Az ukrán makettcég újabb magyar vonatkozású makettet adott ki. A T-54 után a T-55 került hadrendbe a szovjet fegyvereket használó országokban. Ennek a harci eszköznek 1:72 méretarányú kicsinyítése került a jellegzetes - de sajnos még mindig túlzottan puha - dobozba. A doboz grafikáján az afgán Északi Szövetség 400-as toronyszámú tankja látható. Jobb vigyázni ezzel a rajzzal! A készlet nemhogy a három /két és negyed?/ mudzsahedet nem tartalmazza, de még a légvédelmi DKS-M géppuskát sem! /A Mashud képet pláne nem!/

A dobozt kinyitva elkezd kísérteni a múlt! Kellemesen duci, a kelleténél lágyabb, fehér alkatrészek tömege néz vissza ránk. 121 ilyen színű és a 20 évvel ezelőtti technikai szintet tükröző alkatrész 52 szem lánctalpat is tartalmaz. Unaloműzőként először a "hagyományos" mennyiségű sorját kell eltávolítani. Ajánlatos először az oldalanként 7 páros görgőt és a hozzájuk tartozó lengőkarokat elkészíteni. Itt figyelni kell, hogy a nagyméretű görgök az alapos csiszolás után is kör alakúak maradjanak. Ha ezekkel elkészültünk, előszedhetjük a szerelési útmutatót. Ez egy A/4-es lap, amelyen angolul és oroszul olvasható néhány adat a tankról. A festési útmutatót kicsit egyszerűre vették. Mindenféle kódszámok helyett, ami a gyanútlan makettezőt csak összezavarja, odaírták, hogy "Khaki green" avagy "Хаки". Így, utca, házszám nélkül. A matricalap egy nagyobb bélyeg méretű. Összesen öt festési és matricázási lehetőség látható a lapon. Egy a szovjet tengerészgyalogság, egy a Jugoszláv Néphadsereg, egy a már említett afgán Északi Szövetség, a mindig aktuális iraki hadsereg mellet az 1968 augusztusában Csehszlovákiát elözönlő VSZ hadseregek közül a Lengyel Néphadsereg egyik tankja készíthető el.

Itt jegyzem meg, hogy jónéhány ilyen hk. állt a Magyar Néphadsereg szolgálatában is. Sőt - és itt indult el az agyam - tovább is fejlesztették ezt a típust AM-é és ebből is volt a magyar laktanyákban. Ez lézeres távmérővel, kötényezéssel és a torony külső sziluettjét megváltoztató toldatokkal került "forgalomba". Kezembe került néhány fotó. Ezek tanulmányozása után úgy döntöttem, ez a változat kerül a polcomra. Igaz is, ugyanennek a típusnak létezik egy "ikertestvére", csak nem ukrán, hanem belorusz - a PST cég terméke. Ehhez nem volt még szerencsém. De talán majd egyszer...!

No, akkor nézzük a makett összeállítását! A sorján kívül meg kell küzdeni a harckocsi teknőjének az átlag alatti összeállítási módjával. A szabás-varrás tanfolyam a kultúr házban kutya füle ehhez képest. Sem a méret, sem a vetemedett alak nem stimmelt a teknő oldalfalát, illetve fenékrészét alkotó elemek közt. Ráadásul a hk. orra nem záródik. Muszáj egy plusz idommal lezárni ezt. A nyújtott, "Z" alakú lengőkarok beépítése sem leányálom - már ahogy én a leányálmot elképzelem! A futógörgők - amiket előzetesen elkészítettem, most ragadnak a helyükre. A meghajtó fogaskerék eltávolításakor figyelni kell arra, hogy a fogak épségben maradjanak!

Az átépítés miatt az eredeti lövegcső nem használható, hisz az AM egyik különbsége a hőelnyelő köpeny a lövegcsövön. A másik ilyen látványos különbség a torony elejére kétoldalt felszerelt előtét páncél. Ezt egy műanyag lap megfelelő méretre vágásával, jócskán nyitott "V" profilra csiszolásával és hajlításával állítottam elő. Megfelelő átmérőjű öntőkeret darabokból kerül a toronytető hátsó részére a lézerérzékelő árboc, a tűzvezető rendszer lövegcső feletti dobozát és a torony oldalára függesztett dobozokat, ládákat hulladékból állítottam össze. A DKS-M géppuska egy másik, romosabb állapotú makettről származik. Ha esetleg megvan az ősi NDK-s Tu-2 maketted, ahol a pilótát egy mellszobor-utánzat helyettesített, most beépítheted, ha hajlandó vagy kivágni a hk.vezető búvónyílását. A lézer besugárzást jelző érzékelő öntőkeret darabból készült, csakúgy, mint a tűzvezető rendszer lövegcső feletti doboza.

Ami igazi kalandokat ígér, az a lánctalp összeállítása. Minden darab emberi gondoskodást igényel. Nem keveset. Megfelelő szélességűre kell csiszolni a toldatokat. Végül is nem lesz rosszabb, mint egy átlagos makett, de jobb sem! A mellékelt, szögletes üzemanyag-tartályokat változatlanul fel tudtam használni.

Festése nem lesz túl bonyolult, hisz a magyar harckocsik nagyobb részt zöldek. Én a Humbrol 155-ös festékét használom erre a célra /magyar harcjárművek festése/. A görgők gumi borítása matt fekete, a lánctalp a Revell 90-es és matt fekete, valamint vörös és barna keverékét kapja. A légvédelmi géppuska az előbb említett fekete és ezüstszín keverékét kapta.

A tank mellé kaptam két olajos hordót. Formájuk alapján inkább tank által megtiport hordók nevet érdemelnék meg. Meg kell említenem, hogy az ACE kreativitásunkra is alapoz. A homlokrészen elhelyezett fényszóró körüli rácsozatot és a mellékelt drótkötél-végződések közé a drótkötelet vékony réz drótból javasolja elkészíttetni. Kedves, nem?

Igazából a lánctalpat sem ártott volna lecserélni egy pár erősebb profilú "acélkígyóra", hisz ezt is javították az AM-eknél, de erre most nem tudtam rászedni magamat.

Ha ezeken a kalandokon túl tudtad tenni magadat és rendelkezel a makettezőknél egyébként kötelező humorérzékkel és pozitív gondolkodással, biztosan szép és hosszantartó élményekkel és egy kellemes kinézésű T-55AM-el lettél gazdagabb.

Soxerencsét!

Pintér György