Az ukrán cég más ukrán gyártók által kitaposott ösvényen halad. A tavalyi SKIF-gyártmányú T-26-os sorozat legjobb jellemzőit találhatjuk a - végre nem műanyag zacskó minőségű - karton dobozban. A kellemes rajzzal díszített doboz messziről elárulja, hogy ukrán a gyártó. A SKIF-fel való rokonságot mind a kidolgozottság, mind az alapanyag tekintetében megtalálhatjuk. Összesen 105 zöld és néhány a leírás szerint 18 fémmaratott alkatrészt tartalmaz a csomag. A legfontosabb adatokat, tudnivalókat ukrán, angol, német és lengyel nyelven is közölték.

Mit tudhatunk a makett eredetijéről? Az nem volt más, mint egy T-70-es harckocsi testre "szabott" 76 mm-es löveggel, könnyen páncélozva. Az egész 11 tonnát nyomott s mint ilyen, könnyedén manőverezve támogathatta a gyalogság rohamát. /Így hatásosabb volt, mit a "Hurrá!" kiáltás./ Meghajtását kettő (!) darab motor látta el. Ezek 85 LE-s benzinmotorok voltak /GAZ 203 típusúak/. Lövege a rossz koncepció alapján egy időre megszűntetett, majd felújított gyártású ZISZ-3 volt. /A háború előtti szovjet vezetés nem egyszer tévesztett a fegyverzet fejlesztési irányában. /Ez a löveg 1943-ban már nem volt elégséges a német tankok ellen, de mozgó tűztámogató eszközként megfelelt. Az önjáró löveg kivette a részét a magyarországi harcokban és egészen 1955-ig a Szovjet Hadsereg állományában szolgált. Több különféle változatú Szu-76 vett részt a koreai háborúban, az északiak oldalán koreai illetve kínai színekben.

Nézzük a makettet! A Szu-76 tucatnyi variációja közül a 12-es, más jelzésrendszer szerint a Szu-76M-et tartalmazza a doboz. /Ez zárt felépítményt jelent./ A nem M változatok jelentős része ponyvás, azaz nyitott felépítményű. A makett méretei stimmelnek. Az alkatrészeket hat, tenyérnyi öntőkeretre zsúfolták be a gyártók. A részletezettség meglepő, tekintve a makett szülőhelyét. A görgőkön a legkisebb csavar is látható. A rugós tagokat, amelyek a görgők helyzetét állítják, külön alkatrészként kapjuk. Ez tökéletes megoldás lenne, ha a lánctalp követhetné a kitéréseket. De nem tudja, hisz a hosszú alsó és felső szakaszokat egyetlen darabból gyártották. Így valamiféle "terepes" pozícióba állítani felesleges, sőt egyenesen hibás! Igazi megoldás, ami - tudtommal még nincs - szemenkénti fém lánctalp, 1:72-ben. A fenti megoldás még mindig sokkal jobb, mint az UM egy másik makettjénél, a T-26 & A-43 torony címűnél, ahol a borzasztó keskeny gumigyűrű kellene, hogy eljátssza a lánctalp szerepét.

Sajnos a löveg csöve, ellentétben a SKIF-gyártotta ZISZ-3 löveg csövével, nem mozgatható. A löveg csőszájfékét esetleg ki lehet fúrni, de csak csínján a fordulattal, mert ez a fajta műanyag nagyon érzékeny a hőre! Ezt az érzékenységet tapasztalhatjuk, ha reszelni, csiszolni kell. A felszín nem simul, hanem "szőrösödik"!

A fotómaratott alkatrészek - valóban 18 darab - a sárvédő lemez feletti szerelékeket tartó - elválasztó fém lapokat, az átviteli rendszer szerelő nyílásain, valamint a lövegpajzson található emelési pontok kampói, illetve a figyelő nyílásokat takaró, csaknem 1 mm² nagyságú lapjai és a periszkópot védő lemez. Szóval csak színezik a dolgot, de jelentősen nem javítanak a makett összképén. A vezető búvónyílását nyithatóra készítették. Ez jó! De mi a csudát tegyünk bele? Én azt hiszem bezárom, miután a tervezett dioráma harci körülmények között ábrázolja a járművet.

A matricák és a mellékelt leírás egy téli és egy nyári festésű Szu megalkotást javasolják. Mindkettő a volhovi fronton harcolt 1943 telén, illetve tavaszán, a leningrádi blokád külső oldalán. A sok képen, amelyet végignéztem, a legszebb csillagok az USMC aberdeeni támaszpontján kiállított darabon voltak. A képek többségén NEM látható a legjellegzetesebb szovjet szimbólum! A jármű lövegének borításán a "ЗА РОДИУ" /'A Hazáért'/ felirat olvasható. Akinek már sok az egyszínű zöld, illetve fehér harcjárműve, esetleg a neten kereshet érdekesebb színezést - van! A harckocsi makettek mellett, a polcon, üdítő újdonság ez a viszonylag kis méretű önjáró löveg. A makett 1600 Ft körüli ára sem hátrány! Szívesen elkövetném az ASZU-57-et is, hogy a magyar Zrínyit más ne is említsem!

Pintér György
pigyu2@freemail.hu