Az ukrán makettgyártó cég kiteljesítette a sorozatot. Elkészült a sor végén az időrend szerinti legkorábbi T-26-os variáció, a kéttornyú. Idén ez került a karácsonyfa alá. Igényesebbeknek hozzáteszem, hogy ezek csak az alap típusválaszték részei! Létezett lőszerszállító, vegyi felderítő, alkalmilag kialakított rohamlöveg (a "Leningrád-változat"), sebesültszállító is, hogy a lángszórósról már ne is beszéljek.

Magáról a típusról sok újat elmondani már nem lehet. A 6 tonnás, angol Vickers harckocsi szovjet licence - változata. A harci körülmények között a harckocsik "három kívánsága", a tűzerő, a védettség és a mozgékonyság közül csupán a többihez képest komolynak mondható tűzereje volt. A páncélzata vékony, erősebb jégeső ellen véd, motorja azon felül, hogy gyenge, még a hűtése sem volt túl jó. Képes volt arra, hogy önerőből elpusztuljon, motortűz miatt. Ha mindehhez hozzátesszük, a Tuhacsevszkíj halála utáni szovjet nézetet a hk.-k felhasználásáról, már csak az a csoda, hogy maradt belőle néhány darab. Ha hozzátesszük, hogy ennek az alapvetően, inkább könnyű vontatóként használható járműnek több ezer példánya küzdött a különféle csatatereken (Lengyelországban, Finnországban), kalapot emelhetünk a harckocsizók elszántsága előtt. Ebből a kéttornyú változatból 1700 darabot gyártottak. Zaj, bűz, szűkös tornyok. Ráadásul a jobb toronyba a géppuska helyett néha beszuszakoltak egy 37 mm-es löveget is. Ennél kisebb tornya csak a BRDM-80A-nak van, de abban nincs benne az ember.

A makett 125 zöld alkatrészt tartalmaz. A kék-sárga doboz fedelén látható a variáció rajza. (lásd fenn) Oldalán és az összeállítási rajzon angol, német és ukrán nyelven olvasható néhány fontosnak gondolt adat és mondat a T-26 korai változatáról. A matricakészlet két szovjet "békebeli", '30-as évekbeli hadgyakorlat fehér illetve piros csíkozását, a Kijevi Katonai Körzetből, finn jelzéseket a "téli háború" idejéből, valamint egy 1932-ből származó - az ismertető szöveg szerint a "lengyel kommunisták adakozásából" készített "I. V. Stalin" feliratú. Azok a kék, szögletes sarlószerű valamik, a kettészelt finn kereszt (Ők állítják, hogy nem horogkereszt! - de akkor mi?) darabjai. (Talán az ukránoknak is horogkeresztnek tűnt, ezért vették ketté?)

Maga, a makett akár multimédiásnak is felfogható. A három zöld öntőkeret mellé kapunk két horrorisztikus, gumi lánctalp-karikatúrát, valamint egy, jobb szovjet postabélyeg nagyságú fémmaratást.

Az összeállítási útmutató 1., 2., 3., 4. oldalai.

Ahogy várható volt, a harckocsi futóművét, teknőjét ugyanazokon a kereteken kapjuk, mint a korábbi T-26 makettek esetében. Egyetlen, a korábbitól eltérő öntőkeret tartalmazza a két kisméretű tornyot, valamint a tornyok alapjául szolgáló lapot és a fegyverzetet. Sajnos a tető búvónyílásai nem nyithatók, bár ahogy magamat ismerem... Ja, és a tornyokat forgathatóra is meg lehet csínálni.

Az összeállításnál nem várnak bennünket csapdák. A Vickers-típusú futómű összerakása után már villámszerű munkát tudunk végezni. A meghajtó kerék fémmaratás, így itt pillanatragasztó szükséges. Ha a sárvédő lemezeket lecseréljük valami vékony fém lapra, akkor egész élethű gyűrődéseket tudunk megjeleníteni. Hasonlóan deformálhatók a szerelőládákat, illetve a kipufogót rögzítő fémmaratás bilincsek is. A lánctalp feljavítására nincs ötletem. Ez a makett leggyengébb "láncszeme". Egyszerűen illúzióromboló! Ez sajnos már folyamatnak tekinthető, bár szép próbálkozásai vannak az UM-nek a Szu-76-nál illetve a BT több változatánál. Hogy ide miért nem jut???

 
A kész makett

A két torony megépítésénél választhatunk. Vagy megépítjük a két, egyforma, 7,62-es géppuskával ellátott tornyot, vagy a jobb toronyba beépítjük a 37 mm-es páncéltörő löveget és a hozzá tartozó irányzó távcsövet. (A festési rajz a bal toronyba, az összeállítási a jobb toronyba építendőnek jelöli a 37-est. A fotókon a menetirány szerinti jobb toronyban volt a nagyobb tűzerő. Csak érdekességként: ennek a változatnak volt vízhűtéses géppuskákkal fegyverzett példánya is. No, ezt csak úgy mondom!) Ehhez a plusz pajzs is adott. A figyelőnyílások elkészíthetők nyitva, vagy csukva. A beépítés milyensége függhet attól, hogy diorámában szerepel-e s ott mit csinál kis "konzevdobozunk". Menetben ezek is, a vezetőállás nyílása is nyitva volt. Harchelyzetben persze más volt a helyzet. A vezető egy, a lecsukott fedélre vágott kb. 2,5 cm x 4,5 cm-es nyíláson kukucskált ki. (Ki lehet számítani, mekkora is volt a látómezője!) A tornyok mögött elhelyezkedő motortér tetején két megoldás választható. Vagy a szokásos fémredőny, vagy egy lapított "M" keresztmetszetű idom beépítése között. Az 1931M. változat fényképein mindkét formát láttam persze - külön, külön. Toronyra szerelt, keretantennával még a parancsnoki harckocsikat sem szerelték fel. Nem lehetett. Nem fért volna fel. Ezért, a kevés, rádióval felszerelt hk. az antennáját a sárvédő lemezeken és a motortér tetején hordta.

Valahogy így:

No, ha mindezekkel végeztünk, akkor már csak a festés van hátra. Nem fogunk megizzadni a színek válogatásakor. A két szovjet tank egyszínű, zöld. A finnek zsákmány harckocsiját festhetjük fehérre is, de maradhat a szovjet, zöld is. Amennyiben tereptarka ruházatot szabnánk makettünknek, úgy eléggé sokat kell búvárkodni a források közt. Minden más T-26 változatnak - a kísérleti darab A-4 illetve D-38-as toronnyal szerelt, kivételével volt ilyen festésű példánya - és erről fotó tanuskodik - de az 1931M. változat esetében ilyennel nem találkoztam a szovjet haderőben. Sajnos!

Összességében, az UM e gyártmányának nagyon örülök. Így azonban a saját kialakítású 1931.M feleslegessé vált. Ez a kis szépség nemsokára új motorhűtő felépítményt kap a motorházra, a tornyok elejére kiemelkedő tárak kerülnek, lesz még néhány apróság és megszületik a lengyel 7TP. De ez már egy másik történet.

Pintér György
pigyu2@freemail.hu