Ahol az álmok véget érnek, ott kezdődik a valóság. Nos, hosszú ideje volt álmom, egy szovjet, úszó harckocsi - a PT-76B - makettjének elkészítése. Ez az álom valósult most meg, hogy a Bolyai makettbörzéjén sikerült beszereznem e harckocsi, belorusz gyártmányú készletét.

A Szovjetunióban nagy hagyománya volt már a huszas évektől a mindenen átgázoló, legváratlanabb helyeken felbukkanó harckocsi létrehozásának. Elvégre a világforradalmat tűzön-vízen át kell vinni. Nem? Volt néhány parádésan úszó járművük, melyek közül a T-27, a T-37 illetve a T-38 élesben is bemutathatta tudását, pl.: a Finnország elleni harcokban. Ugyanezekkel a típusokkal próbálkoztak a 30-as években, mint repülőgépről ledobott, a vízen továbbhaladó harci járművekkel. Ezek valóban tudtak úszni, de gyengécske tűzerejükkel nem igazán döntötték el csaták, országok sorsát. Kellett valami masszívabb. Így, amikor befejeződött a második nagy világégés - és elkezdődött a harmadik, folytak a munkák egy korszerűbb úszó harckocsi megépítése céljábó.
1951-ben aztán elkészült és 1956-tól hadrendbe állt a PT-76 (плавающий танк [plávájusíj tank] - 'úszó harckocsi'), majd ennek módosított változata, a PT-76B, amelyet 1958-tól 67-ig gyártottak. Ezekben az időkben nagyon kevés olyan háborúja volt a Földnek, amelyből kimaradt volna ez a típus. Vietnám dzsungeleiben is megfordult, s az afrikai kontinensen sem volt ismeretlen, egyes források szerint Kuba mellett, a sandinista Nicaragua haderejében is előfordult. Összesen 35 ország katonasága tudhatta magáénak, köztünk kis hazánk is. A típus szerepelt több, augusztus 20-i víziparádén és a Katonai Filmstúdió néhány filmjén. Egyetlen éles bevetését 1968 nyarának végén és őszén teljesítette, a "Zala-gyakorlaton", azaz néphadseregünk Csehszlovákiában végrehajtott internacionalista segítségnyújtása idején. (A rossznyelvek szerint azért tartott két hónapig, mert keresték azokat a csehszlovák elvtársakat, akik hívták őket, hogy megmondják: " - Itt vagyunk, mi a gond? Segíthetünk?", de sehol nem találták őket.) A szakemberek szerint ideális volt a felderítő egységek számára.

No, erről a szépségről van szó. A belorusz cég egyetlen makettjét sem készítettem még el, ezért nincs összehasonlítási alapom. A PT-76B-t a PST-n kívül az ACE és az Eastern Expess is elkészítette.

A doboz eléggé puha, így a makettet csak a portól védi. A rajzon egy partraszállító járműből a tengerre, onnan a partra tartó hk. látható. A rajz jobb alsó sarkában kínai jelek láthatók. Ő a rajzoló?

Felnyitva a dobozt 165 zöld, az átlagosnál lágyabb műanyag alkatrész néz szembe velünk. Kivéve azt a keretet, amin a torony alkatrészei találhatók. Az merevebb, erősebb anyag. Itt zseniálisan dolgozták ki a PT 76-os lövegének eléggé nagyméretű csőszájfékjét. Az alkatrészeken csak kicsi, gombostűfej nagyságú beszívódást találtam a tornyon, a blende két oldalán, illetve a futóművet tartó oldalfalon. Az előbbit mindenképpen javítani kell!

Az összerakáshoz mellékelt papíron látható egyfajta sorrend. Ezt változtatás nélkül csak akkor lehet követni, ha nem kerül lefestésre a mű. Egyébként jobb, ha a halomnyi, apró függesztmény majd később ragad fel a helyére.

A görgők nem adnak sok munkát. Sorját nem találtam. A lengőkarok pozícionálását elvégezték helyettünk a gyárban. Egybeöntötték az oldalfallal. Miután ezt a falrészt lefestettem, lehetett elkezdeni a futógörgők felrakását. A hátsó, meghajtó fogaskerék kidolgozása érdekes. Fogak csak ott láthatók rajta, ahol valóban látszanak. Magának a keréknek a pozícióját viszont elrontani sem lehet, úgy került kialakításra. A lánctalp részben szemenkénti. Ikertestvére a BMP-1 lánctalpának. A lánctagok leválasztásakor érdemes odafigyelni, mert kisebb feszítésre is hajlamosak a tagok keresztben eltörni. Meglepő volt számomra, hogy a lánctagokat csiszolás nélkül össze lehetett illeszteni. Ez, aki már csiszolgatott ennyire apró alkatrészeket, tudja, miről beszélek. Még beépítés előtt érdemes befesteni vagy szárazecsetelni valamilyen fémszínnel. Kellemesen élethű benyomást kelt.

A torony másfajta, merevebb anyagból készült. Aprólékosan kidolgozva minden, amit érdemes feltenni rá. A szépen kidolgozott lövegcsövet függőlegesen, mozgathatóan lehet beépíteni. Én végül rögzítettem, mert szabad állapotban hajlamos a lógásra. Olyan csőállást pedig csak egy Vietnámban kilőtt példányról készített képen láttam. A torony forgathatósága aggályos. A viszonylag vastag lemezbe berakott torony két vezetőkörme eléggé vékony és a más jellegű anyagon alaposan megszorul. Nem ajánlom a sokszori mozgatást!

A következő lépés az elkészült felületek festése. Egyszínű zöld lett, két egymást keresztező fehér, "megszállási" sávval. A két sáv a torony tetején keresztezi egymást. A torony mögötti, ráccsal védett nyílásokat grafitporral kezeltem. Nem ártott nekik.

Ezt követi az a millió kis alkatrész, amit a már festett felületre kell felragasztgatni.

A matricák lengyel partvédelmi, szovjet, illetve orosz tengerészgyalogságnál szolgáló, valamint egy NDK-beli példányhoz adnak jelzéssort. Ha magyar gépet szeretnénk, akkor utána kell járnunk magyar felségjeleknek és számoknak. (Ilyen magyar jelzések egyes Omega-K gépjárműkészletekből vehetők ki.) Ha ez nem megy, marad az egyetlen jelzés és szám nélküli megjelenés, a '68-as csehszlovákiai bevetés. Itt a két egymást keresztező fehér sávon kívül más megjeleníthető 1:72-ben nem nagyon akad. Nálam így került a polcra, a "68-as különítményemhez", amely egyre bővül. Lassan összeáll egy oszlop.

A következő egy mozgó vezetési pont lesz, mert ilyen is látszik a hadoszlop, zalaegerszegi bevonulását bemutató filmen. Már csak néhány Csepel és Robur teherautó hiányzik, de ezekkel azt hiszem, nem lesz szerencsém.

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör