Már nagyon régóta szerettem volna egy igazi nehéz vontatót építeni trélerrel együtt, de ilyen kivitelt nem forgalmaz egyik makettgyártó sem, így hosszas tervezgetés után a saját építésnek láttam neki. Az átépítés elég nagy volta miatt itt csak a változtatásokat írnám le. Amit a gyári szerint készítettem, arra nem térek ki.

Az első dolog a vontató kiválasztása volt. Ezeknél a járműveknél a MAN és a Mercedes a legelterjedtebb, és az átalakítás szempontjából az F2000-es MAN ígérkezett könnyebb feladatnak. Az alap kit az Italeri által forgalmazott kéttengelyes traktor, ami átalakításra került. Első lépésként a váz hosszának növelése, valamint a váz hátsó részének megerősítése történt meg. Gyárilag ezek a kamionok sokkal erősebb vázzal rendelkeznek a hagyományosnál, a jóval nagyobb össztömeg miatt.

Ezt követően került sor az első kompromisszumra. Az Italeri kitben egy sima légrugós hátsó tengely van, de ide nekem egy ikerdifis laprúgós hátsó híd pár kellett. Ezt egy Daf-ból kölcsönöztem, így nem gyári MAN lett, de ez nem tűnik fel. A megnövekedett teherbírás miatt szükség volt egy negyedik, kormányzott tengely beépítésére is az első tengely után, amely egy másik kamionból maradt ki. Itt az eredeti kormányrudazatok összekötésével oldottam meg, hogy a két tengelyen a négy kerék együtt forduljon. Az első négy kerék a pótkocsiknál használt ballonos gumit kapott, míg a hátsók az eredetiek maradtak. Mivel a második kormányzott tengely elfoglalta az üzemanyagtartály, és egyéb szerelvények helyét, ezért azok a fülke mögé, a vázra kerültek külön készített tartókra. Ide építettem még egy plusz hűtőt is, valamint a pótkocsi vezetékek tartóját. A gyári kipufogódob szintén le lett cserélve egy krómozott "kéményre".

A kamion motorját változatlanul hagytam, bár ezekben a típusokban inkább a 10 hengeres V-motor szokott lenni, nem a soros 6-os, de ennek az átalakítását nem vállaltam, csak a kardántengelyt szabtam át a módosult tengelytáv miatt. A fülkének a belsejét feljavítottam szokás szerint: az üléseket, ágyat, hátfalat bőrrel bevontam, CB rádiót, poharat, és egyéb apróságokat helyeztem el. A műszerfal színezésébe fa imitációt festettem. A fülke festését a kék szín három különböző árnyalatával kombináltam. Elég macerás, és időt rabló munka volt a visszapillantó tükrök elkészítése, gyárilag ugyanis kb. IFA színvonalú (nem az IFA lebecsüléseként írom) tükröket adnak. A fülke tetejére felhelyeztem a kiegészítő készletből egy lámpasort, légkürtöt, majd néhány matricát, antennát, és szélességjelzőt.

Miután kész volt a vontató, vettem egy nagy levegőt és nekiálltam a trélernek. Már a vontató készítése közben elhatároztam, hogy egy dolly (egy plussz tehermentesítő tengely, vagy tengelypár, olyan mint egy utánfutó) közbeiktatásával fogom elkészíteni a szerelvényt. Ennek a vázát műanyag lapokból ragasztottam össze, majd a Scania-nál használt bogis tengely (a hajtott tengely mögött lévő segédtengely, amit - ha üresen megy a kamion - felhúznak) elemeit építettem be tengelycsonknak. Ezeket úgy alakítottam át, hogy egymástól függetlenek, és van egy bizonyos mozgásuk függőleges irányban, így mindig beállnak a "terepviszonyokhoz". A tetejére egy nyeregszerkezet került, amihez a tréler kapcsolódik.

Ezután már tényleg "csak" a tréler elkészítése maradt. Itt a legnagyobb problémát a kerekek hiánya okozta, a trélereken ugyanis sok kis kerék van, nem olyan méretű, mint a kamionon. Elég komoly fejtőrés után jutott eszembe a megoldás, hogy az 1:35-ös modern gumikerekes harcjárművek kerék mérete kb. megegyezik vele. Gyorsan vettem is a legolcsóbb Italeri nyolckerekűből (LAV-25) kettőt, és mivel tengelyenként 4db kell, így el is dőlt, hogy hátul 4 tengely lesz. A tréler hátsó részét szintén műanyag lapokból készítettem el, majd ezekre erősítettem a kerekeket duplán, de a két kereket középen megosztva, mint az igazin. Az első két tengely magassága itt is állítható, mint a dollynál. A tréler középső része (a tulajdonképpeni hasznos rész) egy régi pótkocsi szétszedése után megmaradt darabokból készült, majd a kettőt összefogattam.

Közben elkészítettem az első részét a pótkocsinak, melyre szintén régebbről kimaradt plató darabokat erősítettem. Ennek a résznek keskenyebbnek kellett lennie, mint a többinek, mert ez mindig így van a trélereken. Ide került egy szerszámos láda, teletömve minden eszközzel, amit csak találtam a gyűjteményemben. Ezután következett az egyik legnehezebb rész, a hattyúnyak elkészítése. Ez fogja össze a tréler elejét a többi részével. Ezt teljes egészében műanyag lapokból készítettem, folyamatosan mérve és próbálgatva, mert csak így tudott egy síkban maradni az egész szerelvény. A hattyúnyak felfogatását mindkét helyen 4-es csavarral oldottam meg, így az szétszedhető, és egy alacsonyabb beépítésével a dolly nélkül is lehet vontatni. Ezután már csak néhány cső, vezérlőkar, lámpa, villogó matrica felhelyezésére került sor. Fontosnak tartottam, hogy élethű legyen a rakomány is, ezért egy elég nagy, 170 mm átmérőjű (ez a valóságban több mint 4 méter lenne), szennyvízcső darabot raktam rá. Elé, és mögé szélességjelző táblákat készítettem, majd vékony láncokkal rögzítettem a platóhoz. A teljes szerelvény elég monumentális, a teljes hossza majdnem egy méter lett, és kb. 7-8 hónapig készült.

Kiss Gábor