A sok büszke harckocsi makettje mellet szerénykedik a polcomon néhány érdekes, harckocsinak tűnő jármű makettje. Ez a rövid sor a rohamlövegek, vagy önjáró lövegek sora. Itt ácsorog már jó ideje két, egymásra nagyon hasonlító jármű makettje. A Szu-76 és annak az "M" változata.

1941 júniusában a Szovjet Munkás-Paraszt Vörös Hadseregnek nem voltak rohamlövegei. De tudjuk, "a jó pap...", így a szovjet vezérkar, 1942 nyarán jelentette be igényét egy "самоходная устанока" azaz önjáró "berendezés" elkészítésére. Ó, titkok, titkok! Végül a döntés az egyébként gyenge tűzereje miatt nem túl népszerű T-70 könnyű harckocsi testét érintette. Erre került, egy eléggé gyengén páncélozott lövegállásba egy ZISZ-3-as 76 mm-es löveg. Ez a több, mint 10 tonnás jármű bírta a tempót a harckocsikkal, de időnként önállóan is ellátta a gyalogságot kísérő, támogató fegyver szerepét. Több változatban is létezett. Legkorábban, a ponyvatetővel ellátott alapgép indult a frontra. Majd a körben lemezes zárt változat, aztán az "i", a vadász-harckocsi változat jött a legvégén. Ennek már teljesen harckocsi formája volt, különbséget csak a nem forgatható lövegállás jelentett. Szorgos segítőként harcolta végig a háborút, Berlinig. Korea csataterein is megfordult ez a jármű, de látható a Magyar Filmhíradó 1948-as díszszemle felvételein is. (A hadügyminiszter lovon!!! De szép is volna!)

Nos ennek a harcjárműnek a makettjét adta ki az ukrán, UM. Kék-sárga dobozán egy téli festésű Szu-76 látható. (A Szu rövidítésnek semmi köze a Szuhoj iroda méltán legendás harci repülőihez. Egyszerűen a fenti, orosz kifejezés rövidítése.)
Aki már rakott össze UM makettet, az tudja, mire várhat. Ésszerű bontás, mérethűség, tiszta felületek, itt-ott egy kis beszívódás, de alapvetően jól kezelhető készlet. Mivel ajándékozás során két egyforma, a fedett felépítményű változatból került hozzám, elhatároztam, hogy az egyiket az alapváltozatra építem. Tudom, időközben kiadásra került ez a "cabrio" változat is, de akkor ez a vállalkozás átépítést igényelt.

Először a T-70-es alapot készítettem el. Gyönyörűen nézett ki a részben szemenkénti lánctalp - bár minden UM-en ez volna! A vezető búvónyílását becsuktam. Most mit mutogassam az űrt?
A felépítmény átépítéséhez több képet is végignéztem. Ez után levágtam a hátsó falat és a tetőlemezt. Hulladék alkatrészekből kialakítottam a lövegzárat és a kezelő szerveket, valamint a moziszék mintára készült ülőkéket. Elkészült a nyitható hátsó ajtó is. Következett a ponyva és az azt rögzítő gyűrűsor. A mellékelt apró fémmaratások egyikét nem tudtam felhasználni.

A festési lehetőségek két variációt adnak. Egy talpig fehér, téli festésű, illetve egy "hadizöldet". No, én keresgéltem még a neten. Valamerre sikerült egy terepszínű példány eléggé gyenge, fekete-fehér képet elcsípnem. No, ennek alapján próbáltam megfesteni a korai, háromszínű kamót. Sikerülni, sikerült, de abszolút nem vagyok biztos abban, hogy valóban így nézett ki. Éppen ezért versenyre biztosan nem viszem.
A ponyvát, amely a küzdőteret takarta, papír-zsebkendőből szabtam ki. Vizeztem, aztán eligazgattam a küzdőteret határoló felületeken. Egész élethűre sikerült! A ponyvát leszorító kötéssort a gipszkarton falak illesztéseinek eltüntetéséhez használatos műanyag hálóból vágtam ki.

A további munka a matricázás volt. Az eredeti, téli festésű járműre valók nem voltak megfelelőek, ezért körülnéztem a maradékos dobozban. Találtam néhány, más UM készletről visszamaradt számot. Így nem maradt számtalan ez a makettem sem. Az így elkészült makettet felraktam a már elkészült Szu-76M mellé.

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör