A jármű
A Panhard 178-as páncélkocsit a franciák a harmincas évek derekára fejlesztették ki, mint a lovasságot támogató páncélozott járművet. Maga az elképzelés, hogy a lovasság számottevő szerepet játszhat még a XX. szd. háborúiban, és a páncélozott járművek ennek lesznek alárendelve, a technika szerepének teljes félreértelmezését jelentette. Ez az alapjaiban téves stratégiai felfogás hozzájárult ahhoz, hogy a II. világháború elején a nyugati front villámgyorsan összeomlott, és a brit és francia seregek, amelyek nem ismerték fel a harckocsi és úgy általában a páncélozott járművek szerepét, súlyos vereségeket szenvedtek. A Panhard 178-as, mint korának többi páncélkocsija, mindössze géppuskákkal volt felfegyverezve. Amiben viszont különbözött korának többi hasonló járművétől, akár a német, akár az angol négykerekűektől, az a mérete volt. A Panhard valamivel hosszabb volt, és a kerekei is nagyobbak voltak kortársaiénál. Ezt felismerve a németek a zsákmányolt példányokat alkalmassá tették az 50 mm-es KwK L 42-es harckocsilöveg hordozására. Ugyanez a löveg képezte a Panzer III kései változatainak fő fegyverét, és képessé tette a P 204-est arra, hogy akár páncélosokkal is szembeszálljon. A lövegtől balra elhelyezve egy MG-34-es géppuskát is beépítettek toronyba. Az új jármű a Panzer Spähwagen P 204 (f) nevet kapta a keresztségben. A P az eredeti gyártó, a Panhard nevére, az (f) pedig a jármű französisch eredetére utal. A 6333 cm³-es, négyhengeres Panhard motor 72 km/órás sebességre tudta felgyorsítani, és egy tankolással 300 km távolságra juttatni, a 8,5 tonnás járművet. A páncélvastagság 13 és 18 mm között változott, "testrésztől" függően.

A makett
E ritkasággal a lengyel RPM cég lepte meg a kisléptékű harcjárművek kedvelőit. A részletgazdagság még ebben a méretarányban is kissé szegényes, mivel a jármű belsejébe egyáltalán nem kapunk semmit. A löveg, a torony belső oldalaira rögzített lőszerek szépek, de a nyitott tornyon keresztül belelátni a teljesen üres küzdőtérbe is. A tornyot beragasztás nélkül is a helyére lehet tenni. Szépen megül és forgatható, egyben kivehető is marad. Így biztosan vannak, akik szívesen elkészítenék a belső berendezést is, ha volna. Mivel semmiféle forrásanyagra nem tudtam bukkanni, találomra tettem bele egy vezetőülést oda, ahol egy vezetőülés egyáltalán elfér, és tettem melléje, szintén ex has, két botkormányszerű pálcikát. A jármű alkatrészei egyébként viszonylag szépen illeszkednek. A lövegcső, a plusz pajzzsal együtt, egy-két milliméternyit fel-le is mozgatható. A kisebb alkatrészek leválasztásánál óvatosan kell eljárni, mert igen vastag csapon keresztül rögzülnek a keretekhez. Miután minden alkatrészt felhasználtunk, csodálkozva látjuk, hogy a bal oldali ajtó ablakának takarólemeze hiányzik. Ezt nekünk kell sztirénlapból megcsinálni, belegravírozva az alsó részén levő kémlelőnyilást is.

A festési utasítás kissé sántít, mert ha alapszínnek azt használom, amit előírtak, akkor a jármű leginkább élénk narancsszínű volna. Ezért kissé valószínűbb alapszínt választottam hozzá. A jármű ritkasága bőven kárpótolja a méretarány kedvelőit a hibákért. Az RPM cég 72300-as katalógusszámmal gyártja az eredeti, géppuskás páncélkocsi-változatot is.

Vraukó Tamás