A sok T-hez újabb makettet sikerült vásárolnom a mosonmagyaróvári kiállítás forgatagában. Ez a T-34 után az egyik legnagyobb darabszámban készített szovjet harckocsi, a T-54 1:72-es méretarányú makettje. Az ACE gyártmánya eléggé rémálom-makettnek bizonyult.

Ez a dioráma-szerűség, aminek a T-54-es a főszereplője, megtörtént események alapján készült. 1968-ban a csehszlovák kommunisták vezetői valami mást, vagy inkább másképp akartak. Kitalálták az "emberarcú" szocializmust. Ez valódi vélemény- és szólásszabadságot, működő többpártrendszert jelentett volna. Ez és az akkor Magyarországon elkezdett - és pár év múlva befulladt - gazdasági reform együtt lett volna lehetőség a proletárdiktatúra felváltására. Nem sikerült. Nálunk a politikai reform hiánya vitte zsákutcába a dolgot. Csehszlovákiában egyre népszerűbbé váltak az eszmék, illetve a csehszlovák párt akkori vezetője Dubček és az államfő Svoboda (aki a második világháború idején a szovjetek oldalán harcoló csehszlovák hadosztály parancsnoka volt). Túl népszerűek voltak ahhoz, hogy az akkori szovjet pártvezető, Brezsnyev ezt elviselhette. Ő nem az az ember volt, aki eltűr kilengéseket. Nevéhez a "Brezsnyev-doktrína" fűződik. Ez pedig kimondta, hogy a Szovjetuniónak joga, hogy akár fegyveres erő bevetésével is megakadályozza az ellenforradalmi folyamatokat. Hogy ezek melyek, azt pedig Brezsnyev dönti el. 1968 tavaszán és nyarán többször összehívták - tanácskozásra - az európai szocialista államok vezetőit, hogy jó útra térítsék a megtévedt csehszlovák elvtársakat. Végül, július végén, őket már meg sem hívták a róluk szóló tárgyalásokra. (Volt már ilyen, éppen harminc évvel korábban, csak akkor Münchenben. Ott felosztották a csehszlovák államot.) Ekkor dőlt el, hogy a Varsói Szerződés segítséget fog nyújtani a csehszlovák elvtársaknak... és lőn... 1968. augusztus 21-ére virradó éjszaka a szovjet deszantosok elfoglalták a prágai repülőteret (mint 10 esztendővel később a kabulit). Ezzel egy időben szovjet, lengyel, NDK-s, magyar és bolgár csapatok lépték át a szárazföldi határokat és órák alatt lerohanták a védekezésre nem kész Csehszlovákiát.

A napokban ment az egyik, régi filmeket játszó csatornán egy riportfilm, "Táncdalfesztivál után" címmel. A Magyar Néphadsereg 1968-as csehszlovákiai akcióiról szólt, a szemtanúk elbeszéléseiből. Mellé több filmbejátszás, a bevonuló csapatokról. Itt (is) láttam a fehér sávokkal "egyénített" harckocsik oszlopát. Egy szemtanú elmondta a határ átlépésének történetét. Ez adta az ötletet.

Mindehhez meg kellett építenem ezt a makettet. Háááát! Nem sírtam, amikor elkészült. De addig! Szóval. A megszokott, puha dobozon egy vietnámi T-54-es tör előre a bambuszligetből, a háttérben lángoló - általam nem azonosított típusú - amerikai harckocsi. (Ez nem túlzás, An-loc és Plei ku körzetéből még az MTI is harckocsi-ütközetekről adott hírt '75 tavaszán.) Az A/4-es méretű összeállítási rajz eléggé "sűrített információkkal", de átláthatóan ad segítséget. A mellékelt, bélyegnyi matricalap vietnámi, lengyel, egyiptomi, szovjet, NDK-s, indiai és finn harckocsi megépítését teszi lehetővé.

A makett 73 számozott, fehér alkatrészből áll. Ez persze jóval több, hisz pl.: a 61-es szám 24 darab lánctalptagot jelöl. Ránézésre minden rendben van. No, gondok majd később jelentkeznek! Az én példányomnak a teknő része minden baj okozójává vált. Megvetemedett, közben kicsikét elcsavarodott, ráadásul a méretével is gond volt.

A lánctalp, a már megszokott részben szemenkénti. Kis csiszolás után jól használható. A hátul elhelyezkedő meghajtó fogaskerék öntése eléggé szerencsétlen, mert az öntőkeretről történő eltávolításakor a fogak könnyen sérülnek. Ez minden ACE harckocsi lánctalpán előforduló hiba.

A készlet tartalmazza a korai és a későbbi variációhoz tartozó lövegcsöveket, légvédelmi géppuskát, illetve a kétféle infra reflektort. (Az egyiptomiak az AEG Telefunken gyártmányát építették tankjaikra.)

No, a munka legunalmasabb részével, a futógörgőkkel kezdtem, amiből 10 darab van 2-2 részből. Valamilyen megfontolásból, a görgőket tartó rugós karokat külön öntötték, ezeket nekem kellett pozícionálni, hogy rendesen a talajon guruljanak majd. (Ezt a trükköt, a később gyártott T-72-nél nem ismételték meg. Szerencsére!) A torony összerakása nem volt bonyolult. A lövegcsövet, a megfelelőt kellett kiválasztanom. A cső toronyba való csatlakozásánál, a burkolatot kicsit megdolgoztam gömbreszelővel, Néhány gyűrődést húztam bele. Így élethűbb lett. A teknő rossz méretét egy darab kartonnal pótoltam ki. A toronyra felszereltem a szovjet gyártású infrareflektort. A filmen nem láttam légvédelmi géppuskát, így az nem került föl.

A festéssel nem volt gond. Egységes, zöld festést kapott az egész jármű. A bevonuló csapatok megkülönböztetésére felfestett csíkok elhelyezkedését is figyelnem kellett közben. Semmiféle egyéni jelzést nem tudtam felfedezni a rendelkezésre álló anyagokon, így ilyesmiket nem is festettem fel. A sok apróság felpakolása, a torony bal oldalára rögzített ponyvaköteg - kartonpapírból - történt előállításával és színezésével be is fejeződött volna a munka. Közben többször eszembe jutott, hogy jó volna valamilyen környezetbe behelyezni a "csíkos" tankot.

Egy alap állt rendelkezésemre. Azt a pillanatot akartam ábrázolni, amikor az egyik magyar harckocsi áttöri a csehszlovák határátkelő leeresztett sorompóját. 1968. augusztus 21-én, 0 óra körül.

Volt egy gyenge képem a Sahy határátkelőről. Ennek álltam neki. A T-54-es dobozából kivágtam akkora darabot, ami elegendő volt a betonút elkészítéséhez. Fekete golyóstollal rajzoltam be a kátrányvonalakat, amelyek a betonosztások közt alakultak ki. Két, A-37-esről maradt rakétablokkból került ki a sorompó két bakja s egy öntőkeret-darab adta a sorompó karját. Számítógépen elkészítettem a határátkelő feliratát és a csehszlovák állami címer tábláját, egy kis térképet az iroda falára. Gyufásdobozból az ablaknál álló íróasztalt, műanyag lapból és tűzőtüskékből a szék lábát. A padlót kockás - azaz négyzethálós - füzetlapból színeztem ki. Hogy élethűbb legyen, az íróasztalra iratokat ragasztottam. A hátsó fal elé, amelyet nem készítettem el egy szekrényt állítottam, gyufásdobozból. Az íróasztalra sikerült fekete öntőkeret-darabokból egy telefont kialakítanom. Erre kollégáim kétségbe vonták elmebeli képességeimet.
Végülis elkészült ez a dioráma-féleség.

Pintér György