Régi vágyam volt már egy szovjet T-34/85 harckocsi megépítése. Ez akkor vált valóra, amikor megrendeltem a MAQUETTE cég által gyártottat. A naptár akkor 2003. október 23-át mutatott, így arra gondoltam, miért ne készíthetnék egy diorámát, amelyben ez a harckocsi szerepel a magyar forradalom idején, egy rommá lőtt budapesti utcán. Először ez egy jó ötletnek tűnt, amíg ki nem nyitottam a makett dobozát...

Gondoltam, hogy nem lesz egy szuper minőségű. Igaz már volt egy ZVEZDA márkájú Js-II-em, így már valamennyire tudtam, hogy milyenek az orosz makettgyártók termékei. A dobozban szürke öntőkereteken sorakoztak az alkatrészek (csak amelyik nem volt letörve), amelyek eléggé sorjásak, és némelyek deformáltak voltak. Egy alapos fürdetés után jobban szemügyre vettem őket. A nagyobb alkatrészeken kilökőtüskék és/vagy beszívódások, a kisebbeken pedig hatalmas sorjadarabok csúfították el a felületeket.

Az összerakást a toronnyal kezdtem. A legtöbb gondot a beszívódások eltüntetése jelentette, ugyanis ezek pont a torony tetején helyezkedtek el. Megfelelő mennyiségű tömítő és csiszolás után ezek szépen el is tűntek. Ügyelni kellett arra is, hogy a torony két fő részének a ragasztásait nyomtalanul el kellett tüntetni. A torony érdességével nem voltak gondok, bár néhol inkább "ragyásnak", nem pedig érdesnek lehetett volna nevezni, így ezeket a területeket jobban lecsiszoltam. A következő gondot a löveg jelentette. Ennek eredetileg két félből kellett volna állnia, viszont az én lövegem négy (!) darabból állt (ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy inkább egy kilőtt tankot készítek belőle)! Jött a sok ragasztás, csiszolás és idő, amelynek meg lett a jó eredménye (sajnos nem találtam sehol se esztergált lövegcsövet, ezért kellett sok gondot fordítanom erre). Több gond már nem is adódott. A kapaszkodókat réz drótból hajlítgattam, majd ragasztottam a kifúrt helyükre. A búvónyílásokat zárt állapotban rögzítettem.

Az összerakást a teknővel folytattam, mellyel különösebb gond nem volt. A futógörgőket, miután elkészültek, félreraktam. A következő nagyobb feladat maga a test elkészítése volt. A búvónyílást itt is zártan készítettem el, és beragasztottam a géppuskát is. Az összes kapaszkodó helyét kifúrtam, és azokat rézdrótokkal pótoltam. Mivel motor nem volt a készletben, a szellőzőlemezeket zárt állapotban rögzítettem a helyükre, mert nyitott állapotban be lehetne látni a motortér belsejébe. A felső rácsra felragasztottam a dobozban mellékelt szitaszövetet is. A kipufogókat jobban kifúrtam, majd a helyükre ragasztottam őket. A vontatóhorgok is a helyükre kerültek, majd következett a lánctalp összerakása. Még régebben sikerült hozzájutnom egy FRIULMODEL fém lánctalphoz, így inkább elhagytam a maketthez mellékeltet. Egy alapos tisztítás után a tank készen állt a festésre.

Festés: itt döntöttem el, hogy inkább egy II. világháborúban szolgált T-34-est jelenítek meg. A szovjet harckocsikra volt jellemző, hogy a háború alatt szinte egynek sem volt hasonló zöld festése, ezért én is próbáltam eltérő színeket produkálni. Szórópisztoly híján ecsettel vittem fel a megfelelő sötétzöld (Humbrol Olive green + Model Master sötétzöld) alapszínt a testre két rétegben. A torony színéhez több sötétzöldet adtam, ezzel kiemelve az eltérő színeket. Miután mindenhol alaposan megszáradt a festék, elővettem a fehér, fekete és rozsdabarna pasztellkrétákat, majd lereszeltem belőlük egy kicsit. Először a fehérből vittem fel a tank egész felületére, ettől az egész mattosabb és porosabb lett. Egy régebbi ecsettel a csavarok köré, és ahol jobban megragadhat a por, sokkal többet vittem fel. A kipufogókra feketét és rozsdabarnát, a körülötte lévő csavarokra pedig inkább rozsdát vittem fel. Miután a futógörgőket lefestettem, ezekre is felvittem a port, jó vastagon a gumi felületekre is, majd a helyükre ragasztottam őket. A lánctalp alapszíne sötét sárga árnyalatú, erre vittem fel a különböző színű Model Master színeket (főleg sötét-föld színűeket). Miután megszáradtak, először fehér, majd rozsdabarna pasztellt vittem fel rájuk. Egy grafitceruza segítségével pedig utánoztam azt, amikor a futógörgők lekoptatják a lánctalp felületét. Végezetül egy csiszolópapírral lecsiszoltam a festéket azokról a területekről, ahol a valóságban is lekopott (főleg a kapaszkodókörmök és a lánctalp futófelületén). Utoljára felfestettem a torony jobb oldalára az azonosító jelet (530), a bal oldalára pedig a szovjet harckocsikra jellemző dicsőítő írásokat (Előre a győzelemért!)

Ez volt az első, igazán jól sikerült szovjet harckocsim, de biztos, hogy nem az utolsó.

Oláh Tamás