Egy kis történeti áttekintés, mielőtt elkezdeném a Legacy RS-ekről szóló leírást. Az angol PRODRIVE cég 1989-ben kezdte el az autó felkészítését a rally versenyzésre, miután sikeresen debütáltak egy BMW-vel a rally VB-én. 1990-ben a Subaru nagyon sokat fejlődött és 1991 volt az első év, amikor a Subaru Legacy RS megnyerte az Angol Rally bajnokságot is (közben a rally VB-n is indultak) az akkor még kevésbé ismert Skót versenyzővel Colin McRae-vel a kormány mögött, és ő ezt a következő évben is megismételte. Az autót ebben az időben több ismert pilóta vezette: Vatanen, Bourne és 1993-ban csatlakozott a csapathoz Richard Burns is. Szintén ez az év volt az, amikor kezdetét vette egy hosszú kapcsolat a British American Tabacco-val és a közkedvelt kék és sárga 555-ös Subaru rally autók kapcsolata napjainkban is folyamatosan tart.

A Hasegawa az autó háromfajta verzióját adta ki, de ezek a makettek csak a matricázásban különböznek egymástól: 1991 RACC Rally (rajtszám: 11), 1992 Svéd Rally (rajtszám: 7) és 1993 Tour de Corse Rally (rajtszám: 8) (vagy az Új Zéland Rally, itt csak a rajtszámban különböznek). A kiadott makettekben csak murvás futóművel vannak felszerelve az autók. Viszont a 1993-as Korzika rally aszfaltos verseny, így én átalakítottam ennek megfelelően, de erre majd még később visszatérek. Az autók a Hasegawa-tól megszokott minőséget képviselik. Így jó néhány alkatrész sorjás volt, de a méreteik pontosak, először ezeket az alkatrészeket kellett rendbe rakni, sorjázni. Ezek után kezdtem el az alkatrészek festését és összeragasztását. Az utastér egy külön egységet alkot, ebbe kell beragasztani a fotómaratott taposókat, poroltókat, pedálsort, bukósisaktartót, kéziféket, sebváltókart, üléseket a biztonsági övvel (ez fotómaratott övcsatokat és piros szalagot jelent), a bukócsövet és legvégül a műszerfalat. A műszerfalon érdekes volt a metál piros szín (H87), de ez a valóságban is ilyen volt, ezt fényképekről ellenőriztem. Az 1991-es és az 1992-es verzió belseje, alváza és a karosszériája fehér (TS-26), az 1993-as Subaru-t pedig kék (TS-50) színűre festettem.

Az alvázra kellett felragasztani a motort, a részletesen kidolgozott futóművet, kipufogót és a kartellvédőt. A hátsó difire gumilapból készült egy védőlemez. Az 1993-asnál - mivel az aszfaltfutóműves - a rugós tagokat rövidebbre vágtam 3 mm-rel, ezért a lengővillákat feljebb hajtottam, így sikerült az autót lentebb ültetni. A hétküllős Speedline felniket le kellett cserélni ötküllős Speedline aszfaltfelnire. De nem csak ez volt a probléma, hanem az is, hogy az aszfaltfelni szélesebb, így kilógott volna a karosszériából, ezért a féktárcsák széléből le kellett vágni egy-egy mm-t. Ekkor egy újabb probléma jelentkezett, a felnik belső oldala hozzáért a teleszkópokhoz és a hátsó lengőkarokhoz. Ezért a felnik és a gumik belső oldalából kivágtam egy-egy darabot, hogy elférjenek rendesen.

A karosszériák fényezése és a rajtuk lévő egyéb festések (ablakgumi, az oldalán lévő műanyag, stb.) után helyére került a szélvédő, az első és hátsó lámpák, tükrök, ablaktörlők, antenna, a motorháztető- és csomagtartórögzítő, lámpatartó fotómaratások. Az autókra hátulra sárfogó gumik kerültek fel.
Legvégül az autók matricázása maradt, a Svéd rally-s verzióval nem volt semmi probléma, szépen tudtam felrakni őket matricalágyítóval. Viszont a másik kettő autóval nagyon sok problémám volt, mivel a matricákon lévő lakk össze volt töredezve, így volt olyan, amit sok-sok apró darabból kellett összetologatni és volt olyan is, amit újra kellett készítetnem, mert már egyszerűen nem tudtam felrakni.

Összefoglalva pontos, könnyen összeépíthető (szerintem szép) makettek boldog tulajdonosai lehetünk, ha megvásároljuk ezeket a maketteket (én Ebay-ról vásároltam, de nem volt egyszerű, hiszen már nem sok van belőle).

Vékony Sándor