Hozzáértők számára ismert, e körön kívül az újdonság erejével hat a fenti típusjelzés. Magát, a BT-t többen ismerik. Úgy, hogy a Nagy Honvédő Háború kezdeti éveiben a T-26-al együtt adták a különféle BT-variációk a Vörös Hadsereg öklének tömegét. Azt korábban nem nagyon említették a történelmi tanulmányok - hisz nem volt illő - hogy elegendő mennyiség került a finnek kezébe 1939-44 között ezekből ahhoz, hogy eredeti gazdáik ellen fordítsák a zsákmányolt hk.-kat.

Egy ilyen "újrahasznosítási" ötlet volt a 114 mm-es brit löveg összeházasítása a BT-harckocsik testével. Maga a Howitzer- löveg az 1. világháború egyik népszerű lövege volt. A finnek azonban megtalálták a hatásos hasznosítást.

A löveget és a BT-ket már a téli háború idején is használták, de külön. 1943-ban a Syväri-folyó (Szvir) mentén vívott harcokban mutatkozott be a nehézlöveggel "megfejelt" BT. Igazi feladatot Viipuri (Viborg) védelménél kapták a BT-42-k, ahol súlyos veszteségek érték őket. A hk. két példányát a finnországi Parola Harckocsi Múzeumában állították ki.

Nos, ez a "legenda" jutott az eszembe, amikor elvégeztem azt a toronyátültetést, ami korábban már írtam a T-26-ról szóló "dolgozatom"-ban. Miután sikeresen összedolgoztam a T-26 testével a BT-7 tornyát, így létrehozva a hk. 1939-es módosulatát, nekifogtam a BT-42 előállításának.

Igazából a BT-7 összeállításáról nem szeretnék írni, hiszen az megfelel az arról írt cikkben szereplőeknek. Egyetlen alapvető különbség látható. A motorház hűtését, szellőztetését ellátó, szinte szúnyogháló jellegű borítást a finnek leszedték és csak egy fém lapokból összerakott redőnyrendszer maradt. A baloldali sárvédő lemezre, a torony kezdetétől, a motorház végéig fém ládát helyeztek el, ami nem volt levehető. A jobb oldalon a tároló rekesz elhelyezése esetleges. A fotókon nincs nyoma, a 2. képen, amely makettet ábrázol, van. Akkor most mi van? Az előbb említett redőnyrendszer mozgatására, kenésére olajozó pontokat hoztak létre a zsaluzat felett két oldalon.

Ezzel szemben a T-26/A43 készletből a torony nem használható semmilyen formájában, csak kizárólag az a műanyag lap, amely az A-43-as torony alapját képezte. Ennek hátsó vonala kiadja a finnek által elkészített torony törésvonalát. Maga a torony magán viseli a szükségmegoldások sorozatát. Még egy érv szól a T-26-os A-43-as torony alaplemeze felhasználása mellet. Így meg lehet oldani a torony forgathatóvá tételét.

A rendelkezésemre álló fotókon a toronynak is több változata figyelhető meg. Egyik-másik valódi remekmű, de van, amelyik a helyi KISZ-alapszervezet társadalmi munkáján felépített játszótér elemeire emlékeztet. (Esetleg a Magyar Tanácsköztársaság XII.páncélvonatára.) Ez szögletes, magas, ormótlannak is mondható, inkább nem is torony, hanem mozgatható lövegállás, páncéllal fedve. (Hasonlóan az I.vh. légvédelmi célra megemelt tábori ágyúihoz.)

Hasonlóan rondát csak a KV-2-n, a T-34/100 (bár itt inkább a torony egy részének hiánya az ami fura), illetve T-34/122-en láthatunk. No, ebbe a toronyba kellett behelyezni egy abszolút nem oda tervezett 114 mm-es rövidcsövű löveget. Ami gondként mutatkozik, az a löveg csőszájfék perforált borításának megjelenítése. De ezt is meg lehet oldatni a BT-7 maketthez kapott és a szellőzőrácsnál fel nem használt fém szitából.

Az átalakítás hatására a jármű tömege 15 tonnára nőtt, magassága is megváltozott - így instabilabb lett.

Festésére három lehetőség is adódik. A finn harckocsik egy része, a korai német minta alapján "panzergrau", azaz szürke volt, létezett az egyszínű H-114-es orosz zöld (3. kép) és volt a háromszínű, azaz halvány zöld, halvány szürke és csaknem sárga árnyalatú barna (2. kép). Valahogy így:

Matricát - mivel átépítésről van szó - nem kapunk. Így fel kell használni a SKIF T-26-hoz kapott matricákat. Toronyszámot a felhasznált képeken nem találtam. Ezzel szemben lenn, a hk.-vezető búvónyílása alatt, a 3. képen láthatóan, rendszámszerű betű- és számcsoport látható. Ez a zöld festésű 42-esen Ps-511-8, fehér színben. A "panzergrau" 42-esek számai feketék és szintén Ps betűsorral kezdődnek. Más festett jelzést nem sikerült felfedeznem.

A leginkább használható képeket finn internetes forrásból sikerült szereznem. Ez egy fényképgyűjtemény a parolai (Finnország) Harckocsi Múzeumról.

Állítólag létezik "origi" BT-42 makett 1:72-ben is, de ehhez nem sikerült még hozzájutnom. Ha esetleg sikerül, majd megírom, honnan. Egyébként újabb átalakításon töröm a fejemet. Ennek alapja is a T-26 lesz. A lengyel 7TP megalkotása lesz a cél. No, addig is mindent bele! Ha pedig sikerül lefotóznom élvezhető minőségben, akkor azt is elküldöm majd.

Pintér György, Gersekaráti Makettépítő Kör
pigyu2@freemail.hu