|
|
Radics József
|
Stug III, Italeri, 1:35
| |
A harmincas évek közepén a német hadvezetés titokban kezte meg az új hadsereg felállítását. Ennek részeként nagy hagsúlyt kapott a páncélos fegyvernem. A korai időkben a könnyüharckocsiké volt a főszerep, de ezek kiskaliberű fegyvereikkel nem tudták hatékonyan támogatni a gyalogságot, a vontatott tüzérség pedig meglehetősen lassú volt. A német mérnökök gondoltak egy nagyot és "2 in 1" alapon létrehozták a Pz III alvázát felhasználva az úgynevezett Stug (Sturmgeschütz - Rohamlöveg) III elnevezésű járművet. A korai változatokat még L/24-es 75 mm-es löveggel szerelték fel. A későbbi Tigris ász Michael Wittmann is ilyen masinán kezte munkásságát.
A makett a Dragon már sokszor leragott csontja, itt éppen Italeri előadásban. Azóta a Revell és a Zvezda is átvette az öntőformákat a Dragontól. A teljes szériára (legalább ötféle Stug és ugyanennyi Pz III) igaz, hogy nagyon részletes, pontos, egyszerűen öröm megépíteni. A maketten a Friul lánctalpkészletét használtam, mivel az amúgy remek szemenkénti műanyag lánctalpat nem volt türelmem összeragasztgatni.
Jól bevált szokásom szerint az építést a páncélteknőnél kezdtem, az útmutatót követve egyszerűen összeáll a futómű-alváz-hátfal együttes. A makett egyik érdekes pontja, hogy a sok alváltozat miatt a páncélteknőn elég sok részletet kell eltüntetni, amihez a leírás minden segítséget megad.
A páncéltest felső részét szintén a leírást követve raktam össze, itt egy komoly problémám akadt. A küzdőtér hátfala és az oda kerülő lemez sehogy sem akart passzolni, maradt a tömítés és csiszolás. Szerencsére itt a felület sík és semmilyen kiálló részlet nincs, amit eltüntethetnénk. A felépítmény pontos és részletes, a hegesztési varratok, csavarok, szegecsek szépek és jó helyen vannak.
A test alsó és felső része probléma nélkül illeszkedik. Az oldalsó taposólemezek felrakását érdekesen gondolták a Dragon mérnökei. Oldalanként négy tartókonzolt kell a test oldalára felrakni és ezekre jönnek a taposólemezek. Bár az eredetin is így vannak és a Dragon/Italeri/Revell maketteknél még jól is passzol (a Zvezdánál valamiért már nem), de jobban örültem volna valami egyszerűbb megoldásnak.
A Friul láncalpkészletét egyszerűen össze lehet fűzni (nekem két estém ment rá...) Gunmetal színnel lefestettem és koszoltam, majd 400-as csiszolóval a kopásnak kitett felületeket áthúztam. A futógörgők elég elvetemült módon darabonként négy csappal vannak a keretre rögzítve. Vigyázat az eltávolításnál! A görgőket páronként összeállítva gyufaszálra tűztem, szürkére fújtam, majd ecsettel a gumiperemet megfestettem feketével.
A görgők és lánctalp nélküli makettet mosószeres vízben lemosva előkészítettem a festésre.
A korai német járműveknél szinte kizárólag az úgynevezett Panzergrau színt alkalmazták, én ennek megfelelően a Humbrol 67-es számú festékét szoktam használni. Kivéve most! A Model Master sorozatában találtam egy Gunship Gray elnevezésű színt, ami világosabb, mint a H67, de nekem most az alapszínhez pont ilyen kellett. Az egységes szürke felület felfújása után a H67 színnel vékonyan átfújtam a panelvonalakat, éleket és a különböző kiálló kütyüket. Ezután az alapszínnel átködöltem minden felületet, hogy még tompábbak legyenek a határok.
Mivel egy 1941-ben a keleti fronton bevetett járművet szerettem volna építeni, a koszolásnál a száraz nyári sztyeppe hatásait próbáltam utánozni. Finomra reszelt pasztelkréta port ecsettel felvittem a különböző résekbe, majd a felesleget lefújtam. Az alváz és a futómű részeit MM Sand színnel ködeltem át. Az első és hátsó sárvédőket levágtam, mintha a nagy rohanásban elhagyták volna, ja és így jobban mutat a lánctalp szerintem.
A makett nagyon részletes, könnyen összeállítható. Különösebb feljavítás nélkül is jól mutat. Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a német harcjárműveket, vagy a Stug szériát. A makett különböző gyártótól és változatban kb. 5-11 ezer forintos áron szerezhető be kishazánkban.
Radics József
|
|
|
|
