Van egy ország a Földön, melynek évezredes a történelme, de újkori hadtörténete csak 1973. október 6-án kezdődik és tíz nappal később be is fejeződik. (Legalábbis a hadtörténeti gyűjtemények erről tanúskodnak.) Ez az ország Egyiptom. A fent említett dátum pedig a negyedik, vagy más elnevezéssel jom-kippur-i háború kezdete. Ekkor az egymással szövetséges Egyiptom és Szíria összehangolt támadással próbálta visszaszerezni Izraeltől azokat a területeket (Sínai-félsziget, Golan-fennsík), amelyeket Izrael az 1967-es hatnapos háborúban ragadott el arab szomszédaitól. Ekkor az egyiptomi 2. és 3. hadsereg egységei átkeltek a Szuezi-csatornán, áttörték a Bar-Lev vonalat, elfoglalták többek között "Budapest" és a "Kínai Farm" nevű megerősített pontokat, kommandókat dobtak le Sharm el Seik erődjének visszavételére. (Ide manapság nyaranta több száz magyar turista utazik - nyaralni.)

Nos az egyiptomiak lendületes támadása sikeres volt... addig, míg Izrael magához nem tért. Ekkor ugyanis a telefonon riasztott, többször autóstoppal a laktanyákba, támaszpontokra érő izraeli erők visszaütöttek. A Keserű-tavaknál árkeltek Afrikába és bekerítették a hősiesen előrenyomuló egyiptomi csapatokat. Az ENSZ által kihírdetett tűzszünet a Kairó felé vezető út mellett találta az izraeli katonákat, a híressé vált 101-es kilométerkőnél. A harc végül arab részről részleges sikert hozott, hiszen a háború után megkezdődött a Sinai-félsziget visszaadása Egyiptomnak.

Az egyiptomi hadsereg a Szovjetuniótól és a Varsói Szerződés többi tagállamától szerezte be győzedelmes fegyvereit. (Szíria pl. tőlünk kapott MiG-eket, meg kiképzőket a páncélosai üzemeltetéséhez.)
Ezek között a fegyverek között voltak olyanok is, amelyeket már az 1956-os szuezi válság idején is alkalmaztak, s azóta elavultak. Ide tartoznak azok a T-34/85-ös harckocsik, amikből több száz volt raktáron. Volt ezen felül szintén a második világháborús arzenálból az M44 100 mm-es páncéltörő ágyú. No, ezt a kettőt hozták össze a lángeszű, egyiptomi hadmérnökök, amolyan páncélvadásszá. A 34-es tornyát szétvágták. A homlokrész és a tető egy részét távolították el. Az így nyert helyre építették be a 100-as löveget.

Valahogy így:

(A rajz a "Harckocsik és páncélozott járművek típuskönyve" Bp. Zrínyi 1980. 112. oldaláról származik.)

No ez a megoldás motoszkált bennem, amikor előszedtem a polcról az Airfix 1967-ben gyártott és kb három doboz festék áráért megvásárolt 1:72-es makettjét. Ez a makett díszhelyet érdemelne a "rémálom-makettek", szomorú sorában. 58 tejcsokibarna alkatrészből lehet összehozni ezt a "másfél" tankot. Rossz, primitív, még a korához képest is. Legborzasztóbb a két torony. (Mert a derék angolok egy készletbe berakták a 76-os és a 85-ös változat egy-egy, képzeletbeli tornyát is.) A teknőn és magán a futóművön sok elrontanivaló nincs. Ami hiányzik, azt más T-34-es makettek maradékaiból lehet pótolni. A lánctalpról jobb, ha nem is beszélünk! Egyetlen jó tulajdonsága, hogy "de nagyon olcsó" ahogy a kínai lány mondta a "Magyar Vándor"-ban.

Matricát is adtak melléje. Akkora vörös csillagokat, amekkorák a vadászgépeken sem voltak. Ez a 60-as évek hidegháborús világában elegendő is volt. Most azonban úgy voltam, hogy ha elrontom, akkor sem ér nagy kár.
Nekifogtam. Szétfűrészeltem a tornyot. Az egyik T-54-hez kapott, csőszájfék nélküli lövegcsövet alakítottam át. A lövegbölcsőt, a fékhengereket és a lövegzárat hulladék alkatrészekből fúrtam-faragtam. A pótlólag felszerelt, vékony lemezekből kialakított ideiglenes pajzsokat orvosságos doboz kartonjából vagdostam ki. Ezek kihajtott állapotban, pillanatragasztóval rögzültek. (Miért jutott eszembe a Trabantok napvédő ernyőjének felfüggesztése?) Végül az egészet lefestettem a Humbrol matt 74-es sárga és 119-es világosbarna festékének keverékével, aztán véletlenszerű elrendezésben megfoltoztam sötétebb barnával. Ez Humbrol 113 lett. Hasonlóan készült eredetiben a dolog, mint a vietnámi vadászgépek esetében - "foltok, ízlés szerint".

Végül egy másik "T" matricakészletéből arab számokat tettem fel a toronycsonkra. Ezután már csak annyi volt hátra, hogy ezt az eltévedt "orosz medvét" berakjam valami sivatagi jellegű környezetbe, ahol nyugodtan elvárakozik - jó esetben - a közelgő Super Sherman-okra, M-48-akra vagy éppen az unokatestvér TI-67-ekre, - vagy rosszabb esetben - a lecsapó Phanthomokra.
A terepet egy szétszedett virágtartó tálcájára dolgoztam rá. A két homokhullámot Neoflexből, hulladék alkatrészekből és papírzsepiből alakítottam ki, amit végül Sulifixszel kentem be és beborítottam homokkal.

Ha valakinek még ennél is egyszerűbb elrendezésű T-34-re fájna a foga, az elkészítheti e harckocsi szír változatát. Itt csak a hk.-test maradt meg. Erre rakták fel - szinte csupaszon, még lövegpajzs sem maradt - a 100 mm-es löveget.

Kimondottan csúnyácska, de ha valakinek van egy eldobásra ítélt T-34 teste, akkor nekifoghat. A löveget külön kiadta valamelyik ex-szovjet makettgyártó cég. Be lehet szerezni, aztán mehet a barkácsolás! Sőt a MW ezt a szír változatot is útjára bocsátotta néhány hete. Jó munkát!

Igaz, is. Létezett gyári T-34/100 is! Hosszabbított torony, 100-as löveg. Lehet, hogy ez lesz a következő?

Pintér György