Makettezőéletem hajnalán, 2002 elején jutottam hozzá az Attack ezen - tökéletesnek aligha mondható - kitjéhez. Ára már akkor is húzós volt termetéhez képest, egy jó kereskedő és a varázsszavai: ritkaság, a magyaroknak is ilyen volt és utolsó darab. Ma már meggondolnám a dolgot, de akkor fizettem, mint a katonatiszt. (Egy héttel később az Italeri 1/35-ös kitjét ajánlotta figyelmembe a kereskedő, olcsóbban!)

Az építés

Az összeállítási útmutatón kívül nem rendelkeztem semmilyen szakirodalommal, így hamar neki is álltam az összeépítésnek. (Akkor még nem volt ötletem, hogyan fogom ábrázolni: diorámaként vagy vignettának.) A teknő oldalainak és aljának illeszkedésével nem volt probléma. A felépítménynél a motorháztetőnél kellett komolyabban csiszolnom, kicsit nagyobbra sikerült az alkatrész, mint amekkora hely volt rá. A tornyot is sikerült nagyobb probléma nélkül összeállítani, amikor következett a feketeleves: a lánctalp. Ha először a kerekeket raktam fel, nem fért el a lánctalp a sárhányó alá. Ha fordítva csináltam, nem tudtam felrakni a kerekeket a csonkokra. A nagy klasszikus után szabadon: Most mit csináljak? A láncmeghajtó kerékről levágtam a körmöket (ott vannak azok, csak becsúsztak a szemek közé), a láncfeszítőt kisebbre szabtam (mivel nem sikerült a legszebbre ez a művelet, a vignettán egy zuzmócsomóval takartam el). A láncfeszítő kerék két tárcsája közé nem fért be a lánctalp taraja, így azt is levágtam. Már csak a visszafutógörgők felhelyezése volt hátra a csonkokra, ezt azonban nem tudtam szépen megcsinálni, így a könnyebb ellenállás felé elmozdulva, eltekintettem ettől.

A festés

A megépítés után láttam meg a vignettának ötletet adó képet: a Rommel vezette 7. német páncélos hadosztály Pz. 38(t)-i gyalogsági támogatással vonulnak keresztül egy mezőn. (Makettjeimet szeretem egy kép alapján elkészíteni, megpróbálva minél jobban visszaadni a látottakat, érzékeltetni a hangulatot.) Ebből kiindulva a jármű páncélosszürke lett (Humbrol 67). Híg feketével befolyattam a járművet, majd enyhén szárazecseteltem. A szegecselt páncéltest miatt már így is látványos volt a makett. A számok és a jelzések a mellékelt matricalapról származnak. A felhelyezésükkel megszenvedtem, mert nagyon merev a matrica és - szerintem - vastag. Utólag kiszúrkáltam a buborékokat és matricafeszítővel ecseteltem át. (Milyen lett volna az eredmény, ha egyből ezzel csinálom...?) Mivel még mindig tiszta volt a jármű, jöhetett a koszolás. Az út pora került a járműre, átvitt és valós értelemben. A 7. német páncélos hadosztály erőltetett menete a "száraz évszakban", poros környezetben történt, ezért porlepettek a járművek és hiányoznak az esőnyomok róla. Valós értelemben pedig: falusi út átszitált pora került a makettre ecsettel felhordva.
A lánctalp fekete alapszínt és enyhe ezüstös szárazecsetelést kapott. A szerszámok nyelei faszínűek (Humbrol 110), fémrészük fekete, ezüsttel koptatva.

A vignetta

Hosszas forgatás, nézegetés után véglegesítettem a harckocsi és a figura pozícióját a rámás doboztetőn. Gipsszel öntöttem ki a doboztető alját és tetejét, utóbbin némi terepegyenetlenséget imitálva. A harckocsi lánctalpainak helyét ceruzával felrajzoltam, majd bevetettem a mezőt vasutas műfűvel. Ahol lehetett, nagyobb darabokat ragasztottam a gipszre, ám hamar jött a gyeptéglázás. A fél cm²-nél is kisebb fűdarabokat Kedvesemtől elcsórt szemöldökcsipesszel tettem a helyükre. Ez a művelet három napig tartott, rengeteg pihenést és szemtengely-visszaállítást beiktatva.

Amikor kész lettem, jöhetett a csipesz (itt-ott ritkítottam a füvön) és a vízfesték (a mélyebb részek sötétebb zöldet, a fűszálak végei világosabb zöld színt kaptak). A harckocsi által felszántott részt sötétebb zölddel és barnával imitáltam. A láncfeszítő görgő és a lánctalp hibáit zuzmóval takartam el. A figurát egy öntőcsonk segítségével rögzítettem a helyére, szerepe főleg a méretarány és a mozgalmasság érzékeltetésében van. Ruhájának színe Humbrol 31, világosabbal szárazecsetelve, szíjai feketék. (Mivel elég puha anyagból készült a figura, izgalmas volt a szárazecsetelés.) Még némi por a fűszálak közé... és késznek ítéltem a vignettát.

Utószó helyett

Tanulságos makett, a vásárlástól az összerakásig. A kezdőknek sem kell megijedni tőle - minden szamár (így én is) a maga kárán tanul, a haladók pedig kiélhetik rajta feljavítási szenvedélyüket. Szerintem a makett nem éri meg a szegecsszámlálást, méricskélést és az ezzel járó hogyanjavítsamkit. Találjunk egy jó képet, merítsünk belőle ötletet, rakjuk össze a motyót, oszt Sanyi.

Vége a vetítésnek, köszönöm a figyelmet!
Véleményeket a sarkanyhuzo@mailbox.hu e-mail címre várok.

Ui.: a vignettám Békéscsabán 2004-ben harcjármű 5 kategóriában a második helyezést érte el.

Vincze József