A CH-53 -as (No. 081) rövid története az Italeri útmutató alapján
Ezt a hatalmas helikoptert az USA tengerészgyalogsága már a 70-es évek közepétől használja szállítási és támadási
feladatokra. Néhány példányt a U.S Navy használ akna felderítési feladatokra. (No. 65 (Sea Dragon)). A kéthajtóműves
CH-53 Stallionon alapuló E verziót 3 hajtóművel látták el, mely elég erőt bizosít a helikopternek, hogy 16 tonna terhet
szállítson, akár nehéz körülmények között is. Ez egy 7 lapátos rotort, egy még erőteljesebb váltót és egy hatalmas új
vízszintes vezérsíkot követelt meg ami kiegyenlíti az óriási motort. A CH-53 -ast széleskörben alkalmazták az Öböl
háborúban, ahol a homokviharok ellenére hatalmas szolgálatott tett, bizonyítva megbízhatóságát.
Technikai adatok:
- Hossz: 22,35 m
- Max hossz(rotorral): 30,19 m
- Magasság: 5,32 m
- Rotor átmérő: 24,08 m
- Max sebesség: 315 km/h
- Hatótávolság: 925 km
A Makett
A CH-53 -as helikopter már régi álmom volt, így miután megvettem, otthon az első dolgom volt jobban megismerkedni
a makettel. A kit a dobozban nagyon szépen mutat, az Italeritől megszokott szép matricákat mellékelnek hozzá. Bár a
Super Stallion a legújabb ilyen típusú helikoptere a cégnek, magán viseli az elődök jegyeit is. A kabinbelső és a rakodótér
egész szép, bár a kidobó tüskék nyomai néhol elég jól látszanak, amit mindenképpen érdemes festés előtt eltűntetni. A
rakodótér bordázott, és ha jól sejtem nagyjából stimmel is. A kabinbelső összeállítása nem igényel szaktudást,hiszen mindössze
11 darabból áll. A festés után leszedtem a keretekről a törzsfeleket, és elkezdtem összepróbálgatni azokat. Ezt ragaszás előtt
mindenképpen célszerű elvégezni a maketteken, nehogy későn érje az embert meglepetés. A mai napig nem értem az Italeri
miért ezt a törzsbontást alkalmazta. Ugyanis a törzs nem két félre van bontva, hanem 3 részre. Ezzel nem is lenne nagy baj, ha
pontosan illeszkedne. De itt sajnos ez nem teljesül. Az alsó alkatrész egy kissé kijött a formájából, meg van hajolva egy kis
ívben, amit elég nehéz kiegyengetni. De a makett legnagyobb hibája az, hogy a két oldalon lévő tartály(amibe majd a hátsó
kerekek is kerülnek) közül a jobb oldali illesztő lyukai kb. 2 mm-el lentebb találhatók, mint ahol lenniük kéne. Ezt ha másból nem
is, abból észre lehet venni amikor a tartályt az ember a helyére illeszti, alul totál nem illeszkedik a törzshöz(egy 2 mm-es lyukat
láthat az érdekődő). Arról nem is beszélve, hogy ha így ragasztaná be az ember, egy totál ferde oldaltartályt kapna, ami a
kerekek beragasztásakor elég érdekes parkolást biztosítana a kész makettnek, a látványról nem is beszélve. Itt jegyzem még
meg azt is, hogy a tőrzs belső oldalain megtalálhatóak a tengerészeti változat oldaltartályainak illesztő helyei is. Furcsamódon
ezek a lyukak(a makettezőknek kell ezeket kivágni) mindkét oldalon stimmelnek. Ezeket érdemes eltüntetni, bár ha valaki zárt
ajtóval és rakodótérrel építi meg, akkor ezek fel sem tűnnek. Aki a makettet fel is akarja tuningolni, annak a rakodótér tetejét
is meg kell építenie, kizárólag önerőből, mivel így a kóbor szemlélő betekintést nyerhet a makett nem létező motorterébe.
Amennyiben ez nem megvalósítható, a harmadik motor szellőzőjét(?) érdemes még ragasztás előtt meghosszabítani, és azt
lezárni, majd lefesteni feketére. Így a szemlélődő nem láthat majd át a pilótafülkén, a szellőzőn betekintve. A bal oldali
kiömlőt a makettezőnek kell kitalálnia, hogy milyen szögben rögzíti(ezt is belülről), ugyanis fényképek nélkül (a dobozfedélrajz
sem mutatja)csak a fantázia szabhat határt, hogy milyen irányban áll. Mielőtt a 3 darabból álló kiömlőt összeillesztenénk,
érdemes a baloldali(a kiömlés irányában) illesztőtüskét eltűntetni, mivel könnyen belátható az a terület, és egy merőleges
henger nem mutat majd túl jól. Ha túl vagyunk a belső felületek festésével, és már az apró átlátszó üvegeket is beragasztottuk
a helyére, össze lehet rakni a törzset. Ha valakinek szerencséje van a törzsfelek tökéletesen illeszkednek, és nem kell a
ragasztást követően csinálni vele már semmit. Velem nem ez történt, így csiszolgatnom és tömítenem is kellett rendesen. A
farokrész ragasztáskor összeillik(nem kell megijedni tőle a probálgatáskor), csak apróbb elcsúszások jelentkezhetnek, amiket
könnyedén el lehet tüntetni. Csak a farok és a vízszintes vezérsík illeszkedésénél van probléma. Itt egy 0.5-1 mm-es eltérés
keletkezik a belépőélnél,amit ki kell tömíteni. Az egy darabból álló kabintető szinte probléma nélkül passzol az összeragasztott
törzshöz, így ezzel csak apróbb beavatkozásokat kell végeznie annak aki kényes. Az oldaltartályokhoz csatlakozó felfüggesztő-
pilonok illeszkedésével szintén gondok vannak(ezek alá kerülnek majd a póttartályok). Itt is a ragasztóhoz ill. a tömítőpaszához
kell majd nyúlni(ki mit használ). A póttartályokat és a külső hajtóműveket festés előtt nem tanácsos felragasztani, mivel így elég
sok, nehezen elérhető helyet kapunk. Két különböző alváltozat közül lehet választani. Én az utánölthetőt készítettem el, mivel
számomra ez a változat jelenti a CH 53 -at. Ennek a változatnak 3 színű(szürke,zöld,fekete)terepszíne van, míg a másiknak
kétszínű(szürke, zöld). Festés után felragaszthatjuk a maradék alkatrészeket, és azok festése, majd lakkozása után neki lehet
látni a matricázáshoz. Ez kezdők számára kissé fárasztó lehet, mivel sok (kb.60 db) matricával kell felöltöztetni a makettet.
S ha ezekkel mind készen vagyunk jöhet az utolsó lakkréteg. Matt, enyhén fényes, ki mit szeret..
A makett elkészítése gondot okozhat a teljesen kezdőknek, aki azonban már a csiszolgatós, tömítgetős korszakába lépett
az már sikerrel megbírkózhat a feladattal. Összességében megéri a sok munkát a makett, hiszen ha mindenen túl vagyunk,
egy nagyon szép, attraktív és hatalmas maketthez jutunk mely méltó dísze lesz a szobának.
Ha valami kérdésetek, problémátok van, írjatok bátran!
RaPe 2000.07.24
|
