaratás. Az árbocvégeken lévő jelzőlámpák átlátszó húzott szálból készültek.

Hátsó híd: Gyakorlatilag itt is a számtalan korlát és kapaszkodó adta a legtöbb munkát. Ráadásul az egyik korlátsor felső része kifelé dől! Kiegészítésként a híd alsó részén kétoldalt lévő szellőzőket és a távmérő karbantartását lehetővé tévő járólemezt kellett pótolni.
Fő lövegtornyok (3 db.): Itt a leglátványosabb feljavítás a tornyok tetején lévő korlátrendszer. Véleményem szerint maratásból nem is lehet szépen megcsinálni. Teljesen a rajzoknak megfelelően igyekeztem elkészíteni. A lövegcsöveket felfúrtam, majd kifestettem feketével a kifúrt részt, a hatás fokozása érdekében. Érdemes a periszkópok üveglencséit is megjeleníteni. A torony hátulján ajtó és létra van, ezeket is kidolgoztam. A Távmérő "füleit" igen sokat kellett csiszolni, az optika tisztítására szolgáló kapaszkodókat is elkészítettem. Úgy tudom, hogy a 18'-es ágyúkat időnként kalibrálni kelltt. Feltételeztem, hogy talán a végső bevetés előtt is újra elvégezték a pontos beállításokat. Ezért itt a lövegek tövénél a kalibrációs platformokat építettem meg a korláttal együtt - amint az a Musashi-ról készült híres fotósorozaton nagyon jól látszik. A lövegcsövek tövében található vízhatlan borítás színe szürkésfehér.

155 mm-es tüzérség lövegtornyai (2 db.): (Érdekességképpen: ezek a lövegtornyok eredetileg a Mogami osztályú cirkálókon szolgáltak, amelyek közvetlenül a háború előtt kaptak új, 205 mm-es lövegtornyokat s így lettek könnyűcirkálókból nehézcirkálók.)Természetesen a lövegeket itt is felfúrtam. A lövegtornyok tetején a japánoknál szokásos antennatartó állvány található. A kittben adott alkatrész túl vaskos. Én 0. 3-as rézdrótból készítettem el a lábakat, a felső rész pedig a maratásból származik. A tető részen lévő korlát itt is „kötelező” feladat. A hátul lévő ajtókról sem szabad megfeledkezni...

127 mm-es légvédelmi lövegtornyok (89 tipus A-1-3 model; 6 db.): Elkészítettem a lövegek vízhatlanságát biztosító borításokat, valamint jó néhány szelőzőt is. A lövegtornyok elején lévő igen jellegzetes korlátot, és a sok kapaszkodót is kialakítottam.

127 mm-es légvédelmi lövegek (89 tipus A-1 model; 6 db.): Ezeknél az iker gépágyuknál a rengeteg kapaszkodót kellett imitálni. Az elől levő nyílászáró maratásból származik.
lövegcső-határoló korlát. A szerepe az volt, hogy a küzdelem hevében megakadályozza, hogy a tüzérek a 127 mm-es lövegekkel a saját hajó fedélzetét is eltalálják. A bonyolult szerkesztményt 0.3-as rézdrótból készítettem el.
127 mm-es lövegek távmérői (2+2 db.): A két elsőn csak a főoptika nyílását és a zárfedeleket kellet elkészíteni. A hátsóknak viszont módosítani kellett a rajzoknak megfelelően a tetőrészét , és a hátulsó ajtókat is kialakítottam.
25 mm-es háromcsövű (96-os tipus) légvédelmi lövegek (24 db.zárt kivitel): A japánok ezt a háromcsövű légvédelmi fegyvert igazi lövegtoronyban helyezték el! A kidolgozásuk nehéz feladat: a tetőn végigfutó kapaszkodó, az előrész korlátját, a megfigyelőállás "redőnyzete", a vaskos csövek lecserélése... és ráadásul mindez 24-szer !

25 mm-es háromcsövű (96-os tipus) légvédelmi lövegek (24 db.nyitott kivitel): 1945- re már 24 db. szolgált a hajó fedélzetén ebből a fegyverből - nyitott kivitelben. A kittben kb. 12 db. volt csak belőle...Így tetszett, vagy sem, nem volt más választás, csinálnom kellett... A rajzokból kiindulva egy "egyszerűsített" kivitelt készítettem, egyenként 16 db alkatrészből. Külön nehézség, hogy soknak a páncélozott, körkörös állása hiányzott (különösen a hajó előfedélzetéről!), ezeket egy fecskendő hengeres testéből csináltam meg (ennek az átmérője felelt meg a legjobban). Itt-ott néhány lőszeresládát is pótolni kell.
25 mm-es légvédelmi lövegek (egycsövű kivitel - 2 db.): 1945-re mindösszesen 2 db ilyen löveg maradt a hajón, ezek is csak a tatfedélzeten. A négyszögletes talapzatot pótolni kellett. A célkeresztet is pótoltam.
Katapultok (2-es tipus, 5-ös model; 2 db.): A katapultokat akkor készítettem el, amikor még nem állt rendelkezésemre a maratás. Először a kittben megadott alkatrészek kireszelésével (rácsszerkezet...) próbálkoztam, de ez nem tetszett... Így hát saját katapult készítésébe fogtam! Végül 185 db (x2). alkatrészből készültek el. A belső szerkezetet is elkészítettem.

Csónakok: a hajóhoz elkészítettem 3 kutert és egy motorcsónakot. A pallók és a padok kilapított rézdrótokból vannak. Ezek elhelyezésében a Musashi-ról készült fotókat vettem alapul.

Repülők: A készletben adott négy repülőt igyekeztem teljesen feljavítani: kb 50 alkatrész van bele építve mindegyikbe. A kabintetőket átlátszó plexire cseréltem le. A csűrőlapok kitérített állapotban vannak (ez sajnos nem nagyon látszik a festés után). A kipufogók injekciós tűből készültek, a merevítések pedig különböző rézdrótokból. Az egyik Aichi-t nyitott motortérrel építettem meg, mintha a rakoncátlankodó 14 hengeres csillagmotor várna a javításra. Ennek a gépnek a szárnyait felhajtott állapotban jelenítettem meg. A repülőkön csak a propeller származik maratásból ill. a repülőket a katapulthoz illesztő adapterek. A Mitsubishi F1M2 repülőket a katapultra ragasztottam, sínkocsijaikat leponyvázva készítettem el. A függőleges vezérsíkon lévő egységjelzéseket sajnos nem tudtam produkálni - egyelőre. Örülnék, ha valaki ebben tudna segíteni.

Pót kormánylapát: a Hiei csatacirkáló fatális elvesztése után pót kormánylapátot rendszeresítettek a hajókon, így a Yamato-n is. Ez az alkatrész is teljesen saját készítés: kilapított réz drótokból és alulemezből készült.

A kötélzet: nagyobbrészt rézdrótokból készült, de két helyen rugalmas damilt kellett használnom, hogy végülis az egész kifeszüljön. Itt a fotók és a rajzok segítségével igyekeztem megjeleníteni a spannerokat (feszítőcsigákat) és az antennarendszer fehér porcelánból készült szigeteléseit.
Korlát: a hajó egész korlát-rendszere saját készítés. A korlátoszlopok 0.2-es, a vízszintes részek pedig 0.1-es drótból vannak. Ezek lefestéséhez érdemes akril festéket használni.
Daru: Nagyobbrészt a maratásból származik. Két nagy hiányossága volt: 1.A maratásban egyáltalán nem adják a daru lelógó kapcsát (sic!), ezt nekem kellett elkészíteni. 2. Az álló rész oldalról gyönyörű, de hátulról... bizony a maratás 0.2-es lemezvastagsága látható. Ez kevés! Ezért ráragasztottam egy-egy 0. 3-as rézdrótot a daru "száraira". Természetesen a kábelek is rám vártak.
Zászlók: Ezek is egyedi darabok. Alufóliából készültek. Először lefestettem fehérre (szórópisztollyal), aztán ecsettel festettem rá a napkorongot és a sugarakat. A szamuráj-jelmondat írásjeleit alkoholos filccel készítettem el.
Festés: Én elfogadtam a Tamiya festési utasításait és színeit, kivéve a vízvonal alatti részt festettem saját keverékkel (ide olyan sötétbarna színt javasolnak, amivel még eddig sehol sem találkoztam). Örömmel láttam nemrégiben, hogy a Kure-i Yamato múzeumban kiállított 1/10-es (!) óriásmodell is ezekkel a színekkel van lefestve.

Összegzés: Minden II. világháborús hajó bonyolult, de a japánok mindenkin túltettek...Aki egy ilyen hajónak nekilát, nagyon nagy fába vágja a fejszéjét, ha részletesen szeretné kidolgozni. Fontos: 1.jó rajzok 2.jó ötletek 3. elszántság 4. fotómaratás ...A White Ensign Models-nek és a Gold Medal Models-nek is van egy - egy kitűnő maratás-készlete, ami szinte mindent tartalmaz, ami kell, de az ára kb annyi, mint maga a Tamiya Yamato-kitje.

Somogyi Imre
2007.01.16