|
Pintér György
|
T-34/D-30, Military Wheels, 1:72
| |
Az előző évszázad egyik legendásan rövid, 6 napig tartó háborújában szélesedett újra nagy háborúvá az arab és az izraeli hadak csaknem két évtizedes szembenállása. Ekkor a háborúra 11 éve folyamatosan készülő Izrael szabályosan kiütötte a környező, nálánál sokkal nagyobb lélekszámú arab államokat. Kilenc évesen, értetlenül bámultam a tévében látható, lángoló MiG-eket, sziklák közt, vagy éppen sivatagban koromló, kilőtt T-34-eket, T-54-eket, valamint T-55-öket... és nem értettem. A szovjet technikát le lehet győzni? Ez akkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója táján, nem volt ilyen egyértelmű.
Hat év múlva a két legerősebb arab állam, kihasználva az egyik vallási ünnep, a Jom Kippur előírásait, (pl.: ortodox zsidó nem ül járműbe), megpróbált visszavágni a hatnapos háborúban elszenvedett vereségért. A lebénult izraeli védelmet több helyen áttörték és elkezdődött az egyiptomiak harca a Sínai-félszigetért, Szíria pedig a Golan-fennsíkot szerette volna visszakapni. No, itt vetették be a második világháború sikertankjának, a T-34/85-nek 122-es löveggel szerelt változatát. Ez annyiban különbözik a hasonló típusú, egyiptomi harcjárműtől, hogy a D-30-as löveg nem egy zárt toronyban foglal helyet, hanem egy forgatható platformra került fel. A kezelőket csak a lövegpajzs védi. Ezekkel sem sikerült megvédeni Kuneitra városát.
A változatosság kedvéért erről a '34-esről fogok írni.
Nos, a Military Wheels kitett magáért. Volt szerencsém már a vietnámi légvédelmi változathoz és építettem egy Szu-100-as rohamlöveget tőlük. Egyik sem örömmámor. Sorja, beszívódás "dögivel". A legcsúnyábbak a meghajtó kerék meghajtását takaró, félzsemlye alakú alkatrészeken. A futómű görgői valami őrületes módon rögzülnek a páncélos testéhez. Nem ráhúzzuk a kilyukasztott belső görgőt a lengőkar stiftjére, ahogy más, rendes maketteknél szokás, hanem a kerék egyik pattanásszerűen kiemelkedő részét kéne a lengőkarok végén kiképzett - nem megfelelő méretű - nyílásokba belepasszírozni.
A jármű teste csaknem ugyanolyan, mint a többi, de egy jól látható különbséggel találkoztam. A hátsó rács, amely segíti a motor hűtését, "befalazásra" került, azaz mégegy kiemelkedő zsaluzat került fölé. A hűtés erősítésére a hátsó falon, a kerek szerelőnyílás feletti részen alakítottak ki szellőző réseket. Szám szerint négy ilyen található - kettő a jobb oldalon, kettő a balon - elosztásban. A másik látványos eltérés a test két hosszanti oldalára szerelt/málházott kétsornyi tartály. Közelebbi szerepüket csak tippelni lehet. Vagy lőszer, vagy üzemanyag, esetleg víz? A talált fotók alapján felülről, oldalra nyithatók voltak. Erre próbál utalni a felületükön látható fogantyúk gyenge imitációja is. Nem tudom, leírást, robbantott rajzot nem találtam sehol.
Ha valaki üvegeket keres a makett alkatrészei között, annak csalódnia kell. Nemhogy ablak, de átlátszó alkatrész sincs a maketten, egy darab sem. De ez - lévén harckocsiról szó - érthető.
A kipufogók esetében a hátra "nyílókat" kell felszerelni az oldalra nézőkkel szemben. Az egyik japán honlapon talált képeken ezeket lehet látni.
A Military Wheels olyat tett, amit még a Revell sem. Az egyik öntőkereten, komplett berendezést ad a vezető és a homlokgéppuska kezelőjének munkahelyéhez. Az, hogy ez utóbbiból semmi nem látszik, csak egy dolog. Innen támadt az ötletem, hogy berendezem a harckocsi testében lévő többi tartózkodó helyet, ahol a harckocsi mozgásakor a kezelők ülnek. A rajzok és a fotók több variációban mutatják a kezelőket szállító rész kialakítását. A maketten nemes egyszerűséggel lefedték egy kettős ajtószárnyat mintázó nyomattal. Én kinyitottam. Ehhez fel kellett darabolnom egy kindertojás műanyag burkolatát. A négy felcsapható üléssel felszerelt térség falait próbáltam kialakítani ebből az anyagból. Az üléseket műanyag darabokból alakítottam ki.
A nem változó alkatrészeket egy öntőkereten, a D-30-as szovjet löveg darabjait egy másikon kapjuk. A Szu-100-hoz való néhány alkatrész "zavaró repülését" nem szabad figyelembe venni! A löveg kidolgozottsága a sorják ellenére egész jó. Maga a lövegcső öt darabból rakódik össze. A nagyméretű csőszájfék kimondottan szép lesz, ha letisztogatjuk a felesleges "öntési pluszoktól". Az egész löveg akár forgatható is a platformon. Ez segíti a későbbi diorámába helyezést, de elkészíthető szállítási üzemmódban, lenyűgözve is.
A lánctalpat a bevált, részben szemenkénti változatban kapjuk. Minősége átlagos. Ami viszont nehézzé teszi a futómű kialakítását, a fent leírt futógörgő-rögzítési mód.
A festés nem túl bonyolult. Alapból zöld az egész. A keresgélés során láttam két zöld, illetve zöld-homokszín foltozású járművet is. Ez utóbbi, kiindulva az Italeri T-62-höz adott szír festéséből, akár jó is lehet. Koptatni, koszolni érdemes. A gyakorlat azt mutatta, az arab fegyveres erőknél - ha megérték - a fémre kopásig nem festették a harcjárműveket, utána meg eldobták. Vettek újat. Ettől eltérőek a kiállított járművek. Az izraeliek kezébe került példányok (több is) barnás rózsaszínben tündökölnek a jaffai múzeum udvarán.
Nos, én a zöld (H-155) és homokszín (Revell 86) foltozásút választottam. Két rétegben raktam fel a festéket, majd grafitporral koszoltam, különösen a kipufogók és a szellőzők, valamint a löveg csőszájféke környékét.
Matricalapot nem találtam a készletben. De minek is? Ezt a változatot egyetlen hadsereg, a szír használta - mérsékelt sikerrel, de ez - mint az esetek többségében - nem a fegyver hibája. Hanem az agyé, amelyik bevetésének körülményeit meghatározta.
Így elkészült a 12. T-34-es változatom is.
Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör
|
|
|
|