Szerintem a Csőrike az egyik legszebb bemutatóra festett gép az egész világon, ezért már régóta meg szerettem volna építeni. Az 1:48-as méretarányban csak a Monogram makett jöhetett szóba, de a beszerzése szinte lehetetlen. Ezért nagyon megörültem, mikor a Fabulis fórum Bolhapiac topikjában meghírdették egy ESCI MiG-23-mal együtt. Persze mindegyiket megvettem. A makett egy évig állt a polcon, dobozban, mire összegyűjtöttem a szükséges anyagokat. Több, mint 50 képet sikerült gyűjtenem a Csőrikéről. Ebben szerepel egy képsorozat is a Csőrike festési fázisairól is, ez nagyon hasznosnak bizonyult. A képek nagy részét a Fabulis Fórum olvasóitól kaptam, amit ezúttal is szeretnék megköszönni!

A makett elég régi szerszámmal készült, nagyrészt kiemelkedő panelvonalakkal (a szerelőnyílások körvonala süllyesztett), szegecselés nélkül. Nyitható mindkét kabintető és a jobb oldali deszanttér-ajtó is. A deszanttér egy-két doboztól és vezetéktől eltekintve tökéletes, a kabinbelsők is közepesnek mondhatók. Ide felhasználtam a Cobra Company műgyanta feljavítóját, ami tartalmazott még lapított műgyanta kerekeket és pár apróságot is. Ez megoldotta az orrsúly problémáját is. A makett külső részletessége is jónak mondható, a főfutók szárain még a fékcsövek is rajt vannak.

A Monogram makett egy nagy hibát tartalmaz. A hajtóműkiömlők kör alakúak, pedig oválisnak kellene lenniük. Ez azért nagyon furcsa, mert a törzsön ovális alakú a nyílás. A megfelelő alakot úgy értem el, hogy a műanyagot forró vízben meglágyítottam, majd egy keményfából faragott ovális alakú rúdra húztam, és hagytam kihűlni.

A hajtóműkiömlő takarólemezeit is elkészítettem, egyrészt, mert sok képen látni, másrészt, mert a deformálás után a kiömlők belseje elég gyászosan nézett ki, és nem is nagyon lehetett csiszolni. Pár kiegészítést kellett még megcsinálnom, ilyenek az infracsapda kivetők, az infrasugárzó talapzata, a rakétakilövő sínek feljavítása, kapaszkodók, fellépők drótra cserélése.

A festéshez felhasznált anyagok: Humbrol és Revell festékek, lakkbenzin hígító, pasztellkréta, Derwent Artists művészceruza (24 színű). Talán furcsának hat a ceruza a makettezésben, de ez a ceruza szinte festékként működik, átlátszatlan, de csak matt felületekre alkalmazható. Ideális koszolásra, koptatásra, színátmenetek készítésére. Az már a festés elején eldőlt, hogy az eredeti airbrush technikával nem tudom megcsinálni a festést, ehhez talán még az 1:24 méretarány is kicsi lenne. (Bár ebben a méretarányban már megpróbálnám.)

Részekre bontottam a festést és előre megterveztem, hogy melyik részhez milyen technikát használok majd. Összesen kilenc részre osztottam a festést.
Először az egész gép kapott egy magyar barna alapozást, ahogy az eredeti gép is (ez a tollak alapszíne), majd a csőr sárgáját és a farokrész szürkéjét fújtam fel. Ezután két hét száradás következett. A Humbrol festékeknek van egy érdekes tulajdonságuk: akár egy-két nappal a festés után lakkbenzin hígítós ecsettel vissza lehet mosni a festéket, de kb. egy hét után már nem. Ezt a tulajdonságát használtam fel.

1. A csőr alatti rész: többféle színű barna csíkozást vittem fel, majd félig hagytam megszáradni. Ezután hígítós ecsettel összemostam. Száradás után barna pasztellkrétával tompítottam az összhatást.

2. A csőr: a sárga egyszínű alapozás után ecsettel festettem meg a két csőr találkozását és az orrnyílást. A fekete és a sárga találkozásánál hígítós ecsettel tompítottam az éles átmeneteket.
A barna és a fehér foltokat szintén pasztellkrétával készítettem el.

3. Ez a szem alatti és fölötti terület volt a legnehezebb a sok átmenet miatt. Először barnára fújtam az egész területet, majd hígítós ecsettel mostam vissza, így előtűnt az eredeti szín. A fekete, fehér és világos homokszíneket és azok átmeneteit a Derwent ceruzáival rajzoltam meg. A fehér színt Humbrol fehérrel erősítettem meg.

4. A szem: sárgára festettem azt a területet, ahova a szem kerül majd, majd egy öntapadós papírból vágott koronggal takartam ki. Ezután fújtam feketével a szem körüli részt. A szem feketéjét kézzel festettem.

5. Ez a rész az átmenet a csíkozott és a tollas rész között, nagyjából kör alakú foltok tarkítják. Ezt szintén barnára fújtam, majd visszamosva értem el a foltok közepén a világosabb színeket. Ezután Derwent ceruzákkal rajzoltam meg a fekete és a fehér részeket. A gép hasa is ezzel a technikával készült.

6. A tollak: először fekete ceruzával megrajzoltam az összes toll fekete körvonalait, majd ecsettel megfestettem. A fehér részeket ceruzával és festékkel készítettem el, a fekete árnyékolás pasztellkréta por. Ez volt a leghosszabb ideig tartó rész.

7. A faroktollak: először feketével megfestettem a faroktollak körvonalait, majd az alsó részüket barnával fújtam. Ezután nagyon vékony ecsettel festettem meg a mintázatukat. A farok alsó részét barnával átködöltem.
Ehhez a részhez tartoznak a futó burkolólemezein levő karmok is, ezeket sárga, fekete és fehér festékekkel festettem, majd pasztellkrétával árnyékoltam.

8. a farok alsó része: világosszürke alapozás után sötétebb szürkével festettem a részleteket. Ezután hígítós ecsettel visszamostam.

9. a "vezérsíkok": szintén barnára fújtam, majd visszamostam.

A felségjelzést és a 117-es számot saját készítésű sablonokkal fújtam fel.

Tíz hét festés után kész is lett a gép...

Méreteire jellemző, hogy a 32 cm átmérőjű alapról mindkét irányban lelóg, nem is kicsit. A terveim között szerepel ez a gép 574-es számú példánya, hagyományos festéssel és TOFF matricával. De ahhoz találnom kell még egy makettet.

Szabó Ákos