Jagdpanzer A-0,
Dragon 1/35

Makett

A JagdPanzer A-0 a Dragon egyik legújabb készlete, melyben extraként esztergált lövegcső, fotómaratott oldallemezek, pántok, szegecsek találhatók. Az építést két részre osztottam (felső rész és az alsó dekni), így nyugodtan tudtam dolgozni a szemenkénti lánctalpon.

Az építés

1. felső rész: Minden tökéletesen passzolt, kivéve a pótlánctalpakat tartó elemeket. Ezeket félbevágtam, majd a kellő rövidítés után összeragasztottam. Elkészítettem továbbá a sárhányó visszahúzó rugóit és az első lámpa kábelezését.

2. alsó dekni: Itt már nem ment olyan egyszerűen az építés. Figyelni kell a görgők pontos, vízszintes beállítására, mert nincsenek "felületi jelzőpontok", így könnyen el lehet rontani. Ezek csak festés után kerültek a helyükre, így könnyedén le tudtam festeni a gumi részeket. Az alapozást Gunze sárgával végeztem, ezután helyeztem fel a szemenkénti lánctalpat, melyet sötétszürkével alapoztam, száradás után hígítós fekete művészolajjal átmostam. Végül pigmenttel imitáltam a rozsdát, míg a kifényesedett részeket Testors chrommal (1790) készítettem.

A festés:

Egy éve kezdtem el versenyezni, első "megmérettetésem" Nagyatádon volt, ahova makettező társaim bíztatására neveztem be. A sikeres szereplés újabb lökést adott, hogy komolyabban foglalkozzam a makettezéssel.

Véleményem szerint egy makett végső képét 90%-ban a festés dönti el, így erre a részre nagyobb figyelmet fordítottam. Az elmúlt időszakban igyekeztem bővíteni technikai tudásomat. Ebben a legnagyobb előrelépést a 2004-es mosonmagyaróvári versenyen az a másfél óra adta, amikor volt szerencsém Bernhard Lustig látvány makettezését végigkövetni. Még egy hétre rá is csak az járt a fejemben: Úristen, ezt ki kell próbálni. Természetesen nem sikerült elsőre úgy, ahogyan elképzeltem, rengeteg építő kritikát kaptam (kiemelném Varga Tibort, aki a legjobb kritikusom), de nem adtam fel, addig gyakoroltam, míg bele nem jöttem. Íme az általam alkalmazott módszer:

1. festés, alapozás:
Először használtam Gunze festéket , kicsit tartottam is ettől, de a végeredmény igazolta választásomat. Az alap sárga Gunze (H403), erre kb. 1 óra száradás után felfújtam a terepmintát, melyet a készlethez adott folttérkép alapján készítettem. A zöld Gunze (H405), a barna Tamiya (xf-64). Ezt egy napig hagytam száradni, a végeredmény egy gyönyörű fémes hatású felület lett.

2. átmosás:
A folyamat lényege, hogy a még szinte rikító maketten összemosom a felületeket, ezáltal homogénné válnak a színek. Ezt lehet Humbrol matt feketével vagy elefántcsont fekete művészolajfestékkel végezni. Én maradtam az utóbbinál, melyet Humbrol oldószerével hígítottam. A hígító és festék aránya 3:1-hez. Fontos, hogy az alapszínnek akril, az átmosáshoz használt oldatnak olajbázisúnak kell lennie, így az nem szedi fel az alapréteget.

3. befolyatás, árnyékolás:
Olajfestéket kenek vékonyan a maketten lévő mélyedésekbe, sarkokba, majd hígítós ecsettel átmosom. Száradás után a felületen szép átmenet képződik. Ezt addig ismételgetem, míg a kellő hatást el nem érem. A folyamat lényege, hogy árnyékokat jelenítsünk meg a felületen.

4. filterezés:
Ezzel a színárnyalatokat változtatom meg a felületeken. Miről is beszélünk? Egy egyszínű felület sem teljesen homogén, hanem jóval több árnyalat látható rajta. Ennek reprodukálása érdekében a felületre művészolajjal (sárga, fekete, fehér, kék) pontokat viszek fel és Humbrol hígítós ecsettel, körkörös mozdulatokkal eldogozom mindaddig, míg elérem a kívánt eredményt.

5. koptatás:
Én többféle koptatást különítek el.

• A, Felületi kopás, mely a festékréteg karcolását jelenti. Ezt mindig az alapozó színnel, tehát ebben az esetben sárgával (Gunze/H 403) végzem. Itt hívnám fel a figyelmet a karcolás vastagságára. Rengeteg olyan makettet látok, ahol ez túl vastagra sikerül és ez inkább aránytalanná teszi a makettet. Én 0/5-ös ecsetet használok, mely tökéletesen megfelel a karcolásokhoz.
• B, Mélyebb kopások, melyek a teljesen lekopott felületet, vagy a festéklepattogzásokat jelenítik meg. Ezt panzergrauval készítettem. Ez a folyamat tart nálam a legtovább, kb. 1 hétig, míg elérem a kellő eredményt.
• C, Kibúvónyílások : Kibúvónyílások : itt figyelhetők meg a legérdekesebb kopások, mert itt a ruhák, bakancsok fényesre koptatják a peremeket. Először világossárgával, alapszínnel dolgozom meg a felületet, majd sötétebb panzergrau színnel. A peremet a legvégén grafittal koptatom, az éle ezáltal fényessé válik.
• D, Rozsdafoltok, megfolyások imitálása: ezt csinálhatjuk olajfestékkel, pigmenttel, vagy művészolajfestékekkel. Én személy szerint a művészolajfestéket és a pigmentet részesítem előnyben. Fontos: A németek a harcjárműveiknek gondos korróziógátló alapozást és festést adtak! Nem szabad átesni a ló túloldalára, mértékéletesen kell a rozsdával bánni. Rozsdafolt: fogok egy vékony ecsetet és rozsda színű művészolajba vagy pigmentbe mártom, majd a vízszintes felületre egy pontot teszek. Ekkor egy másik, tiszta hígítós ecsettel rányomom a pontra, így szépen szétterjed a szín, mint a valódi rozsda. Ekkor egy világosabb árnyalatú színnel a folt közepére nyomok egy apró pontot, a friss rozsda világosabb tónusát imitálva ezzel. Megfolyások: a karcolásoknál figyelhető meg függőleges felületen, ha egy ág nekivágódik a felületnek, akkor a becsapódási pontban méri a legnagyobb erőt, itt a legvalószínűbb, hogy teljes mértékében lejön a festékréteg és elkezd rozsdásodni. Itt is a pontba rakok az ecsettel festéket, majd a folyási irányba hígítós ecsettel meghúzom a festéket és elérem a kellő hatást.
• E, Olajfolyások: ezt feketével készítem, melyeket rozsdafolyásokhoz hasonlóan készítek, annyi különbséggel, hogy fényes lakkal átkenem.

6. Sár, por:
Én a pasztellkrétára és a pigmentre esküszöm, mert olyan tökéletes átmeneteket és a sárra jellemző hatásokat érehetünk el velük, melyek teljesen realisztikusak. Itt is higítom a pigmentet, ezáltal tökéletes sárrá tapad össze. A felületeknél figyelek arra, hogy csak a vízszintes felületeket porozzam, mert ott megragad a por, a sarat pedig egy kis hintőpor vagy Mig akrilgyanta segítségével tökéletesítem.

Alap:

Sokáig töprengtem milyen szituációba helyezzem a járművet. Választásom egy, már harcokban résztvett és újabb bevetés helyszínére siető tank. Decemberben a fagyos talaj miatt a jármű nem süllyedt el, de a felsőbb réteg a nappali olvadás hatására felolvadt, ezért imitáltam friss sarat.

Talaj:
Kertből származó föld, homok, és tapétaragasztó. Ezeket 4:4:2 arányban kevertem, majd spaklival felvittem a felületre. Még frissen beleállítottam egy ágdarabot, növényeket, kavicsot és kialakítottam az utat. Ezután egy napig hagytam száradni, majd átfújtam Humbrol föld szín több árnyalatával, a köveket pedig szárazecseteltem.

Hó:
A jó öreg szódabikarbónás eljárást használtam. Sűrű tapétaragasztót kentem a felületre, majd beleszórtam a szódabikarbónát. Ezt addig ismételtem míg a kellő vastagságot el nem érem.

Sárfelverődés:
A járműre felvittem még egy réteget, ezzel a nedves sarat imitáltam. Pasztell por és a Mig akril gyanta keverékéből létrehoztam a sarat, mely szenzációsan tapad a felületre. A még meg nem száradt felületre szódabikarbónát vittem fel ecsettel, így imitálva a havas sarat. A fröcsögtetést kemény szőrű ecsettel végeztem, melyet sugár irányban megborzoltam.

Összegzés:

Minden Csörömpös építőnek nyugodt szívvel ajánlom ezt a könnyen és egyszerűen összeépíthető ritkaságot. Az Interneten a következő oldalon találtam referenciát, igaz ez egy "Schulungs-Fahrzeug" verzió: http://www.panzer-modell.de/referenz/in_detail/jagdpanzer4a0/jpz4.htm Köszönöm mindenkinek, aki munkám során segített építő kritikáival.

Baranyai Attila
2006.08.28