"1919 meghatározó év volt az autómobilok történetében... Ebben valószínűleg nagy szerepe volt annak, hogy véget ért az I. Világháború... A Rolls-Royce ebben ez évben kezde el újra a gyártást, bár modelljei már nem tudták felvenni a versenyt a 37,2 lóerős Hispano-Suiza modellekkel... Ugyanebben az évben jelent meg a Bentley és a Napier. Az Egyesült Államokban a Ford bevezette az elektromos indítót, s egy korábban nem túl sikeres márka, az Auburn szerezte meg hosszú évekre a vezető szerepet az amerikai autópiacon... A Hispano-Suiza mindezek ellenére még mindig az autómobilok királya volt. Szervo-rásegítéses fékjeivel évekkel megelőzte korát..." - ezeket a sorokat olvashatjuk a Minicraft által gyártott Hispano-Suiza Alfonso makett építési útmutatójának elején. Kétségkívül igaz, hogy a Hispano, ez a Spanyolországban egy svájci mérnök ált alapított francia márka uralta az autómobilok történetének kezdeti korszakát. A gyár természetesen ma is létezik, továbbra is luxuskivitelű sportautókat kínálnak csillagászati árakon.

A kit a Minicraft gyár "Limited Edition Classic Car" sorozatának egyik pompás darabja. A dobozt kibontva rögtön szembetűnik, hogy a gyártó figyel a részletekre. Az összesen 142 alkatrész öntőkeretenként külön lefóliázva várja, hogy összeillesszék. Az öntőkeretek ötféle színben pompáznak: a sárvédők és a kormány világosbarna, a karosszéria kék, a többi alkatrész pedig fekete. A krómozott alkatrészek ezüst (kerekek) és arany (lámpák, kurbli, motorház eleje, stb.) színben készültek. Természetesen ez igen nagy segítség a festésnél, hiszen nem kell alapozó színekkel bajlódni, amikor a végső szín szöges ellentéte a műanyag színének. Az alkatrészek közepesen sorjásak, azonban részletesek (motor), és az illeszkedésük általában pontos. Sajnos a dobozból, bár bontatlan, gyári fóliában volt, hiányzott a matricalap, amin két rendszám és egy apró márkajelzés lett volna. Mindenesetre ezek a problémák orvosolhatóak. A doboz tartalmazott még egy áttekinthető, világos összerakási útmutatót, melyben azonban egyetlen alkatrész színére sem találunk utalást...

A makett összeállítása egyszerű, éppen ezért inkább a számomra érdekes témáról, a festésről írnék, mely esetében két fő problémával találkoztam. Az egyik, hogy nemigen került elő 1919-ből színes fotó az Alfonso-ról. Valójában semmilyen fotót sem találtam, így csupán a dobozgrafika, illetve az interneten talált kész makett segítségével tájékozódtam. A másik fő problémám az volt, hogy nem ismertem a különböző festési eljárésokat (koszolás, koptatás, szárazecsetelés, visszamosás, stb.), azonban nem akartam autókiállításra szánt makettet építeni. Szerintem sokkal jobban néz ki, ha használt állapotban ábrázoljuk. Az Alfonso valójában versenyautó volt, azonban közútra is gyártották, így én is egy használt közúti verzió mellett döntöttem, vállalva a kockázatot, hogy hiányos festési ismereteimmel esetleg elrontom.

Mivel még nem készült sok makettem, jelenleg is ecsettel dolgozom. Nekem az olajfesték nem más, mint kiskorom visszatérő rémálma, így nagyon megörültem, amikor két éve újra makettezésre adva a fejemet kipróbáltam a LifeColor gyár akrilfestékeit, melyek max. fél órán belül teljesen száradnak. Ezek eredetileg hígabb állagú, pisztolyba való festékek, de én nagyon szeretek velük ecsettel dolgozni. A festék kiválasztása persze a festendő felülettől, színtől, kívánt hatástól is nagyban függ (akrillal sem lehet mindent). A LifeColor festékeinek állaga, száradási ideje általában a szín függvénye. Leglassabban a fényes fehér, leggyorsabban a matt fekete szárad. A festék/víz hígítási arányokat nem szoktam pontosan mérni: Az alapozó festéshez kb. 1/1-es hígítást használok, akkor jó a festék, ha végighúzva az ecsetet egy sima felületen, a fénybe tartva a festék felszínén az ecsettől származó apró bordák gyorsan kisimulnak. Az akril elég híg festék, ezért minden alkatrészt többször kell festeni. Egy alapozó színt általában két rétegben viszek fel, míg egy fedő szín esetében 3-4 egyenletes, vékony réteg fogja be a felületet teljesen. A fedőfestésnél a hígítási arány körülbelül 4/6-3/7 is lehet. A fedőszín akkor jó, ha vékony rétegben nem folyik meg, de már nem alakulnak ki az ecset nyomán redők, hanem azonnal sima felületű lesz a festés. Az akril előnye, hogy vékonyan lehet vele festeni, így több rétegben festhetők az apróbb részletek is anélkül, hogy összegyűlő, trutymós festékréteg alakulna ki rajtuk vagy a környezetükben, illetve, hogy ha megfolyik egy réteg, az igen hamar kiderül, ekkor pedig a langyos víz alá tartva másodperceken belül korrigálható a hiba.

Akrilfestéket használva tehát a következőképpen készült a makett:

A makett építését a motortér összeállításával kezdtem. A motorblokk alja két rétegben matt fekete (LC02) alapszínt kapott, akárcsak a tűzfal és a hűtőrács. Ezután mindhárom elemet fényes alumíniummal (LC76) szárazecseteltem, de a sima élkiemelésnél több festéket hagytam az ecsetben. Így a felületeket csiszolt, kopott festett fém hatásának megfelelően fogta be a festék. Hasonlóan jártam el az alvázzal is, bár ennek félfényes fekete (LC72) alapszínt adtam. A motorblokk tetejét alapból fényes alumíniummal festettem, majd matt sötétszürkével (UA133) a fentiekben leírt módon szárazecseteltem. A kipufogócső, a sebességváltó háza, a benzintartály és a felfüggesztések pontosan inverz módon készültek: középszürke matt alapszínt kaptak (UA133+LC01), melyet fényes aluminiummal kezeltem. Ezeken az alkatrészeken így a szokásos fényesre kopás látszik, a cél ugyanaz volt, mint az alváz és a motortéri alkatrészek esetében: egyértelmű csiszolt-kopott fém hatását kelteni. Az ötlet nem tőlem származik, interneten keresgettem a gyár hasonló felépítésű motorjairól képeket és úgy tűnt, leginkább ez a megoldás találja el a színt. A motorblokk inverz festése pedig egy eredetileg fényes, de már fényétvesztett felület hatását próbálja kelteni.

Mivel az autó domináns anyaga a fém, a további kopásokat is fényes alumíniummal készítettem. A karosszéria elemeit kívül-belül 5-6 réteg kékkel (LC58) festettem, majd miután látva, hogy milyen jól néz ki, vérző szívvel rákentem az alumíniumot. Itt sem spóroltam, érdemes nem csak az életeket kiemelni (főként a motorházon), hanem a felületek közepébe is belekenni. Ezt a műveletet is nem teljesen kihúzott szárazecsettel végeztem. Ezután jött a lényeg: amikor még nem teljesen száradt meg a szárazecsetelés, a karosszéria elemeit melegvíz alatt mosogatószivacs durva felével átdörzsöltem. Ennek a műveletnek számos jó hatása van: leveszi a gyári fényezést, apró karcokat csinál, és eltünteti a szárazecsetelésnél előforduló halvány, elmosott foltokat, így a kopásoknak határozott éle lesz, illetve sztabálytalanabbul fordulnak elő, és csak ott, ahol tényleg kell.

A fém felületek mellett ebben az autóban viszonylag nagy szerepet kap a fa is (sárvédők). Szerencsére a kitben lévő sérvédőkön volt szép faerezet, amit ki lehetett használni. A sárvédőket nyers fa (UA081) alapszínre festettem, amit világos barnával (UA085) festettem át. A barnát hígítás nélkül, a fent leírt szárazecsetelésnek megfelelően vittem fel az alapszínre mindaddig, míg majdnem teljesen befogta azt. Ezek után hagyományos szárazecseteléssel kazeltem a felületet az alapszínnel, mely kiemelte az erezetet. Végül az egész felület egy rettentően híg (kb. 1/10) vörös (LC66) réteget kapott, mely enyhén teltebbé változtatta a színeket, látványosan javítva ezzel a fa hatást. Mivel ez a festék nagyon folyik, ezért a teljes száradás előtt visszamostam kissé azokról a helyekről, ahol nagyon összegyűlt. Szintén fa felülete van az utastér belsejében az elülső válaszfalnak és a műszerfalnak. Ez nem kapott gyári erezetet, így mást találtam ki. Nyers fa alapszínre úgy menten rá a világosbarnával, hogy csak kb. félig fogja be azt, akkor is csak úgy, hogy az ecsetet mindig csak víszszintes vagy függőleges irányban mozgattam. Így lett egy kis mintája. Az üléseket sötétbarnával festettem (UA087) és sárgával (UA084) koptattam a széleken.

Az autó hátulján található egy szürke tető, mely eredetileg vászonból volt. Mivel a kitben található alkatrész tükörsima volt, kénytelen voltam valódi vásznat használni. Keményítőbe áztatott lepedődarabot feszítettem az tetőre, a hátoldalán körben összevarva azt. Száradás után levágtam a felesleges részeket (a keményítő miatt az a vászon már többé nem mozdul), és a vászon szélét a tető hátoldalán pillanatragasztóval rögzítettem. A vásznat két-három rétegben sötétszürkére festettem.

Már csak a krómozott alkatrészekkel kellett valamit kezdeni. Ha ezeket az ember kiveszi a keretből, láthatja, hogy az öntőcsapok helye javíthatatlan. Ez ellen két megoldás létezik: leáztatni a gyári "krómot", majd polírozható festékkel fújni az alkatrészt, polírozni. A másik a kevésbé igényes, ahogyan én csináltam: óvatosan venni ki az alkatrészt, a csap helyén a koptatásnak megfelelő színnel javítani. Használt modell esetén ugyanis a króm fénye sem teljes, így ezeket az alkatrészeket zsírtalanítás után bármiféla réteg nélkül elkezdtem szárazecsetelni-koptatni az alumíniummal. Az eredeti csillogása elment, így nem látszik a csapok helye, illetve azok környezetét erősebben koptatva fel sem tűnik, hogy ott volt a keretben.

A maketten végül koszolást is alkalmaztam, leginkább nagyon híg barna festékkel (olajfoltok), illetve az ecsetmosó vízzel (por, stb.) Ezekkel csöpögősre kenve a makettet, majd leállítva száradni befolyik a koszos folyadék az inverz élekbe, ezzel is mutatja a megtapadó olajat, port, stb. A csatolt fotók még nem a kész állapotot mutatják, a külső koszolás, illetve a hátsó sárvédők fölszerelése még hátravan.

Végül néhány tipp:

- Ez az autó egy laprugós modell. Nagyon vékony alváza van, ami hátul visszahajlik (kép), és igencsak hajlamos törni. Ez meg is történt. Ezek után pillanatragasztóval raktam vissza a letört csonkot, ami egyébként a laprugó hátsó végét tartja. Később a másik is eltört, azzal ugyanígy jártam el. A ragasztás után nagyságrendekkel merevebb lett a szerkezet.
- Matricák hiányában készítettem rendszámot az autónak. Valamilyen rajzprogram, ahol mm-re lehet képméretet állítani, aztán lézernyomtató. A kivágott rendszámot papírragasztóval raktam a táblára, majd fölé cellux került. Tökéletesen fényes és sima tábla.
- Néhány alkatrész először nem illik a helyére. Úgy tűnik, a Minicraft vékony alkatrészeit a végletekig lehet csavargatni, tartósan deformálódnak, de nem törnek (pl. a sárvédő pálcája).
- A motorblokk tetejére érdemes gyújtáskábeleket szerelni vékony drótból vagy pillanatragasztóval átitatott, festett vastag cérnából.

Tóth Gyula