Amikor megláttam a kitet a boltban, azonnal éreztem, hogy nincs menekvés, ezt muszáj megvenni. No nem a "különleges" formájú páncélos alakja, hanem a makett részletessége és kidolgozottsága volt az, ami megragadott. A tekintélyes doboz egy amolyan "all inclusive" készletet tartalmaz, hiszen a lánctalpas mellett két figurát, szemenkénti műanyag lánctalpat, és rengeteg kiegészítőt kapunk.

De kezdjük csak az elején, vagyis a motorral. Csak a blokk 11 alkatrészből áll, ehhez jön az áttételház, kipufogórendszer, meg sok kis kütyü. Minden más részlet is hasonlóan kidolgozott. Hál' Istennek a leírás koreai, és csak helyenként találni angol szöveget. Emiatt néhány alkatrészt fantáziám alapján festettem le. A motortér megtöltésére hivatott darabokat ezüst, szürke, fekete, gun metal színekre festettem. Ezután az egyébként jól követhető és ízléses útmutató alapján folytattam az építést az utastér padlóval, meg minden rá való alkatrésszel. Ide is kapunk mindent, mi szem-szájnak ingere. Ízelítőül: a vezetőfülkében az összes irányítószerv, kapcsoló, mutató elkészíthető, az ülés pedig a valóságnak megfelelően felhajtható! A műszerfalat is lefestettem az alapszínnel, majd fekete alkoholos filccel színeztem a mutatók számlapjait. Az egyszerűség kedvéért a matricázást is el lehet kezdeni, mivel szinte tapétázni kell velük. A vezetőfülke motor felőli oldalát például szinte teljesen befedik a matricák! Nagy kár, hogy a kész maketten ebből csak nagyon kevés látszik, a fényképeken pedig semmi... Az egész belső alapszíne világos szürkés-kék. A járófelületet ezüsttel szárazecsetelve koptattam. A belső egyéb alkatrészeinek festésére azonban nem kapunk segítséget, így itt is maradt a fénykép-nézegetés, és a fantázia intenzív használata. Így került egy szép piros tűzoltópalack, egy sötétszürke akkumulátor, és egy fekete rádió is a helyére. A kiegészítő alkatrészek közül egy hátizsákot és két kisebb táskát (zöld, fekete szíjjal és ezüst csattal) egy termoszra hasonlító valamit (fémszínű), valamint egy összetekert ponyvát (zöld, feketével kevert zölddel árnyékolva) bújtattam el az utastérben néhány kanna társaságában.

Ezek után áttérhetünk a külső részekre. Először a hátulját vettem kezelésbe. Fölszereltem a két extra külső póttartályt. Akinek ez nem tetszik, választhatja a hagyományos sárvédőket is. Ha ez megvan, jöhetnek a kerekek, futógörgőből mindössze tíz darab van, mi ez egy Tigris futóművéhez képest? Ezek a páncélos zöld alapszínét kapták, a futófelületeket fémszínűre festettem. Itt sem találkozunk semmilyen problémával az összerakás során. Ez dicséretes módon az egész készletre jellemző. A hátsó rész teljes egészében lenyitható, de a rajta levő kisebb ajtó is elkészíthető nyitott állapotban. Én (sajnos) csak ez utóbbit nyitottam ki. A plafont adó alkatrész teljesen külön van, ezt talán nem is érdemes véglegesen a helyére ragasztani, hanem levehetően elkészíteni (én ezt a makett készítésekor - ami nem most volt - elvetetettem, megint csak sajnos). Az vigasztal, hogy a mozgatható fedeleket nem ragasztottam le. Felraktam viszont az útmutató alapján rengeteg kis bigyót, amikről többnyire fogalmam sem volt, hogy micsodák, így amikor választási lehetőséget kínált föl az útmutató (a kis lyukas kör alakú valamit, vagy a kis nem lyukas kör alakú valamit használjam?), akkor azt építettem be, amelyik "jobban nézett ki". Kedvencem az Ikarus stílusú kapaszkodók csapata volt, egy tucatnyi lóg belőlük a plafonról. A belső oldal elkészülte után kívül felragasztottam a korlátokat, és a motortér felső burkolatait. Ezt is nyitva, bár a szép és részletes hűtőrendszer így is teljes takarásban rejtőzik. Ezt követően a két búvónyílást készítettem el, figyelve a ragasztásra a sok apró alkatrész miatt.

A fegyverzetet egy géppuska képviseli, valamint a választható M47 Dragon páncéltörő rakéta. Én mindkettőt felhasználtam, az előbbi gun metal, az utóbbi - már nem tudom megmondani, miért - sötétszürke lett. Az útmutató itt sem ad segítséget. Nem tettem azonban föl mindent, amit a papír jelzett. Így lemaradt a villogó hátulról, két oldalról a köténylemezek - ezek azért, mert a lánctalpnak pont a legszebb részét takarták volna ki. Kihagytam az első hullámtörő (vagy micsoda) felhelyezését is, mert az meg a motortér útjába került volna. A maradék törékenyebb alkatrészeket összeraktam, lefestettem, majd félretettem a végső beépítésig. Ilyenek voltak a kis kampók, a ködgránátok, szerszámok. Lefestegettem a kiegészítők keretén talált két nagyméretű összetekert ponyvát, kannákat, üvegeket(!), hátizsákot, valamint a két katonát. Az egyik egyszínű zöld, a másik kétféle zöld terepezésű ruhát kapott. Bakancsuk fekete, szintúgy a szíjak, ezüst színű a dögcédula. Ezeket is biztonságos helyre tettem félre, aztán hozzáláttam a festéshez. A Humbrol színeit használtam: fekete (H33), zöld (H105), barna (H28). A zöld és a barna nem 100%, elég régen festettem már ezt a makettet és nem emlékszem pontosan. Feltettem a matricákat, amikből kívül nincs túl sok. Néhány felirat, azonosítószám (tetszés szerinti variáció elkészíthető!) és a név: "The Holy Diver". Ahogy azt az Academy-nél már megszokhattuk, a stencilek minősége nem egetverő, az azonosító szám keretének színei kicsit félrecsúsztak, és ahogy emlékszem, sokáig tartott, míg a matricák megragadtak a helyükön. De legalább azóta is biztosan ülnek ott.

Ekkor azonban már rá kellett szánjam a lánctalpak elkészítésére, pedig akkoriban még igencsak féltem a dologtól. Pedig nem kellett volna, hiszen kevés reszelés után szépen egymásba illeszkednek a lánctagok, és pontosan felfeküdve a helyére szépen körbeéri a futóművet. Legfeljebb a profibbaknak jelent pluszmunkát az, hogy a "láncszemek" kb. felén a gumi tappancsokon beszívódások találhatók. Könnyű azonban a feltűnőbb helyekre ép darabokat válogatni. Én az építést úgy oldottam meg, hogy mindig 10-15 darabot előre leszedtem, sorjáztam, majd egy egyszerű, fából készült sablon (köszönet érte Apámnak) és makettragasztó segítségével összeillesztettem egy kb. 3 cm-es darabot, és kis pihentetés után feltettem a helyére. Így a darabok egyben maradtak, de még kényelmesen be lehetett állítani a belógást és a pozíciót. A lánctalp maga festetlen, csak a mászókörmök ezüstszínűek, és a "gumimancsok" matt feketék.

Befejezésül a helyükre kerültek a gyári kiegészítők, valamint két hátizsák. Ezeket papírból kivágtam, vattával kitömtem, aztán lefestettem. Egy összetekert ponyva került a motorháztetőre (ez meg papírból van), valamint a fényképeken jól láthatóan még egy csomag, ami egy összetekert álcahálót akar jelképezni. Ez vékony vászon lefestve, összetekerve és cérnával szorosan összekötve. Az ellenkező oldalra pedig egy nagy barna doboz van felszíjazva. Húzott szálból készült a két antenna, amelyekből az egyiket visszahajtottam és egy másik szál segítségével rögzítettem. Az építést a két - mellesleg kissé rudapitecus tekintetű - katona elhelyezésével fejeztem be.

A több mint 400 alkatrészből álló készletből könnyen készíthető látványos makett, de némi ügyességgel, feljavítással (meg rengeteg pepecseléssel) az eredetinek megszólalásig hű mását építhetjük meg. A képeken láthatjátok, hogy nekem mit sikerült kihozni belőle, ha valami hozzáfűznivalótok van, azt a tamana@freemail.hu címre várom.

Toldy Tamás