Magyar T-72-esek

Számtalan leírás készült már a T-72-es harckocsiról. Ezért én nem térek ki most minden adatra, kizárólag azon típusokra, amelyeket Magyarországon rendszeresítettek, ezeknél is a külső (eltérő) megjelenést veszem első sorban figyelembe, mivel egy makett megépítéséhez ez nélkülözhetetlen.

Az első T-72-esek 1978-ban érkeztek az országba. Összesen 30 db (más források szerint 31db).

Ezeket a harckocsikat az egykori Szovjetunióban gyártották. A leglényegesebb eltérés az ezt követő típusoktól, hogy optikai távolságmérővel (TPD2-49) szerelték fel őket és deszant kapaszkodókat is elhelyeztek a torony mindkét oldalára. A zászlóaljparancsnoki és századparancsnoki változatok (TPD-K1 típusú) lézertávmérővel lettek felszerelve, amely a később érkezett harckocsik (csehszlovák és lengyel gyártmányúak) jellemzője. Első nagyobb bevetésük a "Pajzs-79" hadgyakorlat volt, de nyilvánosan az 1980. április 4-i díszszemlén vonultak fel, Budapesten. (A díszszemlén csak az optikai távmérős változatok szerepeltek.) A következő képeken, jól megfigyelhetők ennek a típusnak a részletei.

Ezeket a harckocsikat akkoriban Tatán állították hadrendbe, de oktatási céllal Szentendrén, Budapesten és Szabadszálláson is megtalálhatóak voltak. A szovjet fél állítólag felajánlotta, hogy vásároljanak egy egész ezrednyit, és akkor biztosítják a javító és műszaki eszközöket is. (Mint pl.: BREM-1 műszaki vontatót, stb.) Ezzel a lehetőséggel a magyar fél nem élt.

A 80-as évek első felében megjelentek a csehszlovák és lengyel gyártású T-72-esek. Ezek a típusok már lézertávmérővel lettek ellátva, így a torony tetejének jobb oldaláról eltűnt az optikai távmérő védőburkolata és a torony mindkét oldaláról a deszant kapaszkodók is lekerültek. Ennek a típusnak első nyilvános szereplése az 1985. április 4-i díszszemle volt.

Külső legszembetűnőbb eltérés a két országból beszerzett harckocsik között, a torony jobb oldalán elhelyezett légvédelmi géppuska (NSzVT) rakaszai (2 db) függőleges, illetve vízszintes elhelyezkedése. (18. kép, 19. kép) (Érdekes, hogy egyes alkatrészek, a különböző gyártóüzemekben készült harckocsikon nem csereszabatosak.) Ezek a típusok biztosították majd két évtizeden keresztül a sorállomány kiképzését.

Itt egy pillanatra álljunk meg és nézzük át e típusokat. Külsőleg a páncéltest megegyezik, (20. kép) ugyan kisebb eltérések előfordulnak, de egy makett elkészítésénél 1/35-ben, vagy annál kisebb méretarányban ez nem észrevehető. (Ilyen eltérés a szovjet gyártmányú harckocsik vezető búvónyílása, amelynek tetején két, kör alakú forma látható. (21. kép) A lánctalpakat még nem szerelték fel teljes kötényezéssel, e helyett úgynevezett elefántfüleket szereltek (oldalanként 4-4 db-ot) a harckocsikra melyeket már a 90-es évektől nem nagyon alkalmaztak a harckocsikon. (Igaz erre ellenpéldát is lehet találni.) A toronyformát tekintve látványosabb az eltérés. (A 22. kép optikai távmérős, 23. kép lézertávmérős.) Az optikai távmérős harckocsikon, a torony mindkét oldalára deszant kapaszkodókat szereltek. A szovjet gyártmányok optikai távmérője a torony két oldalára (sztereó) lett kivezetve. A bal oldali csatorna sokkal keskenyebb, mint a későbbi lézertávmérős változatoknál. A lézertávmérős változatoknál - a működési rendszere miatt - a jobb oldali csatorna már szükségtelenné vált. Az optikai- és lézertávmérős harckocsik toronypáncélzatában is eltérés mutatkozik. Még egy lényeges részlet a (hátsó) tartozékláda a torony hátoldalán, amely a víz alatti átkelés mentőmellényeit és a hidegélelem tárolására szolgál. Ezek a ládák a szovjet változatokon egy darab nyílásfedéllel, amíg a csehszlovák és lengyel változatokon osztott (2 db), egy nagyobb és egy kisebb fedéllel rendelkeznek. Ennek nagy jelentőssége nincs, mert létezik magyar gyártmányú tartozékláda, amely szintén osztott elosztású és több altípusra is felkerült. Ezt a három altípust - az optikai távmérőst és a csehszlovák és lengyel gyártmányú lézertávmérőst - Hazánkban csak T-72-nek, a szovjet zászlóaljparancsnoki változatot T-72K-nak jelölték.

A 80-as évek második felében Hazánk újabb T-72-eseket vásárolt (lengyel és csehszlovák gyártmányokat). Ezek legjellegzetesebb külső ismérve a tornyon elhelyezkedő ködgránátvetők, (jobb oldalon 5 db, bal oldalon 7 db) és lánctalp két oldalán elhelyezett, teljes kötényezés volt. (24. kép) Ezeket Magyarországon T-72M-nek jelölték. A 80-as évek végén még érkezett pár darab T-72-es, ezek már az M1-es típusúak.(25. kép) Ismérve a homloklemezen elhelyezett pótpáncél (16 mm-es) és a "V" alakú hullámtörő lemez között elhelyezett 2 db merevítő borda (egy vastagabb és egy vékonyabb). (26. kép) Ez utóbbi két típus páncéltestét tekintve oldalról azonos. (27. kép) Ezekkel a harckocsikkal együtt összesen 138 db T-72-es állt hadrendbe. Az akkori tatai harckocsizó dandárt felszerelték 2 db VT-72B típusjelzésű műszaki vontatóval, amelynek alváza megegyezik a T-72-es harckocsiéval. (Ezek Csehszlovák gyártmányok.) (28. kép)

1996-ban újabb T-72-eseket szerzett be a Honvédség, összesen 100 db-ot, Belorussziából. Legfontosabb ismérvük az eltérő világos színük és reaktív páncélzat felszerelésére alkalmas, megerősített kötényezés. A fotókon jól megfigyelhetők a korábbi beszerzésű (szovjet, csehszlovák, lengyel) és a 96 után rendszeresített harckocsik sárvédőinek (kötényezésének) eltérései. (29, 30, 31. kép) Az 1996-után beszerzett T-72-esek között 5 különböző altípust találunk. Ha végig nézzük e harckocsikat, sok érdekességet fogunk tapasztalni, így vegyük sorba ezen altípusok különbségeit, először az első 4 változatot.

Páncéltest: Az alvázat és páncéltestet nézve külsőleg azonos harckocsikról beszélhetünk. (32. kép) Természetesen eltérések már itt is észrevehetőek, de makettezési szempontból csak a látványos elemeket veszem most figyelembe. Az egyik lényeges momentum, hogy mind a száz harckocsin a reaktív páncélkazetták felszerelésére alkalmas (kialakított) kötényezés van felszerelve. (33. kép) A kötényezés oldalankénti első három tagja egy-egy fellépő vassal (bújtatóval) van ellátva, a harckocsira való fellépést elősegítve. A kötényezés első fele, a sárvédő lemez kialakítása is eltér a korábbi típusokétól. Ennek fő oka, hogy a sárvédő belső felére rakódó sár, valamint az állandó igénybevétel során a sárvédő lemez elrozsdásodott és deformálódott, ezáltal élettartama sokkal rövidebb lett, mint a harckocsi más részegységei. A homlokpáncélzaton (szintén mindegyik harckocsin) egy pótlemez található (20 mm-es), amely a T-72M1-es típus ismérve. (34. kép) Természetesen a harckocsi far-részén lehetőség van tartalék üzemanyag tartályok felszerelésére, de többségében a tartókonzolok is leszerelt állapotban vannak. (35. kép) Ez egy makett elkészítése során nagyon impozáns látvány lehet a bekötött póttartályok felszerelése, de ha élethűségről beszélünk, akkor mindenki figyelje meg az általa kiszemelt harckocsit, hogy azon a valóságban ezt alkalmazták, vagy sem. Még egy fontos részlet a harckocsi motorfedele, mert akad olyan, amely nem a gyári motorfedéllel rendelkezik, hanem egy eltérő (utángyártott) lemez van rá felszerelve. Ez méretében azonos, de külalakjában eltérő. (36, 37. kép)

Torony:
- Az első változat tornya (38. kép) ránézésre hasonló, mint a korábbi csehszlovák vagy lengyel gyártásúaké. De közelebbről megnézve látható, hogy a torony frontpáncélzata vastagabb és formáját tekintve gömbölyűbb.
- A második változat (T-72M1) az előző ködgránátvetőkkel ellátott változata. (39. kép)
- A harmadik és negyedik változatnál a kívülálló azt mondhatná, hogy az előző kettő, csak a toronytetőn pótpáncélzattal ellátott változatok. De nem erről van szó.
- A harmadik változat ködgránátvető nélküli torony, amely egy plusz ólom szövet réteggel van ellátva, aminek pótpáncélzata a torony tetején és a búvónyílásokon is megtalálható. (40. kép) Ezen kívül egy plusz tartozékláda került fel a torony bal hátsó oldalára, (41. kép) így a vízi átkelés levegőcsöve a hátsó tartozékládára lett felszerelve. (42. kép) A hátsó láda jobb oldalára is felerősíthető egy darab rakasz a légvédelmi géppuskához. A jobb oldali tartozékláda alsó részére két darab (plusz) rögzítő elem van felszerelve. (43. kép) (Ez oldalról való fellépésnél kapaszkodóként is funkcionál.) Ez a kialakítás az 1986-tól gyártott M2-es változatok alapfelszereltsége.
- A negyedik változat a harmadik, ködgránátvetőkkel ellátott változata. (44. kép) Ami lényeges, hogy ezen harckocsik egy része már nem TPD-K1-es lézertávmérővel, hanem az 1A40-1 típusjelzésű lézertávmérővel lett szerelve. (45. kép) (Ez csak egy nagyon pici eltérést mutat kívülről.) A harmadik és negyedik változat többségénél nem csak a torony lett ellátva ólomszövet páncélzattal, hanem a vezető búvónyílásától balra, a páncéltesten is található még.
- Az ötödik változat a T-72M2 reaktív páncélkazettás változata. (T-72AV) Ebből összesen 4db került az országba. (46. kép) E típusoknak a toronyformája teljesen eltérő elődeitől. (Erősebb és vastagabb páncélzatú, beceneve a nyugati szakirodalomban: "Super Dolly Parton") Ezeket is ellátták plusz ólomszövet páncélzattal. A torony bal oldalára kerültek a ködgránátvetők (8 db).

Így összesen 238 db T-72-es volt rendszerben, 2004-ig.

A lánctalpas haditechnikai eszközök radikális csökkentése következményeként a T-72-esek nagy része is kikerült a hadrendből. Kizárólag Tatán maradtak hadrendben, de oktatási céllal a tiszti és tiszthelyettes képzések helyszínén találkozhatunk még egy-két T-72-es harckocsival.(Ezek nagy része az 1996. után beszerzett altípusok.) A kivonásra került harckocsikból 77 db Iraknak lett ajándékozva. Ezek a harckocsik csehszlovák és lengyel gyártmányok. Megtalálható köztük az első szériás lézertávmérős T-72-es, már kötényezéssel és ködgránátvetővel felszerelt T-72M és pár db T-72M1 típus is. Ezeket a harckocsikat Gödöllőn festették át sivatagi homokszínre.

Összegezve a Magyarországon rendszeresített T-72-eseket, a következő lényeges részleteket tartom még fontosnak:
- Az első generációs harckocsik mindegyike R-123M-típusú rádió-adóvevővel volt felszerelve. Ezekhez a rádiókhoz a sokak által jól ismert páncélos fejvédők (3, illetve 4 bordás) voltak rendszeresítve. (50. kép) A későbbi típusoknál már az R-173-as rádió-adóvevőket építették a harckocsikba, amely sokkal korszerűbb és jobb volt. Ezekhez a rádiókhoz a 80-as évek derekán új típusú páncélos fejvédőt (6 bordás) terveztek az egykori Szovjetunióban. (51. kép) Nálunk ez a fajta fejvédő először az 1990-ben beszerzett BTR-80-asoknál jelent meg. Természetesen előfordul átalakított változat (régi rádió-adóvevőhöz új fejvédő). Kizárólag azért tartom fontosnak a páncélos fejvédőket is megemlíteni, mert ha valaki egy valóságos időpontot modellez le, akkor nem mindegy, milyen fejvédős figurát alkalmaz egy adott makett elkészítésénél.
- Másik lényeges momentum, hogy a T-72-eseknél kétféle futógörgőt alkalmaztak. Az első típus a 8-merevítőbordás, amelyet Lengyelországban és Szlovákiában a mai napig is gyártanak. (52. kép)
A Szovjetunióban viszont 1985-után, 6-merevítőbordás változatot kezdtek el gyártani. (53. kép) Ez utóbbi futógörgőt a nagyjavítások során régebbi típusokba is beépítették. Így előfordult "vegyes" futógörgős harckocsi is, vagy régi optikai távolságmérős harckocsin teljesen új futómű.
- A harmadik fontos eltérés, hogy a légvédelmi géppuska rakaszain, a szovjet gyártmányokon középen egy ötágú csillag lenyomata látható, a csehszlovák változatokon viszont egy körlenyomat.

Ha valaki szeretné elkészíteni a T-72 makettjét (1:35-ben) annak én a TAMIYA által gyártott makettet ajánlom. Függetlenül attól, hogy melyik altípus a kiválasztott cél, mert ez a makett a legpontosabb és legszebb. Bár egy javíthatatlan hibával sajnos számolni kell: a páncéltest bal oldalán elhelyezett tartozékládák, a kiten (menetirány szerint) mind balról jobbra nyílnak, holott az eredeti harckocsin az első láda nyílás iránya jobbról balra van. Egy kép az eredetiről: (54. kép) Festését tekintve Humbrol 114 Russian green-t ajánlanám (ezt a színt, sajnos évek óta nem gyártják). Ez a színárnyalat felel meg azon magyar harckocsiknak, amelyek a gödöllői nagyjavításokon átestek. Ha viszont valaki a Belorusz beszerzésű harckocsit szeretne építeni annak sajnos, keverni kell a festéket, mert ez a szín annyira speciális, hogy időjárási viszonyoktól függően napos időben inkább sárgás, míg borús időben zöldes árnyalatúnak látszik. Esetleg a Humbrol 150 Forrest green és 117 US. Light green színeket ajánlanám. A harckocsik számozása 3 számjegyből, állományjelzésből (rombusz, kör, stb) és az ék alakú felségjelzésből áll. Ezek az alap harckocsik tornyának két oldalán, valamint a hátsó tartozékládán, esetenként a farpáncélzaton található. (Előfordul, számozás és felségjelzés nélküli harckocsik is.) A T-72M változatoktól a ködgránátvetők miatt már nem a torony két oldalán, hanem a kötényezésre került át a számozás. (55. 56. 57. kép) Az ék alakú felségjelnek az 1:144-es méretarányban kaphatót ajánlanám, mert méretében ez áll a legközelebb az eredetihez. Ha valaki díszszemlés változatot készít, akkor ügyeljen arra, hogy a harckocsi ne a megszokott matt színezést kapja, mert a díszszemlék során mindig "csillogtak" a kocsik. Ami fontos még, hogy 1980-ban csak optikai távmérős, amíg 1985-ben lézer távmérős alap harckocsik vonultak fel, amelyeken toronyszám nem volt, csak az ötágú vörös csillag fehér körrel a közepén zöld ponttal. Ez a felségjelzés szerepelt 1991-ig az összes magyar harcjárművön. Az 1980-as díszszemlén a légvédelmi géppuska rakaszai és az önvontató gerendát nem szerelték fel a harckocsikra. 1985-ben a légvédelmi géppuska rakaszait már felhelyezték a harckocsikra és még egy aprócska részlet, hogy 1980-ban esett az eső, míg 1985-ben ragyogó napsütés volt. A díszszemlék során a hátsó póttartályok és az oldalsó elefántfülek nem kerültek felszerelésre.

Kiegészítésként a Miniarm (B35005) új típusú futógörgőit (58. kép) és Friulmodellismo (ATL-11) szemenkénti fém lánctalpat javaslom. Ezen kívül ajánlanám az Eduard fotómaratásait és a Model Point lövegcsöveit. (Ez utóbbinak több változata is kapható.) A lövegcsőnél lényeges, hogy mindegyik lövegcsőről hiányzik (eredeti makettről és az esztergált lövegcsőről is) a hőköpeny összekapcsoló része. Mintának egy kép az eredetiről. (59. kép) A Model Point számos más kiegészítőt is készít a témában, esetleg érdemes ezeket is felhasználni (pl. antennát, vagy az NSzVT nehéz- és a PKT géppuska csövét). A kiegészítők terén szerencsére széles a skála, de vannak olyan kiegészítők is, amelyeket én az árukkal szemben nem tartok megfelelőnek. Ilyen a Verlinden (VP0781 T-72 Update) kiegészítője, amelyből igazán csak a parancsnoki figyelő műszerek és a tartozékládák hasznosíthatóak, mert a motor igen csak kiegészítésre szorul, a lövegcső meg nem jobb a gyári kitnél. Még egy érdekes részlet, ha valaki szeretné kiegészíteni a már kész makettet, annak a Skif által gyártott KMT-6-os aknafordító eke felszerelését javaslom. (SKF-502 1/35 KMT-6 Mine Sweeper) (60. kép) Ez esetben némi átalakítást igényel a homlokpáncélzaton és az alváz első felén elhelyezett tartókonzolok és a fényszóró felszerelése.

Sok apró részlet van még, de a legfontosabb különbségeket úgy érzem, sikerült ebben a sorozatban bemutatnom. Ha valakit még jobban érdekel és szeretné "beleásni" magát a témába, szívesen nyújtok segítséget.

Tisztelettel: Rejtő István
2006.09.30.

Külön köszönet: PÁNCZÉL MÁTYÁS barátomnak
Forrás a személyes tapasztalataimon kívül:
Néphadsereg hetilap 1980-1988
Magyar Honvéd 1991-től megjelent számai
Haditechnika T-72-esel foglalkozó cikkei
MTV Manőver című műsora a 90-es évekből
Concord 1004-es T-72 kiadványa
(A fotók többsége saját munkám, vagy Pánczél Mátyás tulajdona)