Rögtön az elején két részre bontanám az építés menetét, mert időben jelentősen eltér a két makett megépítése, csak egy szerelvényként jól mutatnak.

Az Italeri 2003-ban leporolta a régi 3300-as Daf kitjét, és új csomagolásban kiadta. Ezt nagyon jól tette, mert a makettet már kb. 15 éve nem gyártotta, így elég jó felvevő piaca van. A gyári doboz egy ikerdifis, 6x4-es alacsony fülkés változat megépítését teszi lehetővé. Mivel nekem ez a típus már megvan a magas tetős kivitelben ikerdifivel, úgy gondoltam, hogy ezt 4x2-es típusúra, vagyis hátul egytengelyesre építem meg.
Első lépésként a hátsó híd kiválasztása történt az itthon található megmaradt alkatrészekből. Ez egy Mercedes légrugós hátsó híd lett, az eredeti hátsó váznyúlvánnyal együtt. Első lépésként a Daf vázra felszereltem az első hidat. Erre azért volt szükség, mert így volt támpont a tengelytáv meghatározásához. Ezután elvágtam a vázat, majd hozzá szabtam a Merciét. Belülről műanyag lapokkal megragasztottam a két vázat, majd összecsiszoltam. Ezután nagyjából az útmutató alapján készült a kamion váza, motorja, azzal a kivétellel, hogy a hátsó sárvédők helyét én jelöltem ki, és fúrtam ki. A motor, a légtartályok, az üzemanyagtank, légrugók, és egyéb csatlakozások helyeit bekábeleztem rézdróttal, valamint műanyag dróttal. Ezután a kész vázat lefestettem Desert Yellow-val, majd a megfelelő részeket matt feketével, pirossal, krómmal kiemeltem.

A fülkénél szintén radikális változás történt. Elhatároztam, hogy nyitható ajtóval építem meg a kamiont. Ezért először kivágtam az ajtókat, majd vékony rézcsíkkal rögzítettem őket. Az igazat megvalva a ragasztás nem lett tökéletes, ezért az ajtónyitást nem érdemes nagyon erőltetni, de működik. A belső térben az üléseket, ágyat, hátfalat bőrrel bevontam, az utas ülése pedig kartámaszt kapott. Elhelyeztem egy pár méretazonos újságot is. A fülke kívülről metál bordó (Model Master 1502) színt kapott, vagy három rétegben, mire normálisan takart. A gyári kitben elég sok krómozott alkatrész volt, ezek egy részét, és néhány elemet átfestettem zöldre (Model Master 1524), így egy kicsit megtöri a bordót. A kész makettre tettem még néhány matricát a kiegészítő készletekből is.

A mögötte lévő billenős félpótkocsi már több évvel ezelőtt készült. Ez is régi vágyam volt, de ilyen kivitelt senki sem gyárt, csak az AMT valami harminc éves amerikait. Ezért kiindulásnak megvettem az Italeri tartály félpótkocsiját. Első lépésként a méretezés történt, ugyanis ezek a pótkocsik rövidebbek a többinél. A vázból kivágtam egy darabot a tengelyek, és a tartólábak között, majd összeillesztettem. Már akkor gondoltam, hogy nem a gyári laprugós megoldású tengelyek, hanem légrugós hidak kellenének a pótkocsi alá. A legnagyobb gondot az okozta, hogy honnan szedjék hat légrugót. Ezt úgy oldottam meg, hogy a régi gyerekjátékaim között találtam kis gumikerekeket, melyek átmérője megfelelt, és sima felületűek voltak. Ezek oldalát simára vágtam, majd pillanatragasztóval 3 db-ot összeragasztottam. Ebből lett egy légrugó. Az első tengelynél csak kettőt bírt el, mert az eredetileg nem ilyenre tervezett váz miatt különben kitartott volna. Alulra műanyag lapokból tartókat vágtam, majd erre ragasztottam a házi légrugókat. Ráragasztottam a tengelyeket, és utána az egészet a helyére.

Ezután következett a plató megépítése. Ezt méretezés alapján elkészítettem papírból, majd átrajzoltam 1 mm-es műanyag lapra, és kivágtam. A darabokat összeragasztottam, az oldalára merevítőket csináltam, és szabályosan bekarcoltam. A hátsó oldalt mozgathatóra készítettem el, két régi fülkebillentő segítségével. Természetesen úgy gondoltam, hogy a platónak billennie kell. Itt a legnagyobb gondot a munkahenger okozta, hogy miből legyen, és hogy működjön. Egy barátom tanácsára megvettem egy teleszkópos tv-antennát, aminek az átmérője megfelelt, csak túl hosszú volt. Szétszedtem az antennát, levágtam minden darabból, majd újra összeraktam. Mit mondjak, ezt nem ilyen célra tervezték, elég nehézkes dolog volt. Ezután már csak beépítettem a helyére, és működhet. Felkerült még egy-két kiegészítő a pótkocsira és kész is lett.

Kiss Gábor