|
M-10 Achiles
Jelen makettem építésére az adta az apropót, hogy sikerült meglehetősen korrekt áron hozzájutnom az Academy nagyon szépre sikeredett 1/35-ös készletéhez. Mellékesen nekem tetszenek ezek az amerikai "kabrió" tankvadászok, bár ez az Angol szövetségesek által kissé módosított változat, de lássuk mit is rejt a doboz!
A gyönyörű festménnyel díszített csomagolást kibontva párosával fóliázott, alkatrészek tömkelegével teletömött öntőkeretek csábítanak minket építésre. A dobozban található még egy darab selyemnek tűnő madzag (vontató kötél), egy szépnek tűnő, bár meglehetősen merev gumi lánctalp, de a legnagyobb kincs az a rengeteg felszerelési tárgy, amit a páncélosunk oldalára aggathatunk.
Az építést a küzdőtérrel kell kezdeni, és érdemes törődni vele, hiszen a nyitott tornyon, és a nyitható búvónyílásokon keresztül mindent jól látni. A beltér alkatrészei szépek, kellőképpen részletesek, csak néhány kábelt, a lőszertartók hevedereit és a fejhallgatókat kellett pótolnom. A festés meglehetősen egyszerű, az oldalfalak, és a padló félfényes fehér, a műszerek és a rádió olajzöld. A katonák munka közbeni koptató munkáját a Kv-ról már ismert módszerrel jelenítettem meg, bár itt sokkal erősebben: a kopásnak kitett helyeken tűecsettel matt fekete olajfestéket vittem fel, amibe még nedvesen egy másik ecsettel grafitport tunkoltam, végül grafitceruzával fényesítettem ki a csúszásgátló felületet. A tetőpáncél helyére ragasztása után sztirollapokkal zártam le a lánctalp feletti részt, itt ugyanis nagyon bevilágítana a kintről jövő fény, és azt sem szerettem volna, ha a sár beverődne a réseken a beltérbe.
A torony építése következett, itt sem találkoztam különösebb buktatókkal (leszámítva az egész makettre jellemző, néha kellemetlen helyre kerülő kilökőtüske nyomokat, és sorját). A löveg szépen részletezett, kis reszelgetéssel, és ügyes festéssel a jármű dísze lehet. A két darabból öntött csövet viszont már nehezebb szépen egybe dolgozni, érdemes esztergáltra cserélni, ha létezik ilyen. Érdekes adalék, hogy a lövegpajzsra öntött sorozatszámot nekünk kell karakterenként felragasztani a felszerelést tartalmazó keretre került szám- betűsorból. Ez meglehetősen kényes művelet, nagyon éles szikére, és biztos kézre van szükség hozzá, könnyen elpattanhatnak a karakterek.
A fotúmű egyszerűen gyönyörű, két teljes futógörgő, meghajtó kerék, láncfeszítő kerék sort kapunk, de van még pár késői futógörgő is, ha nem szeretnék teljesen egyhangúra építeni, valamint pótkereket is kapunk az oldalpáncélra. Nekem a korai, küllős kerekek tetszettek leginkább, ezekhez viszont a későbbi, teli feszítőt kell használni (legalábbis az összes rendelkezésemre álló fotón ilyenek voltak). A gyári sárvédők nem nyerték el a tetszésemet, túl vastagok, és a valóságban ezek a vékony lemezből készült elemek sérülnek leghamarabb, ezért a levágott eredetit sablonként használva vékony alulemezből készítettem újakat, kisebb-nagyobb sérülésekkel.
Következett az egyik kedvenc munkafázisom: a festés, amikor is a műanyagdarabokból páncél lesz! Az alapszín nem bonyolult, egyszínű sötét zöld. Ez után az alapszínt erősen világosítva, és hígítva a nagyobb panelek közepét óvatosan átködöltem. Száradás után, hogy egyszerűbb legyen a filtereket, és egyéb kezeléseket elhelyezni, félfényes akril lakkal vékonyan átfújtam az egészet. Filterként vörös festéket hígítottam (kb. 5% festék, a többi hígító), majd egy széles lapos ecsettel átkentem az egész járművet ügyelve arra, hogy sehol se gyűljön belőle össze nagyobb mennyiség. Most az árnyékolás következett: matt fekete olajfestéket vittem fel tűecsettel a panelek szélére, valamint a felületből kiemelkedő alkatrészek köré. Ez után egy tiszta hígítóba mártott, majdnem szárazra törölt lapos ecsettel elkezdtem a fekete festéket a panel közepe felé húzni, miközben a felesleget folyamatosan mostam ki belőle. Ilyenkor még általában túl sok az "árnyék", ezért az előbbi műveletet megismétlem az ellenkező irányban is, amíg a megfelelő végeredményt el nem érem. Most egy újabb vékony lakkréteg következett az eddigi munkámat védendő, majd a víz-lefolyások nyomait próbáltam megjeleníteni. Ehhez a felületet tiszta hígítóval benedvesítem, majd véletlenszerűen különböző színű pöttyöket teszek fel, és mielőtt megszáradna, egy hígítós lapos ecsettel elkezdem lefelé húzni ezeket. Fontos, hogy az ecsetet egyenletesen, és lassan mozgassuk, különben csak összemaszatolja a felületet.
Egy harcjármű a terepen igencsak össze tudja magát koszolni, kiváltképp, ha egy kis csapadék is esett. Úgy terveztem, hogy ezúttal nem kenem túlságosan össze a művemet, de evés közben jön meg az étvágy... Matt lakkba kevertem samottport (ez adja a massza tömegét), a színezését pasztell porral oldottam meg, majd egy elhasznált nagyobb méretű ecsettel vittem fel az anyagot az alvázra, a futóműre, és a jármű elejére. Miután megszáradt, ezúttal már nagyobb területre vittem fel sötétebb földszínű pasztelleket, majd a felverődött nagyobb sárdarabokat. Ez utóbbit a Kv-nál kitalált módszer továbbfejlesztésével oldottam meg: az alvázra felvitt anyaghoz hasonlót kevertem, ezúttal kicsit hígabbra, majd a keveréshez használt fogpiszkálóról fújtam üres retuspisztollyal a felületre. Ha nagyobb darabokat akarunk sűrűbb legyen a massza, a kisebbeket, akkor hígabb. Időnként érdemes némi lakk utántöltése, mert e-nélkül nem tapad a felületre.
Most már csak a lánctalp volt hátra. Mivel az eredeti nem nyerte el a tetszésemet, ezt lecseréltem a Friul gyönyörű szemenkénti készletére (ezt érdemes a jármű festése előtt összeállítani, hogy az a sok próbálgatás közben ne sérüljön). Alapszínnek sötétszürkét fújtam fel, amit szinte teljes egészében el is távolítottam egy körömkefével. Ez után erre is sarat tettem a futófelület körmei köré, majd a felesleget göbmaróval eltávolítottam. A belső oldalát, ahol a futógörgők fényesre koptatják, acél színűre festettem, majd száradás után grafitporral átdörzsöltem. Helyére ragasztottam még a különböző felszerelési tárgyakat, valamint a torony elejére ültettem az egy szem Angol katonát, aki mintegy megpihenve tekint körül egy küzdelmekkel teli nehéz nap után.
Répáczki András
2006.11.15
|
