Amikor Janek és Gusztlik, meg Gömbi, pre-Rex németjuhász édesbús, lengyel melódiák mellett porolták ki a nácik bundáját, képzettebb gyerekek tudták, ez egy T-34-es. Ki gondolt akkor a különféle alváltozatok mozgalmas sokaságára? Én biztosan nem! A típus zsenialítását azóta sem kérdőjelezte meg senki. Sőt. Egyre több részletes leírás jelent meg. Ebből aztán kiderült, hogy a 85 mm-es löveggel szerelt változatnak több variációja is verte a port és az aktuális ellenséget a Nagy Hsziangtól a Nagykörútig, a vietnámi dzsungeltől a jemeni bazárokig, vagy éppen Battonyától Nemesmedvesig. (Az egyik ott meg is állt!) A D5-T fegyverzetű alváltozatból mindössze 255 darab készült, ez az kb. 80 ezer legyártott darabból elenyésző mennyiség.

Nos, az ukrán gyártó az egyik korai változatot is felvette a listájára. Ez a T-34/85-D5-T. A makett kinézete pontosan megfelel a korábban megjelent Sz-53 változat minőségének. Erről egy korábbi cikkben írtam már. A csomagolás a megszokott, ukrán nemzeti színekben pompázó doboz. Rajza egy előretörő 34-est ábrázol, a háttérben egy lángoló német Pz III-mal. Kibontva a dobozt négy zöld, műanyag alkatrészekkel teli, két gumi öntőkeretet és egy fémmaratásos lapocskát találunk, valamint egy bélyegnyi matricalapot. Minden nagyon ismerős. Az alkatrészek egy részét nem kell felhasználnunk, hiszen több 34-es variáció megépítéséhez is találunk itt kellékeket. Megszemlélve a rajzot és az alkatrészeket, egyetlen azonnal szembetűnő különbséget a lövegblendén láthatjuk. Szemből jól kivehető a rövid, csavarokkal rögzített kiemelkedés, ami a lövegcsövet a blendéhez rögzíti. Ez eltér a másik két variáció hosszabb és rejtettebb csavarozású változatától. A torony kissé bővebb, a tetőlemez elrendezése más, korábbi PTK-5 típusú a periszkóp a parancsnoki kupola előtt, valamint a torony két oldalán a kézifegyver-lőrések, de kb. ennyi a változás. Egy hibát azonban elkövettek a gyártók. Szarvashibának mondanám, ha nem lenne annyira pici a mérete. Ezeket, a tornyokat még nem horgokkal emelték rá- illetve, le a harckocsira/ról, hanem afféle betonvasból odahegesztett hurkokkal. Na, ez, bár hangyányi eltérés, de jól látható helyen.

A makett kidolgozottsága a megszokott, a futógörgőkre most is gumi felületet kapunk, a lánctalp "részben szemenkénti". Kis fotómaratás is van mellette. Ezen a homlokgéppuska blendéjét rögzítő idom, a sáncszerszám, fűrész, illetve a motorház hátsó rácsai láthatók. Hozzájutottam az ExtraTech egyik feljavítójához. Így kivágtam a nyílásokat a motorházon, mind az ötöt és beleragasztottam a kapott rácsokat. Tényleg jól néz ki! A lánctalp felrakása után ragasztottam össze a teknő alsó és felső részét. A lánctalpat H-56-os festékkel kezeltem majd matt feketével szárazecseteltem és grafitporral koptattam.

Az érdekességet a mellékelt festési utasítás tartalmazta. Két hagyományos, zöld festés mellett (az 1. Ukrán Front kötelékében, 1944 tavaszán harcoló, illetve az 1. Belorusz Front 1. Gépesített hadtestének egy 1945 tavaszi harckocsija), egy fehér festésű, "Димитрий Донской" (Dimitríj Donszkoj moszkvai nagyfejedelem volt, aki a kulikovói csatában, 1380-ban megverte a tatárokat) feliratú harckocsit adja, mint lehetséges változatot. A dolog érdekessége, hogy az ezzel a felirattal jelölt harckocsikat - egyes források szerint komplett ezredet - az orosz pravoszláv egyház adományozta a Szovjet Hadseregnek. Na, ez érdekessé tette a dolgot.

Először végigfestettem az egész harckocsit szürke alapozóval, majd matt fehérrel kentem le tetőtől (lánc)talpig. Grafitporral koszoltam, aztán felraktam az apróságokat és a matricákat.
Összességében nem is lett rossz. Ez a darab lett a T-34-es szekcióm 10 példánya. Persze még messze nem az egész "választék" ácsorog a polcon! De ez csupán idő kérdése, ahogy magamat ismerem. Aki belevág e T-34-es makett megépítésének, annak jó munkát!

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör