A típusról általában:

Az amerikai légierő nehéz szállító helikopterének egyik módosított változata. Feladata a lelőtt pilóták kimentése, többnyire ellenséges vonalak mögül. Természetesen alaposan átalakították, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen. Ezek a változtatások azonban nem igazán szembetűnők, mivel a belső teret érintik leginkább. Az orvosi felszerelésnek, az extra üzemanyagnak és a védőfegyverzetnek (3 db Minigun) bőséges hely akadt a hatalmas gép törzsében. Kívülről csak a mereven felszerelt légi utántöltőcső, és a méretes póttartályok utalnak a feladatkörére.

A makett:

Legrövidebben úgy jellemezhetném, hogy az Italeri makettek mintapéldánya. A dobozon található "in action" típusú festmény vásárlásra csábítja a gyanútlan makettezőt. Szerencsére a visszafogott ár mellett jól használható makettet kapunk, erről a doboz kibontása után egyből meggyőződhetünk. Két homokszínű, és egy átlátszó keret (kb. 100 alkatrész!) lapul az összerakási útmutató, valamint a matricalap mellett. Ez utóbbi azonban sajnos eléggé szűkre szabott. Csak a legszükségesebb jelzésekre szorítkozik. Ezeket azonban jó minőségben kapjuk, nincsenek elcsúszva a színek, valamint helyesek is. Segítségükkel egy amerikai Jollyt, vagy egy izraeli tn-ast készíthetünk el.

Megszemlélve a kapott alkatrészeket, nyilvánvalóvá vált, hogy mi adja majd az építés nehézségét: valamit kezdeni kell a tehertérrel, ugyanis teljesen üres. Ez pedig a mentő változatnál elég nehezen elképzelhető. Nosza irány az internet, és szerencsére találtam néhány képet. Meglehetősen ijesztő volt látni, hogy mi mindennel volt tele a raktér. A helyzet megoldására igénybe vettem mindenféle maradék alkatrészeket (bizony érdemes elrakni minden maradék keretet és apróságot!), és nem kis mértékben hagyatkoztam a fantáziámra is. Ennek oka, hogy nem rendelkeztem a tehertér minden oldaláról fényképpel. Az építés megkönnyítésének érdekében rajzokat készítettem, és először "papíron" rendeztem be a belsőt. Gondosan felírtam, hogy melyik alkatrészt melyik kereten találom. Mielőtt azonban nekiálltam volna megvalósítani a tervet, összeraktam a pilótafülkét.

Nem találunk benne semmi extrát, csak a szokásos alkatrészekből áll. Először minden alkatrész megkapta a világosszürke (light ghost gray) alapszínt. A gép orrát adó átlátszó alkatrész belső felét is ezzel a színnel festettem le. Ezután feketére festettem a műszerfalat, a botkormányok tövét és markolatát, valamint a fülke hátfalán található dobozokat és vezetékeket. A székek ülőfelülete sötétzöld lett. A műszerek lapjai fehérek lettek, a pedálok felső része az útmutató alapján lett ezüst.

Ezek után áttértem a tehertérre. Kezdetnek "befalaztam" az oldalt tátongó mélyedéseket (az üzemanyagtartályokat kell belülről lezárni), egy-egy műanyag lappal, majd lefestettem az egészet az alapszínnel. A padlólemez sínjei, görgői és rögzítőpontjai feketék lettek. Már "csak" be kellett rendezni a gépbelsőt. A bal oldalon felszereltem hat fő számára elegendő ülést. Ezek közül kettőt nyitott, egyet pedig lehajtva helyeztem el. Helyet kapott még itt néhány szürke doboz, valamint közvetlenül a rámpa előtt egy jellegzetes sárga tartály. Az oldalfalon elhelyeztem még néhány "valamit", mert különben elég sivár marad. A jobb oldalon helyet kapott két hordágy. Ezeket papírból és húzott szálból készítettem el. Egy lehajtott ülést is felragasztottam a falra. Az oldalfalon két kis doboz van. A pilótafülke hátoldala is teljesen üres, ezért oda bal oldalra (ahol az egyik Minigun is található) egy kapcsolótábla-féleség került, amit feketére festettem a változatosság kedvéért. Ebből alul és felül is feketére festett húzott szál indul ki, imitálandó a vezetékeket. A másik oldalra, ahol több a hely, két zsákféleséget tettem. Eredetileg egy Tigris maradék lőszeres zsákocskái, de kis faragással megfelelnek. Fölöttük egy sárga doboz található (már nem is emlékszem melyik maradék kereten találtam) amiből egy fekete cső távozik, ami L-alakra hajtott húzott szálból van. A jobb oldali ajtót nyitott állapotban rögzítettem. Két darabba vágtam, és kissé elcsúsztatva ragasztottam egymásra őket, ezután került a helyére. A gép fegyverzetét jelentő Minigunok táplálásáról gondoskodni kell. Ezért helyeztem el mindegyiknek a közelében egy-egy dobozt, amiket lőszertárolóknak neveztem ki. Ezzel a berendezés elkészült, helyükre ragasztottam a 7 db ablakot, valamint összeraktam a tehertér kétfelé nyíló ajtaját. A hátsó légteret figyelő gépágyút és a tartóoszlopát még nem ragasztottam fel a könnyebb kezelhetőség végett. Következhetett a két törzsfél összeragasztása. Figyelni kell arra, hogy ne felejtsük el beragasztani a rotor és a farokrotor tengelyét (20A, 21A alkatrész), mert ezzel sok káromkodást előzhetünk meg :-) Némi figyelmet igényel a rámpák pontos beállítása, főleg ha - mint ebben az esetben is - nyitott állapotban szeretnénk rögzíteni őket. Szerencsére az illesztések szépek, kevés finom csiszolópapír segítségével teljesen eltüntethetőek. Kivétel ez alól a rotoragytól a gép orra felé eső rész, ez több munkát ad.

Miután ezek elkészültek, eljött a páros alkatrészek ideje: hajtóműgondolák, póttartályok, a felfüggesztőik. Összerakásuk semmi rendkívülit nem jelent, esetleg a hajtóművek kiömlőnyílásai késztethetik némi barkácsolásra a vájtszemű makettezőket, én azonban ezzel a lehetőséggel nem éltem. Ennél némileg nagyobb kihívást jelent a hátsó futóművek illesztése, valamint a 38B és 41B alkatrészek (a futóműgondolák oldalai) pontos eldolgozása. A futószárak fehérek, a kerékagyak szintén. A kerekeket reszelővel ellapítottam, majd a későbbi ragasztás során üveglapra tettem a gépet, és ott állítottam be a kerekek pozícióját. Így a talpára állított makettnek helyesen "lapulnak" a gumijai. Helyére került a vízszintes vezérsík is. Készen állt a makett a festésre. Itt is igénybe vettem némi művészi szabadságot mert a doboztetőn látható kép nagyon megtetszett, így kapta a forgószárnyasom a képeken is látható háromszínű öltözéket. A barna Humbrol 10, a homokszín Humbrol 63, az olivzöld pedig Humbrol 86. A helikopter hasának fehér színe a Model Master 1768-asa. Ebből természetesen több réteg kellett. Amíg a száradás hosszú órái teltek, összeraktam és lefestettem a rotort, és a farokrotort. Az agyak Humbrol 11 ezüst, a lapátok fekete színt kaptak.

A makett kapott egy réteg matt lakkot, mejd felkerültek rá a különböző jelzések. A matricázás nem túl nehéz feladat, de az a kevés matrica, amit kapunk legalább jó minőségű, és szépen feltapadnak a helyükre. Az én gépemen néhány felirat maradék matricalapokról (MH-60, OH-58) származik. A meghajtásházon látható kör alakú mélyedések, valamint a rácsozat imitációit fekete alkoholos filccel színeztem. Azon a néhány helyen, ahol a makett engedte, alaposan felhígított feketét folyattam a panelvonalakba. Mivel gépemet nem leharcolt állapotban kívántam elkészíteni, ezért nem koszoltam túl erősen, és a koptatással is csak óvatosan bántam. Ezután egy újabb lakkréteg következett. Száradás után kerültek helyükre az apró alkatrészek: antennák (a lapantennák szürkék), kapaszkodók, a teheremelő horog, és a pitotcsövek (a végük ezüstszínű). A tankolócsövet kiegészítettem egy vezetékkel, ami annak tetején fut végig.

A makett megvételekor nem is gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig fogok pepecselni vele. Megérte a fáradságot, hiszen impozáns, és méreteit tekintve is tisztességes darabbal gyarapodott a gyűjteményem. Akit érdekelnek a forgószárnyasok, annak érdemes elkészíteni valamelyik változatot, igazi makettnek való géppel van dolgunk.

Toldy Tamás