Hát először is polisztirolban és poliuretánban gazdag új évet mindenkinek!

Aki el szokta olvasni az írásaimat, az tudja, hogy nem szoktam a gépekhez műszaki leírást vagy történelmi hátteret mellékelni. Most sem lesz ez másképp, talán majd a következő alkalommal (egy a németek által zsákmányolt MIG-3-ast szándéxom bemutatni, bár a kedvenceim a hidegháborús légi és földi járművek, néha elhajlok kicsit), amikor kevésbé leszek lusta, mint általában. Külön élvezettel szoktam olvasni Pintér György cikkeit, aki lelkiismeretesen utánajár a különlegességeknek is.

Szóval:

Ez volt az első kit, amit nem tisztán "dobozból" építettem, de nem használtam hozzá gyári kiegészítőket, hanem megpróbáltam hazaiból reprodukálni a hiányzó részleteket. Hát... így is lehet és sokkal olcsóbb is, de azt hiszem, ehhez több türelem és kézügyesség kell, mint amennyivel én rendelkezem. Azt hiszem, végső soron megmaradok a réznél és a műgyantánál.
Elsősorban, akit érdekel a kit (vagy valamelyik változata), annak nem árt tudni, hogy a piacon fellelhető összes Cobra (1:35-ös) ugyanattól a gyártótól kerül ki, ez pedig az MRC. Hogy ki kitől vásárolja, azt nem tudom, de nem is lényeges. Ami viszont igen, hogy az Italeri által dobozolt a legolcsóbb és szerintem a matricái is a legjobbak. Csomagolja még az Academy és megjelentette az AFV club is műgyanta és fém kiegészítőkkel, de ennek a hazai áráról inkább ne is beszéljünk (ha meg tudod rendelni Hong-Kongból, akkor tedd azt...) Gyári kiegészítőket az Eduard, a Verlinden és a Cobra Company készít hozzá (ez utóbbi egyébként több ilyen méretarányú helikopterhez is), de a beszerezhetőségük bizonytalan.

Építés:

A kit szép, és amennyire meg tudtam állapítani, pontos is (a beltértől eltekintve, de attól nagyon el kell tekinteni!) A panelozás vésett, az alkatrészek jól illeszkednek, a törzsfeleknél kell egy kicsit gittelni.
Érdekes módon az MRC, minél nagyobb helikoptert készít, annál kevesebb részlet van rajta, vagy ha nem, akkor piszok drágán adják (hát nem érdekes ez, gyerekek?) A Kiowa warrioron pl. az is rajta van, amit a kiállításon már letörtek a gyerekek az eredetiről. Na erre a készletre ez nem igaz. Bontva adják az egyik hajtóműteret, de minek? Annyira csóringer, hogy néhány szál dróttól eltekintve nem is vesződtem vele. A nyitott fedélen mindenesetre eszközöltem néhány változtatást sztirolból és egy kis műanyag hálóból. Nyitható a lőszertároló is, egy fokkal jobb, de lehetne még jobb. A kényes pont: a pilótafülke. Idegesítő. A műszerfalakat és az irányító szerveket szépen kidolgozták (kivéve célzóberendezés), az ülések ellenben gyatrák. Minimum ki kell reszelni az ülőke közepét és újrakarcolni, amennyire lehet, de még jobb az üléspárnákat kivágni és új keretet készíteni hozzájuk. A kommunikációs rendszert két téglatest helyettesíti, de ahhoz nem volt idegem. A gépágyú csöveit injekciós tűből megalkottam, így azért jobban fest. Fontos, hogy a szántalpakat csak utoljára rakjátok fel és a levegőben lógva hagyjátok száradni legalább egy teljes napig, mert valami rejtélyes okból kifolyólag irtó könnyen letörnek (a csapokat meglágyítja a ragasztó).

Konklúzió:

Szép is, jó is, de fel kell tupírozni.

Tóth Béla