Makettinfo - A magyar makettezők magazinja

Egy régen gyártott és méretét tekintve nagy modellt készített a Monogram 1991-ben. A dobozban tekintélyes méretű öntőkereteken található, összesen 255 alkatrészből építhető meg ez a nagy kamion.

A Peterbilt 359 a második változat, amit 1977-82 között gyártottak. Ez már nagy hálófülkével jött ki, 63 inch-es méretben (160 cm). Erre az időszakra jellemző a hűtőmaszk szélesebb és laposabb íveltsége, és a fényszórók mérete, ikerlámpa kisebb átmérőben, és íves lámpatest. A felnik többnyire polírozott alumíniumból készültek, de a festett acélfelni is használatban volt. Különféle motorváltozatokkal lehetett megvásárolni ezeket. Ebből következően van egy, illetve dupla légszűrős változat, amihez a Donaldson és a Vortox cég gyárt különböző méretű és formájú szűrőházakat.

A jármű méretei:

Hossza:	8,1 méter
Szélesség:	2,4 méter
Magasság:	2,8 méter
Motor:	Caterpillar, vagy Cummins, illetve Detroit Diesel. A soros hathengeres változatok a legtöbb gépben, ritkábban a CAT 3408 B V8 240-600 LE teljesítménnyel 12-16 sebességű kézi váltóval.

A dobozból először áttekintettem, hogy mit tartalmaz a készlet. Ekkor kellett rájönnöm, hogy elég sok hiányossága van. Ilyen például a merev első futómű és a hálófülke teljesen üres kivitele.

Mint minden járműnél, itt is a jármű alvázával kezdődött a szerelés. Ennek összerakása nem okoz problémát. Mivel egy tartósablon is tartozik hozzá, én nem láttam szükségesnek a használatát. Következő lépésben a futóművek kialakításával foglalkoztam, amikor egy olyan lépésre szántam el magam, hogy a fékrendszer csöveit magam fogom elkészíteni, mivel ezek eredetileg nincsenek a dobozban. Az első és hátsó hidak felépítése problémamentes volt.

Következő lépésben a motor összerakása volt a feladat. Ez nem is olyan egyszerű, mint amit a rajz mutat. Annak érdekében, hogy minél élethűbb legyen, a blokkhoz kerestem rajzokat és képeket, ami alapján meg tudtam valósítani a vezetékrendszerét. Mire elkészítettem ezt a látszólag kis feladatot, több mint kettő hetet vett igénybe. Az adagolóból a hengerfejhez szigetelt réz huzalból gyártottam a nyomócsöveket. Az üzemanyagellátó csöveket is hasonló módon készítettem. Az adagolóra a gázrudazat is felkerült, amit húzott szálból meg fémlemezből csináltam.

Mindez azért is nyúlt olyan hosszúra, mivel ez egy nem szabványos hathengeres motorral lett kitalálva, hanem ebbe egy V8-as típust építettek be. Először nehéz volt beazonosítani a V8-as típusát, annak ellenére, hogy látszólag egy Caterpillar 3408 B-ről van szó.

A motor színe a szokásos sárga, mivel ez egy CAT. A kapcsolódó részeknél a kipufogó és a turbótöltő részei fémszínre lettek festve, polírozható festékkel. Az egész blokk kapott egy enyhe híg feketés koszolást. A motor színét Gunze festékek keverésével készítettem. A kész blokk a helyére került az alvázba, ami félfényes feketére lett festve.

Ezek után felkerültek a légtartályok, amikből 4 db van. Erre polírozható alumíniumot fújtam, amit utána géppel felpolíroztam. Ugyanilyen módon készült a két oldalfellépő teteje, a bordásfedél és a hálófülke mögötti járólap. Az üzemanyagtartályok sajnos elég gyengék, összerakás után a végein az illesztéseket krómfóliával le kellett takarnom, mert az élek semmiképp sem voltak megfelelőek.

A kerekek és felnik szerelése

A tíz darab gumi és a felnik jónak mondhatók, a krómozott felületek szépek. A felnik összerakása egyszerű feladat. A gumik jó minőségűek, lágy anyagból készültek, de az oldalán mindnek van egy minimális sorjás része. Ezt lecsiszoltam, és a futó felületét is felérdesítettem. Így már jobban hasonlít egy használt kerékre.

A vezetőfülke

Egybeöntött kasztnit kapunk, amivel nincs más feladatunk, mint a belsejét, mint külön egységet összerakni és a külsejét festeni, illetve a rengeteg krómozott apróságot felrakni rá. Sajnálatos módon a vezetőfülke belseje elég spártai módon van kialakítva, amiből hiányzik a tetőkárpit, viszont a műszerfal kivitele kiváló. Festéssel tökéletesen meg lehet valósítani az eredeti kinézetét.

Aki nem akar a festésével bajlódni, a dobozban lévő matricalapról is elkészítheti.

A vezetőfülke ajtajai nem nyithatók sajnos. Nyithatóvá alakítására az építés során gondoltam, de aztán mégis elvetettem a témát. A hálófülke mindössze egy üres doboz. A belsejéből hiányzik a berendezés. Az összerakása egyszerű, de az elvetemedett lapok miatt sok bajom volt vele. A panelek éleit mindenhol végig kellett tömíteni a tetővel együtt, mivel nagyon pontatlan az illeszkedés.

A motorfedél három darabból áll, amit fényezés előtt jobb, ha nem ragasztunk össze. Így könnyebb az elemek festése.

A fényezés

Az első lépés a metál világoskék szín kikeverése volt. Elég sokat bajlódtam vele, mire sikerült. Italeri és Revell festékek keverésével négyféle színből állt össze a végleges árnyalat.

Az összes elem fényezése után a dekoráció festése következett. Időrabló folyamat, mivel a különböző színeket mindig újabb maszkolással kellet ellátni. Az egész folyamat végülis többnapos munkát jelentett.

A következő lépés az összes krómozott alkatrész felszerelése volt a kasznira. A vezetőfülke tetejére elől egy napellenzőt kell feltenni, amit festeni kell sajnos, mivel az nem krómozott (legtöbb esetben pedig olyan). Ezt polírozható alufestékkel megoldottam. A légszűrő szintén így készült, aminek csak a tetejét adták eredeti krómozott darabként. A két kipufogó kémény nem tetszett, amikor összeállítottam. Hiába csiszoltam össze a féldarabokat, mégsem volt megfelelő az illeszkedés. Nagyon meglátszott, hogy két félből van. Ezt követően az üzemanyagtartályokat csináltam meg, ahol ugyanez megismétlődött. A két tartályra a végén keskeny krómfólia csíkot raktam azokon a helyeken, ahol nagyon látszott a hiba.

A hűtőmaszk és a motorsisak is megtréfált, mivel azok sem illeszkedtek igazán. Azonban ezt elég könnyen lehetett javítani. Az alvázra minden a helyére került ezután, és következhetett a teljes felépítmény. A motorháztető belsejébe egy hang- és hővédő borkolatot raktam. Ez egy speciális lukacsos törlőkendőből lett elkészítve. Két réteg van egymásra ragasztva, amit ezután világos barna színnel lefestettem. A sárvédő is kapott bevonatot, ami papírvékony műanyag szövetből van.

Összeraktam a vezető- és hálófülkét, hogy egy egység legyen. Ezután rápróbáltam az alvázra, hogy mennyire találkoznak a kialakított rögzítési helyek. Nem stimmelt szinte semmi.

Fúrás, faragás, reszelés, meg ami ilyenkor szokásos. Elég sok idő elment evvel, hogy helyrehozzam a hibákat, de végül sikerült stabilan az alvázra rögzíteni. Következett a motorháztető. Számítottam ezek után itt is arra, hogy lesz némi gond a pontatlanságok miatt. Ez be is igazolódott, mivel a hűtőmaszkra szerelt zsanérok, és az alvázon lévők között nagy volt a hézag. Ez az egész tető oldalirányú elmozdulását tette lehetővé. Egy távtartó berakásával sikerült megszüntetni ezt a hibát is. A két csapszeg mérete sem volt megfelelő, ezeket is újra kellett gyártani.

Végül a krómozott lökhárítót raktam volna a helyére, amikor újabb méretproblémát fedeztem fel. (Kezdett nagyon elég lenni a sok hibából.) Az eredeti változat szerint sokkal hátrébb került volna. A lökhárító és a hűtőmaszk mindig egy síkban van egymással. Újra távtartót kellett berakni a megfelelő méret eléréséhez. Ez a darab is a helyére került végül, és akkor azt mondtam, hogy kész.

Eltelt egy pár hét, és ránézve a gépre azt mondtam, hogy ez így nem igazán tetszik. És ekkor kezdődött a nagy átépítés. Kitaláltam, hogy megcsinálom olyanra az egészet, mint amilyen az eredeti kamion fényképén látható!

Első lépésként a teljes hátsó sárvédőt lecseréltem. Sztirollapokból gyártottam le az egészet, amit krómfóliával vontam be. A lámpákat maradékokból szedtem össze és festettem át átlátszó pirossal.

A vezető és hálófülke alján végigfutó krómozott burkolat egy eddig nem alkalmazott megoldást takar. Matt fotópapírra, ablaküvegre használatos fólia van ragasztva. Ezt a két anyagot egyszerű stift papírragasztóval egyesítettem, kisérletképpen. Az ötlet bevált. Ebből vágtam megfelelő darabokat, amit aztán pillanatragasztóval raktam a helyére. Erre utólag még kis piros lámpákat gyártottam.

Következett a kipufogócsere. Ezek krómozott rézcsőből lettek újra elkészítve. A vezetőfülkén lévő napellenzőt leszedtem, és ugyanolyan fóliával vontam be, mint ami a hátsó sárvédőnél lett használva.

Az üzemanyagtartályok is le lettek szerelve, helyükre jóval nagyobb, saját gyártású került. Ezeket pvc-cső és sztirollemez felhasználásával készítettem el. Ennek megfelelően a tartókonzolokat is magamnak kellett legyártani hozzá. A hevederszalagokat fémdobozból vágtam. A tartályok külsejét a Bare Metal fóliával vontam be, ami ezután egy polírozott alumínium hatását kelti.

Az antennák, amik a tükör tartókonzolján vannak, azokat öngyújtó-rugóból és acélszálból készítettem.

A légszűrőt is levettem és egy Donaldson tipusú újat készítettem helyette. Ezt egy 20-as fecskendőből alakítottam ki némi sztirol hozzáadásával. A szívórészt rézháló szövetből tettem rá, és az egészet bevontam krómfóliával, de itt már egy másik fajta fóliát használtam, a fényesebb Bare Metal krómot. A szűrő légcsatorna csövét, ami a turbótöltőhöz kapcsolódik, azt egy alumínium csővel felváltottam, amit előtte políroztam.

A hálófülke mögötti sárvédőt is átfestettem utólag. Erre is krómszín került. Ide az Alclad krómfestéket használtam.

Az eredeti kamion képe, amiből elindult az egész makettépítés.

Borka György