A motorok és a makettek már gyerekkorom óta csodálattal töltöttek el és ebben az évben sikerült mindkét dologgal közelebbről is megismerkednem, megvásároltam első motoromat és első makettemet is. Az első ecsetvonások, illesztések úgy sikerültek mint az első kanyarvételek, kigyorsítások: kicsit bénán, kicsit csúnyán. De egyik dolog sem olyan, amelyet az ember az anyatejjel szívott magába, hanem sok-sok gyakorlással és türelemmel sikerül elsajátanítania, tökéletesítenie. A legfontosabb pedig, hogy mindvégig élvezzük is amit csinálunk!

Második makettnek a Tamiya által gyártott Hayabusa makettet választottam ki, amelyet a cég az idén dobott a piacra. Az alapul szolgáló motor abban az időszakban született meg, amikor a japán óriáscégek a világ leggyorsabb/legerősebb motorja címért harcoltak egymással. A Kawasaki ZZ-R1100 és a Honda CBR1100XX Blackbird mellett harmadikként lépett be ebbe az eszement versenybe a Suzuki a Hayabusa-val (a Hayabusa szó magyar fordításban vadászsólymot jelent, az 1998-as Intermoto elnevezésű kiállításon mutatták be), majd válaszként a Kawasaki kihozta a ZX-12R-t. A verseny odáig fajult, hogy a motorok szériaállapotban képesek voltak akár a 320 km/h-s sebesség elérésére is, ami őszintén megmondva elég ilyesztő, csak gondoljunk bele... Erre rádöbbentek a gyártók is, miután sok újság támadta őket, így önkéntesen vállalt 299 km/h-nál történő leszabályozással vetettek végett ennek a korszaknak.
A 251 kilós motor besorolása szerint egyébként sporttúragép, 1299 köbcentis négyhengeres motor dobog benne és 160 lóerő teljesítmény leadására képes. Impozáns adatok, nem véletlenül kedvelt alapanyag egy kis bütykölésre, hogy utána a gyorsulási versenyeken lássuk viszont őket immár 330 lóerővel...

A makett elkészítése során megpróbáltam elkerülni azokat a hibákat, amelyeket az elsőnél elkövettem és ezért legfontosabb szabályként a "Türelem mindenek előtt!" szlogent fogalmaztam meg magam számára, de nem elfelejtendő a "Nem fogdossuk a makettet csupasz kézzel, főleg nem teljes száradás előtt" intés sem. Mivel szórópisztollyal nem rendelkezem, ezért ecsettel festettem. Erre a célra a Model Master festékeit használtam, kivéve az idomokat, ahol Tamiya Spray-t alkalmaztam.

Első lépésként a motor blokkját állítottam össze, az elemeket az öntőkeretről való eltávolítás után sorjáztam és langyos mosószeres vízben átmostam, majd egy napig hagytam száradni őket. Az egyszinű részeket ezután összeragasztottam és így festettem le őket. Az egész makettről elmondható, hogy szinte tökéletes a kidolgozása és az illesztéseknél sem kell ügyeskedni. A blokkon az apró csavarfejeknél a Modell Master Chrome Silver festékét használtam úgy, hogy egy tőnek lereszeltem a hegyét, majd egy papírra kikentem egy kisebb mennyiséget a festékből és ebbe "mártottam" a tűt, ezután a műanyag részhez érintve szép eredményt tudtam elérni.

Második lépésként a vázat építettem össze, amely gyárilag nagyon szép kidolgozású és króm szinű. Sajnos az öntökerethez olyan helyen is rögzítve voltak a részek, amelyek nem rejtődnek el és még az óvatos sorjázás után is feltünőek voltak az eltűnt króm részek. Ezt a már említett festékkel próbáltam korrigálni, de nem értem el sajnos tökéletes eredményt. Mivel az idomok takarni fogják ezeket a részeket, így nem döltem kardomba... Alternatívaként azt tudnám elképzelni, hogy szórópisztollyal újra kellene festeni az egész keretet. Bár ez csak fikció, mivel nincs tapasztalatom a pisztollyal való festésben.

Harmadik lépésként az első és hátsó futúműveket készítettem el. A féktárcsákat az élethűbb hatás elérésének érdekében érdemes kifúrni úgy, ahogy az életben is van. Mivel sajnos nekem nincs erre alkalmas fúrom, tűt használtam ennek kivitelezésére. Közel azonos eredményt sikerült elérnem, de a következő makett készítéséig azért beszerzek egy fúrót. A féknyergeken található, a gyártóra (Tokico) utaló feliratot is króm szinnel készítettem el. Túl nagy nehézséget nem okozott, mivel a műanyag alkatrészen tökéletesen szerepel a felirat. A gumik realisztikusabbá tételéhez érdemes egy kicsit csiszolópapírral átdörzsölni a futófelületeket.

A vezetékelés sem jelentett túl nagy problémát, mert a kis tömlőkbe csúsztatott vékony fémhuzal segítségével hajlítás után a vezeték úgy maradt, nem ugrott vissza és így könnyedén lehetett illeszteni a megfelelő helyre őket.

Negyedik lépésként a kipufogórendszer összeállítása következett. Itt is a króm alkatrészek jelentettek problémát, mivel illesztésük után megmaradt az elválasztó vonal köztük, amit eltüntetnem nem sikerült. Itt is a tömítést és a szórópisztollyal való festést tudnám elképzelni. Fontos dolog még, hogy a kipufogórendszert úgy rögzítsük a már összerakott részekhez, hogy a blokk alsó részére a lehető legjobban feküdjön fel, mert ez később problémát jelenthet az oldalidomok felszerelésekor. Nekem jelentett is...

Na ezután következett a számomra legizgalmasabb rész, az idomok festése. Én a 2002-es modell kék/ezüst változatát szerettem volna elkészíteni és ehhez Tamiya Spray-ket használtam. A kétszinű idomokat (oldal-, fejidom és a tank) előszor ezüst színnel fújtam le 2 rétegben, majd a kitben található nagyon jó minoségű maszkoló szallaggal fedtem el a megfelelő részeket. A készlet tartalmazza az 1999-es modelltől kezdve a megfelelő maszkolásokat és matricákat is. A maszkoló részek kivágása után maradt még anyag, amit arra használtam fel, hogy az esetlegesen nem lefedett részeket eltakarjam vele. A Telefonica Blue festéket ezután szintén 2 rétegben vittem fel és száradás után eltávolítottam a takarást. Őszintén megmondom, hogy féltem egy kicsit, mivel soha nem csináltam maszkolást, de kellemesen csalódtam az eredményben. Közel tökéletes lett az eredmény, néhány helyen ecsettel javítottam egy kicsit az összképet. Ezután a matricázás következett, amelyek kiváló minőségűek. Egyedül az oldalidomokon található Hayabusa jel okozott egy kis fejfájást, mivel túllógott rendesen az idomon minden irányban. De levagdosva a lelógó részeket már könnyebben ment a matrica feltétele. Ezután az idomokra két réteg Tamiya lakkot vittem fel.
Ezután történt egy kis baleset... A már kész fejidomot véletlenül egy ecsetvonással keresztühúztam szép ezüst színnel. Szerencsére az ecsettisztításra használt Revell Brush Clean-be mártott fülpiszkálóval sikerült eltávolítanom ezt a rettenetet (a lakkrétegeknek köszönhetően) nyom nélkül. Meleg helyzet volt...

Végső fázisként az idomok felillesztése volt hátra, számomra mindig ez a legkritikusabb rész. Igazán nagy problémát az oldalidomok jelentettek. Egyrészről az én hibám miatt, mivel a már említett kipufogó túlságosan elállt a blokktól és az idomok ezért alul nem akartak összeérni. Ezen úgy segítettem, hogy gumival körbefogtam a részeket és a ragasztás száradása után egyben is maradtak. Másrészről a makett hibája jelentett problémát, mivel az oldalidomok elállnak/elfeszülnek a fejidomtól (két helyen rögzül az oldalsó idom és mindkettő a hátsó felében található) és nem sikerült még ragasztással sem pontosan egymáshoz illeszteni őket. Ezen úgy lehet segíteni, hogy az oldalidomok felső élének első harmadába belülre egy kis fülecskét készítünk és így összeillesztve a fejidommal nem hagyja, hogy eltávolodjon tőle, tökéletes illesztést eredményezve.

Mi volt a tanulság a makett elkészítése során? Legközelebb még türelmesebb leszek, tömíteni fogok mindenféle oda nem illő részt, kipróbálom a Surfacer és a matricafeszítő használatát. Hát sajnos szórópisztolyt még nem tudok venni, de remélem egyszer sikerül annyi pénzt összespórolnom...

Legvégül annyi maradt hátra, hogy fülpiszkálóvál áttörölgessem az elkészült művet, fotókat készítsek róla, felhúzzam a bőroverállt, elhelyezkedjek a sólymon, az önindítóval életet leheljek az erőműbe, behúzzam a kuplungot, egyesbe pakoljam és a kuplungot kiengedve...

Séra László
Budapest, 2002.12.01