Ebben a rövidke leírásban az Italeri egyik régi makettjét, a Renault R370 Turboleader építését, átépítését szeretném nektek bemutatni.

Aki ismeri a munkáimat, tudja, hogy nem szoktam egy kamiont gyári állapotúra összeépíteni, mindig eszközölök rajtuk valamilyen fokú átalakítást. Ezen a maketten a legfontosabb a hátsó futómű - gyárilag ikertengelyes 6x4-es volt, és 4x2-es lett - és az ezzel kapcsolatos részek átépítése volt. Ezen a kamionomon kezdtem el koszolni-koptatni kicsit erősebben, amely megtetszett, bár a kamionok java részét mindig új állapotúnak készítjük el.

A makett kb. 15 éves, tehát nem a legújabb technológia, de ettől függetlenül nagyon szép, ebben még van motor, megfelelően kidolgozott. Látványos a matricája is, de ezt nem használtam fel.

Első lépésként a házi alkatrészek közül kiválasztottam a számára megfelelő új hátsó tengelyt, ami egy Ivecotól származó, laprugós hátsó híd lett. A Renault eredeti vázát a közepe táján elvágtam, és a hátsó részt sztirolból teljesen újra építettem. A megfelelő adatokat (hossz, tengelytáv, stb.) az elég nagy számú katalógus, prospektus gyűjteményemből kerestem ki. A váz építésénél a legnehezebb feladat a párhuzamosság megőrzése volt, hogy a később beépített tengelyeknél mind a négy kerék földet érjen. Támpontként beépítettem az első futóművet, mert ehhez képest tudtam minden mérést, beállítást elvégezni. A kész vázat félretettem és nekifogtam a motornak. A motor összerakásakor elvégeztem némi kábelezést - nagynyomású csövek, üzemanyagcsövek, elektromos vezetékek, stb - és ezáltal kicsit életszerűbb lett az. A helyére ragasztottam a vázba, majd bekötöttem néhány vezetéket.

Itt tennék egy kis kitérőt a vezetékeléssel kapcsolatosan. Többen kérdezték már tőlem, hogy mivel, hová és hogy szoktam csinálni. Vezetéknek nekem leginkább a rézdrót vált be, 0,35mm, 0,5 mm és 1 mm vastagot szoktam használni, pótkocsi vezetéknek pedig színes telefonkábelt. A rézdrótot pillanatragasztóval rögzítem, még festés előtt. A bekötésnél sokszor csak a látszó helyekre figyelek, van, hogy a másik végét egyszerűen csak bevezetem a vázba és kész, mert nagyon bonyolult lenne mindent megépíteni, és nem is látszik sokszor a végeredmény.

Az eredeti üzemanyagtartályt lecseréltem egy Volvo tankra, majd azt is bekötöttem. A hátsó sárvédők szintén cserélve lettek, egy bontott Mercedesére, amelyhez a tartókat 1 mm-es rézdrótból készítettem. A hátsó lámpatartók szintén nem eredetiek, az a 2-es sorozatú Scaniától származik, természetesen bekábelezve.

Az eddig elkészült vázat lefújtam fényes pirossal, és ezzel egy időben az összeállított fülkét pedig metál zöldre. Száradás után neki láttam a váz koptatásának-koszolásának. Több eljárást is alkalmaztam, szárazecseteltem, volt ahol híg matt feketét folyattam, grafittal koptattam, és pasztelkrétával is dolgoztam. A sárvédőkre a KFS-től származó fotómaratott sárfogó gumik kerültek. A koszolással párhuzamosan építettem a fülke belsejét. Itt szintén több feljavítást alkalmaztam, az üléseket, ágyat vékony bőrrel borítottam be, kerültek újságok, étel-ital a fülkébe. A plafonra készítettem CB-rádiót, zászlókat, és természetesen a függöny se maradhatott ki. Nagyon szeretem kidolgozni a kamionok belső terét, mert viszonylag egyszerűen nagyon fel lehet dobni, életszerűvé tenni, és az ablakok miatt az látszani is fog. Összeépítettem a lelakozott kész fülkével, majd rákerült a vázra. Felkerült a lökhárító a lámpákkal, ahol szintén elvégeztem egy apró, de látványos feljavítást. A foncsorok belseje általában sima a maketteken, ezért én húzott szálból ragasztok a közepére egy kis darabot, befestem feketére, és olyan hatása van, mint az izzónak.

A fülke mögé elkészítettem a pótkocsi vezetékeket, felkerült néhány kiegészítő, lámpa, antenna, stb és mehetett a polcra, na meg a kiállításokra, versenyekre.