Ez a makett az ITALERI és a ZVEZDA közös terméke, ebből csak a matricalap és az összeállítási rajz az ITALERI-é a többit az oroszok hozták ebbe a házasságba (egyébként a kit olyan, mint a többi orosz menyasszony: kicsit csúnya, de azért egész jó). Az összeállítási rajz nagyon érthető, bár abban tévednek, hogy a D21-es alkatrészből csak három kell, mert ez a hátsó üzemanyagtartályok oldala. Engem az "egyben és mégis külön" lánctalpak zavarnak a legjobban, mert ahol össze kellene olvasztani, hát ott egyáltalán nem akarnak együtt maradni, csak úgy, hogy lecsiszoltam az "olajos" réteget a tetejéről és pillanatragasztóval összeragasztottam és XF-52 /65%/ + XF-22 /25%/ + XF-10 /10%/ keverékével koszoltam, majd acéllal /1402/ koptattam a kiálló éleket és ott is, ahol a görgők futnak. A harckocsi építését a törzs ragasztásával kezdtem (A1, 2, 3, 4 és a C1) az alján lévő ZVEZDA emblémát lecsiszoltam az élethűség kedvéért, majd a lövegcsövet állítottam össze két részletben (D3, 5) és a (D6, 15). A D6 és D15-nél félig megszáradt ragasztást érdemes egy sík lapon egy kicsit rányomva hengerelni, mert így a csőben nem lesz törés és kevesebbet kell tömíteni. A törzs két oldalán alul a lánctalpnál maradt két hosszú rés, ezeket sztirollappal fedtem el és NEOFLEX pasztával imitáltam a sárfelverődést, így biztos, hogy nem látszik meg a pótlás. A láncfeszítő kerék tengelyét (B10) célszerű nem a legfeszesebb állapotban beragasztani, mert így a lánctalp felrakásánál nem lesz probléma, hogy túl feszes és esetleg letörik a tengely. Összeragasztottam a görgő (10xB1, 2), a húzó (2xB3, 4) és a láncfeszítő (2xB5, 6) kerekeket, majd száradás után sötétzöldre /XF-61/ és feketére /XF-1/ festettem és koszoltam. Helyükre ragasztottam a szellőzőrácsokat (2xB14, C2) és tömítettem az oldalán maradt kis hézagokat. Hátul a motortér ajtajára csak később ragasztottam fel az üzemanyagtartályokat és a kipufogókat, mert egy kicsit tömíteni kellett a motortér ajtónál és útban lettek volna a csiszolásnál. A tartályokat a motorral összekötő csövet (D22) újragyártottam rézdrótból és bevezettem a tartályok alá, az eredetiek ugyanis nem értek el odáig. Az oldalsó üzemanyagtartályokat egy sík lapra helyezve ragasszuk össze, így biztos, hogy nem állnak ferdén a lábak a száradást követően. Míg ezek száradtak, megragasztottam a tornyot, a lövegcsövet fixen rögzítettem (az idő múlásával talán a "férfiassága" nem maradt volna álló, konyultan meg hülyén néz ki) száradás után kijavítottam a ragasztási hibákat és lefújtam sötétzöldre /XF-61/, az antennát a legvékonyabb citerahúrból /24-es/ készítettem. A tornyot fényes lakkal lealapoztam a matricázáshoz. Az ITALERI egy baromi vastag és kezelhetetlen matricát készített a kithez, ami olyan vastag, mintha egy plusz pótpáncélzat lenne azon a részen. Ezt a hagyományos /langyos vizes + matricafeszitős felragasztás/ módon nem lehet rögzíteni, csak úgy, ha a matricát fényes lakkal "ragasztjuk" oda. Száradás után koszoltam és két rétegben matt lakkal fújtam le.

A harckocsi összes kapaszkodóját kicseréltem rézdrótból gyártottra és a torony mögötti ajtóra is csináltam egy emelőkarikát, majd a ragasztási pontokat kifúrkáltam a drót méretére, ezek pillanatragasztóval lettek a helyükre ragasztva. A torony rögzítésére szolgáló két bevágást eltömítettem és 45^o-kal arrébb kivágtam újból, mert így fel tudom helyezni azt a parancsnoki tornyot is, amit a MAQUETTE cég gyárt. Ennek az összeállítása ugyanúgy történik, mint a másiké, csak a löveg toronyban lévő része nagyon szépen ki van dolgozva. Ezt a tornyot egy nyitott kibúvóval és abban egy figurával építettem meg (ezt a figurát a TAMIYA szovjet harckocsizó készletéből használtam fel). Helyükre kerültek az apróbb alkatrészek (B11, 15, A16) és felragasztottam a géppuskát (C3, D12) is, melynek a csövét kicseréltem injekciós tűre. Gyertya melegével és egy hengeres ceruzával néhány sérülést helyeztem el a tankon. Itt vigyázni kell, hogy ne melegítsük túl a műanyagot és a sérülés se legyen túl sok /mindent csak mértékkel/. Az egész harckocsit sötétzöldre /XF-61/ fújtam le két vékony rétegben, a belsejét pedig palazöldre. Ezek után felragasztottam az oldal-üzemanyagtartályokat és a "fém" ládákat, majd újra átfújtam az alapszínnel, a lámpa buráját ezüsttel /X-11/ festettem le. A faládákat (B19) nem használtam fel, ugyanis túl zsúfolt lenne. A pót lánctalpdarabokat (B16, 17) rozsdával /1785/ festettem le. Az egész alját koszoltam és matt lakkal lakkoztam. Ennek a száradása után felragasztottam az összes kereket és a lánctalpat. A vezető ajtaját belül palazöldre /1716/ festettem, koszoltam és acéllal /1402/ koptattam, majd félig nyitott állapotban lett rögzítve, amint éppen becsukja a vezető (ezt a figurát is a TAMIYA szovjet harckocsizó készletéből használtam fel). A vontatószemes drótkötelekből (B18) csak a végeket hagytam meg és magát a drótkötél részét kicseréltem egy élethűbben legyártottra. Az egyiket kiegyenesítve raktam fel, a másikat karikába tekerve a vonószemekbe akasztva helyeztem a tankra, majd utoljára még egyszer lakkoztam az egészet matt lakkal. Ezt a harcjárművet felhasználtam egy diorámához is, amin egy másik T-34/85-ös van, de ezt keresztben elmetszettem és az éleit pirossal festettem le. Egyébként ez a félbevágott T-34/85-ös is ugyanavval a módszerrel készült el, mint az előző, csak a törzs a motortér előtti falnál lett elmetszve és ide sztirollapból egy falat építettem be. A tornyot jobbra kissé elfordított állapotban vágtam ketté és a belsejébe egy rádiót (ez németektől zsákmányolt) helyeztem a menetirány szerinti baloldalra. A torony jobboldalára sztirollapból készítettem egy háromdarabos lőszertartó állványt, ezt feltöltöttem lőszerrel.

A dioráma alapja:
Saját magam készítettem egy alapot, mert egy lövészárkos diorámát készítettem el. Az egészet purhabbal töltöttem ki (vigyázni kell, mert kétszeresére megdagad a kötési idő alatt) ennek megkötése után (kb. 2 nap) levágtam a tetejéről a felesleges habot (a purhab könnyen vágható egy éles késsel), majd kivájtam a lövészárkot, az átjárót (amit a harckocsik használnak) meg egy-két gödröt (amit az eltévedt lövedékek robbantottak ki a talajból). Az egyik sarokba egy kis dombot képeztem ki a levágott fölös habból. Az árokba faágakból fellépő rönköket készítettem a képzeletbeli lövészeknek. Mivel a hab anyaga porózus (lyukacsos) szerkezetű, az egészet Neoflex pasztával vékonyan átkentem és ez szolgált ragasztóanyagul az átszitált kerti pornak is, amit rászórtam (a Neoflex felkenését csak kis részletekben lehet készíteni vagy nagyon sietni kell a felhordásával, mert elég hamar meghúz, úgyhogy a por ne tapadjon meg rajta). Helyenként fű imitációt (szárított és ledarált mohát) is felvittem a talajra, hogy ne legyen egyhangú a tájkép. A lövészárokba elhelyeztem két már halott német katonát, ezeket a ZVEZDA 3512-es GERMAN INFANTRY dobozából építettem be a életképbe. A katonákat a doboz útmutatása szerint építettem meg, csak a tiszt fejére nem raktam rá a sapkáját (mert az esés közben leesett neki) és ezért a fején pótolni kellet a sapka által takart részt.

Merkert Ferenc
meriferi@mail.datanet.hu