Sok-sok évvel ezelőtt láttam "a" tévében, akkor még ennyi volt a választék, láttam valami filmet, amelyben egy terepjáróról (atyám szerint GAZ-ról) páncéltörő rakétákat indítottak a távoli, sziklás völgyben lévő célokra. A rakétákat valamiféle botkormánnyal irányították, miközben a kezelő egy távcsőben figyelte a rakéta útját.

Ez az emlék bukkant fel bennem, amikor néhány éve megpillantottam az addig ismeretlen Steel Wheels cég műgyanta készletét. A Verlinden tartozékokhoz hasonló dobozban kellemes bontásban 15 műgyanta alkarész rejtőzött. Már ránézésre sem tűnt bonyolultnak a munka. Az építési utasítás, bár egyetlen lap, mégis világos volt.

A festést Tamiya, Revell, Italeri és Humbrol kódokban megadott festékszámokkal segítették. Tartozik a készlethez egy borító ponyva is. Ezt - ha felhasználásra kerülne - jobbnak látszik papírzsebkendőből és húzott szálból összeállítani. A látványt emeli, ha vékony, átlátszó műanyaglapból "beüvegezzük" a szélvédő keretét. Nem ártalmas, ha szintén húzott szálakból ablaktörlő lapátokat is készítek. Így szebb az összhatást. Még életszerűbb volna, ha egy másik készletből marmonkannát ragasztunk a terepjáró hátuljára. Persze, ez a páncéltörő változaton nem aktuális. Csakhogy én - természetesen - nem az alap járművet, hanem annak AT-1 rakétákkal súlyosbított változatát szerettem volna elkészíteni.

Az átalakításhoz szét kellet vágni a makett hátsó szekcióját. Ebben a variációban a vezető fülkét erős tűzfal választja el a rakétaindító állványzatától. Ráadásul a tető sem ponyva, hanem vmi. masszívabb anyag és meg van emelve. (El kéne mennem Kecelre? Ott kiállítottak ebből egy eredeti példányt.) Maga a tűzfal kartonból készült el. Húzott szálakból készítettem el a fotókon látható alkatrészeket, kezelő szerveket.

A rakétákat természetesen rakétákból készítettem. Mivel a típuskönyv alapján a Sidewinder légiharcrakéta törzsátmérője csak 5 mm-rel, a szárnyfesztávja 3 mm-rel kevesebb - 1:1 arányban, így 1:72-ben nincs különbség. A rakéta hosszát viszont könnyűszerrel meg tudtam változtatni. (Ugye, milyen úri módon fogalmaztam meg, hogy levágtam egy darabot a Sidewinderből?!) A szárnyprofilokat reszelő segítségével alakítottam ki. Hajszálnál is vékonyabb réz drótból építettem meg az állványzat kábeleit és ugyanebből készült a kihelyezhető irányító készülék dobozához vezető kábel is. Ha már kábel, akkor el lehet indítani az egyik rakétát. Az elindított rakéta vezérlő kábelét vékony alu drótból készítettem el, hogy elbírja a rakéta - amúgy elhanyagolható - súlyát, mert a rézdrót, ebben a hosszban lehajolt.

Ebből következik, hogy a kétfőnyi kezelőszemélyzetet is elő kell állítanom. Ez volt a legegyszerűbb. A Revell szovjet katonák készletében találtam a Maxim mellé hasaló katonákat. Az, hogy ők eredetileg irányzó és irányzó-helyettes voltak, nem zavart. Az egyenruhájuk kis átalakítással megfelelt a Magyar Néphadsereg '60-as években használt egyenruhájának. Még szerencse, hogy sisak van rajtuk, mert azt a fura, hengeres formájú a la "Princ a katona" sapkát nem biztos, hogy tudtam volna utánozni.

Ha már ez mind együtt van, valamiféle terepre kellet helyeznem az egész komplexumot. Ezt gipszből öntöttem meg. Az, hogy a gipsz esetleg kikandikál a felhordásra kerülő növényzet alól, nem volt zavaró, hiszen a lőtér, amennyire emlékszem, mészkő fennsíkon volt. Egy komolyabb kavicsból még kilógó sziklát is tapasztottam a gipsz alapba, illetve, megszilárdulás előtt szitált homokot szórtam a felületre. A figyelő állás előtti keréknyomokat szintén ekkor mélyesztettem bele a gipszbe.

Egyébként ez a komplexum nem csupán nálunk volt alkalmazásban. Használták pl.: az 1973-as Yom Kippur-i háborúban az arabok is és milyen sikerrel! Ha hozzáteszem, hogy a rakétákat egyenként, dobozolva is csomagolják s így bárhol felállítható és alkalmazható. A lőtávolsága, megfelelő terepviszonyok esetén, 3 km. Ez pedig jóval több, mint amennyit a vállról indítható rakéták és lényegesen komolyabb, mint a kumulatív puskagránátok "tudnak". Hátránya, hogy az indítás helye éppen a kábelvezérlés alapján jól valószínűsíthető s ezt - izraeli módra - a környéket tűz alatt tartva meg lehet akadályozni a pontos találatot.

Maga a GAZ-69 parancsnoki és "raj" változatban ismert. Mozgó hírközpont csakúgy lehet, mint könnyebb tűzfegyverek hordozója. (pl.: ikercsövű lgv.gp. vagy éppen a fent leírt AT-1/3 páncéltörő rakéták. A GAZ méltó utóda lett az UAZ. Ezt viszont még nem láttam 1:72-ben.) A rövidítésben a "G" a Gorkiji, az "U" az Uljanovszki autógyár nevének rövidítése.)

Sajnos a Steel Wheels több munkáját nem ismerem. Valószínűleg magyar gyártmányú makettről van szó. Ha valaki tud ezen kívül más gyártmányról a Steel Wheelstől, írjon nekem!

Pintér György, Gersekaráti Makettépítő Kör
pigyu2@freemail.hu