|
|
Kiss Gábor:
|
Üvegszállító 1:24-ben
| |
Üvegszállító 1:24-ben
A közúti forgalomban elég ritkán látható speciális pótkocsi, az üvegszállító pótkocsi, valamint egy szintén ritka kamion a Phoenix-Man szerelvény elkészítéséről írok néhány sort Nektek. Első lépésként néhány szót szólnék az eredeti járművekről.
A Phoenix-Man kamiont a széria Man teherautókból egy német cég a Bickel Tuning ( http://www.bickel-tuning.com/ ) alakítja át a vastag pénztárcájú vevő részére az ő igényei alapján. Ezt a típust az F90, majd az M2000-ből készítették, a leglátványosabb elem a fülke elé biggyesztett csőr. De természetesen ezen kívül még számos változtatás van, ami kívülről nem látható.
Az üvegszállító pótkocsi speciálisan csak erre a célra használható jármű, melyben az üvegtáblákat egy kereten állítva szállítják hosszában. Teljesen más a váz megoldás, valamint az egész felépítmény, ezért van, hogy ezzel csak üveget lehet szállítani, mást nem. Ez indokolja viszonylag ki számukat is. Európában két jelentősebb pótkocsi gyártó foglalkozik velük, a Faymonville, valamint a Langendorf. Az általam elkészített pótkocsi ez utóbbi gyár termékére hasonlít, mivel sokkal több anyagot, katalógust tudtam beszerezni erről a típusról. Akkor következzen az építés menete, ahol külön írom le a kamion és a pótkocsi építését.
Phoenix-Man F2000 19-463 1:24 Revell átépítés
Egy pár szóban arról, hogy miért csináltam egyáltalán ezt az átépítést. Első ötletem az volt, hogy készítek egy üvegszállító pótkocsit, és az elé valami jó vontatót. Az európai hosszúsági korlátozások miatt csőrös vontató nem tud normál ponyvás pótkocsit húzni, inkább rövidebb billencs, silós, vagy ezekhez hasonló pótot. Mivel az üvegszállító is rövidebb, mint a normál pótkocsi, így adott volt, hogy valami európai csőrös gépet rakok elé. Ezért esett a választásom a még Európa nyugati felén is ritka Phoenix Man típusra.
A makettet két kamionból építettem össze, a Revell 7540 verseny Phoenix-Man 1:25-ös, és a Revell 7563 German truck Man F2000 1:24-es vontatójából. Az építéshez nagyrészt a normál utcai változat alkatrészeit használtam, a megfelelő átalakításokkal és a verseny változat alkatrészeinek beépítésével. Első lépés természetesen itt is a váz elkészítése volt, ahol középen egy darabot toldottam bele hosszirányban, kb akkorát, amennyit az eleje miatti növekedés miatt kellett. Sajnos elég komoly hátráltató tényező volt, hogy nem találtam sehol sem méret adatokat, csak fényképeket ilyen kamionról, így sok mindent csak "érzésből" csináltam. A hátsó futómű a helyére került, a szükséges helyeken bekábelezve rézdrótokkal. Ezután az elsőt akartam a helyére rakni, de rájöttem, hogy fogalmam sincs hová kéne tenni, mert az első tengely helyzete is megváltozott az eleje miatt. Mivel egyetlen fix pontom maga az orr rész volt, és azon a kerekek helye, ennek a segítségével határoztam meg az első tengely helyzetét. Első rugóknak a versenyváltozat rugóit építettem be, de természetesen a felfüggesztést átalakítva.
A futómű az utcai változaté, egyedül a kerekek és a fékdobok a KFS termékei, amelyek nagyon jó minőségűek. Szóval beépítettem az első tengelyt, bekötöttem a kormányrudazatot, valamint itt is elvégeztem bizonyos kábelezési műveleteket. Ezután építettem be az előre elkészített motort, helyesebben csak építettem volna be, mert itt is egy előre nem kalkulált dologgal szembesültem. A motor olajteknője a normál változatnál elől lejjebb lóg, ami pont elfér az első futómű előtt. Na ez nálam, mivel a futómű előrébb került, pont ráült a hídtestre, és az egészet kitartotta. A motorról leoperáltam az olajteknőt, és fordítva ragasztottam rá, így a hídtest mögött már elfért, és bement a motor a helyére. Természetesen a motor is megkapta a szükséges feljavításokat, kábelezéseket. A vázra felkerültek a különböző tartályok, valamint üzemanyagtanknak egy nagyobb méretű Volvo tankot raktam fel. Az így elkészült váz kapott két sorban egy világos matt kék színt, majd félre tettem az egészet, és neki kezdtem a fülke készítésének. Először is a csőr részt kellett átalakítani, mert keskenyebb volt, mint amire nekem szükségem lett volna. Középen keresztben szétvágtam, és sztirolból toldottam bele egy darabot. Mondanom se kell, hogy a méretek hiánya miatt, itt is csak harmadszorra találtam el a megfelelő szélességet. Ebben egyedül az előre összerakott fülke segített, mindig ahhoz néztem. Közben kicseréltem az első lámpatesteket az F2000-nél használtakra, ami szintén elég macerás dolog volt. Ebből kivágtam a motorházból régit, az F2000 lökhárítójából, pedig azt, amelyik ebbe került, majd következett az összedolgozás. Többszöri gittelés, csiszolás után nyerte el jelenlegi képét, bár festés után azt mondtam, hogy még mindig kellett volna rajta dolgozni. A fülkén kicseréltem a homlokrész alját, az ablak alatt, még pedig olyan módszerrel, hogy a versenyváltozaté került beépítésre, de szélességében két kis beletoldással. Az ajtók mögé, az eredeti sárvédők helyére sztirolból takarólapokat készítettem, majd következett a festés. Az egységes szín miatt először minden kapott egy matt piros réteget, majd 4 sor metál bordót a Model Master 1502 színből, és lakkot.
A fülke száradása közben készítettem a belső részt, a nálam szokásos feljavításokkal, bőrborítások, újságok, CB rádió, pohár, zászlók, a műszerfalra egy munkavédelmi sisak, stb. A vezető oldalán az ablakot félbevágtam, és olyan állapotban ragasztottam be, mintha le lenne húzva félig. A fülke fixen van rögzítve a vázra, ezt úgy oldottam meg, hogy a hátsó gyári felfüggesztést egy kicsit megemeltem, és úgy rögzítettem, előre pedig készítettem egy másikat, ügyelve a megfelelő magasságra, amely a vázhoz van ragasztava.
A fülke mögé került a krómozott kipufogó, melynek a csövét három másikból hoztam össze, mire a minden kanyar összejött az alsó kipufogó dobig. Az első lökhárító a versenyváltozattól származik, természetesen középen beletoldva, és a felnikkel együtt króm Alcladdal festve. Ennél használtam először ezt a festéket, de tényleg hozta a tőle elvártakat. A visszapillantó tükröket szintén átépítettem az F2000-nél alkalmazott vastagabb típusra, sztirol és tömítő segítségével. Az oldalán alul lévő burkoló lapok rövidek voltak az eredeti szerint, de volt itthon másik fel nem használt garnitúra is, így kettőt összeépítve jött ki a megfelelő hossz. A fellépők az utcai változaté, és elé a versenyváltozat sárvédő íve került. Ezeket, és még néhány alkatrészt a Tamiya X-11 acryl krómjával festettem, ami szerintem elég messze jár a krómtól, de ide tökéletes volt. Felkerültek a matricák, felíratok, a gumikra a KFS-től származó felíratok, néhány külső kiegészítő, és lakkozás. Ezzel kész is lett a kamion, amelynek átalakítása sokkal több problémát és megoldást kívánt, mint azt első nekifutásra gondoltam.
Üvegszállító Pótkocsi 1:24 saját építés
Az elhatározás után, hogy egy ilyet építek, első körben az anyaggyűjtés következett. Képet elég sokat találtam az Interneten is, valamint rendelkeztem Langendorf katalógussal is, melyben voltak rajzok, de ez még kevés volt. Személyes utazásaim során egyszer az orosházi üveggyár mellett sikerült jól körbefényképezni egy ilyen pótkocsit, amely sok segítséget adott az építés során. Néhány méretadattal azonban még így is gondom volt, ezért írtam a Langendorf magyarországi képviseletének, a Somlai Truck Kft-nek, akiktől szerencsére nagyon jó anyagokat kaptam, teljesen beméretezett rajzokkal. Mielőtt elkezdeném az építés menetét leírni, javaslom, hogy látogassátok meg ennek az oldalnak http://lkw-infos.net/speditionen/sp-dahmen.htm az alsó részét, mert itt látható egy ilyen pótkocsi felépítése, valamint a ki-be rakodás, amelyet elég nehéz leírni.
A képeken is látszik, hogy ennek a pótkocsinak nem olyan a váza, mint a hagyományos pótkocsiké, hanem tulajdonképpen egy fektetett U betű alakú. Nálam ez nem egészen így készült, mivel a belsejét nem dolgoztam ki, így sokkal egyszerűbb volt az alját telibe készíteni, no meg így sokkal kevésbé csavarodik az egész. Pont ezért én két darabból készítettem a pótkocsit, külön a felső részt, és külön az alsó részt a futóművekkel.
A felső rész készítése a rajzok alapján történt 2 mm-es sztirolból, de meg kell hogy mondjam, a sok törés miatt nem volt egyszerű. Ragasztás után több soros gittelés, csiszolás, majd erre is egy sor matt piros, és négy sor metál bordó (a teljes szerelvény festése során két üveg metál bordó fogyott el). A száradások között párhuzamosan építettem az alsó részt is. Itt először a t betű formájú részt készítettem el, majd a rajz alapján kimértem a futóművek helyét. Ezeknek a pótkocsiknak igen speciális, kerekenként független, légrugós felfüggesztése van, azért, hogy középen szabadon maradjon a hely az üvegtábláknak. Alul egy vastag csőhöz van rögzítve a lengőkar alja, felül pedig a vízszintesen elhelyezett légrugóba csatlakozik be. Az egész egy háromszög alakú lengőkar, melynek a harmadik pontján maga a kerék van. A kerékagyak valamint a kerekek a Revell 7563-as készletének pótkocsijától származnak, de csak ennyi volt, amit ebből felhasználtam. A kerékagyra öntőkeretekből készítettem el a lengőkar elemeit, egyforma méretben.
Egy barátomtól kaptam 6 db pótkocsi légrugót, melyeket egy esztergályos készített műanyag rúdból méretre. Ezekre jobb ötletem nem lévén 8-as fa tipli darabokat ragasztottam, meghosszabbítva az alsó részét. A lengőkarra ezek lettek rögzítve, majd itt is gittelés, tömítés jött. Az első két tengely légrugója nem kapott toldást, mivel ezeket eleve felemelt állapotban kívántam beépíteni (akkor ilyen mikor üres a pótkocsi, és nincs szükség a három tengelyre). Következett a fényezés, ahol ez a rész is a Tamiya ezüstszínt kapta. A futóművek beépítése előtt összeragasztottam az alsó és felső részt, mert utána már nem tudtam volna korrigálni az esetleges csavarodásból adódó gondokat. Mikor ez megvolt tolómérővel egyenként felragasztottam a futóműveket, felkerültek a lengéscsillapítók, és szerencsére jól sikerült, mert egyformán fogtak talajt.
Elkészítettem a hátsó ajtót, melynél egyszerűen körberajzoltam a dobozt egy sablonra, majd az alapján kivágtam sztirolból. Elég nehéz műveletnek ígérkezett a kerekeket burkoló rész megvalósítása, amit először szintén papírsablonból rajzoltam meg, majd ez alapján készült sztirolból. A vonószerkezet szintén elég egyedi, itt nagy segítségemre volt, hogy ezt a részt jól körbefotóztam. Utolsó lépésként már csak az itthoni készletből matricák, lámpák felhelyezése maradt, és néhány apróság.
Összegezve elég nehéz munka volt, főleg a sok új megoldás miatt, amit eddig még nem csináltam, de szerintem megérte, mert egy elég látványos, és mindenképpen egyedi szerelvény született. Akinek kedve támad ilyet építeni, szóljon nyugodtam, mert tudok segíteni, és elég sok anyagot gyűjtöttem hozzá (bár így első olvasás után nem biztos, hogy sokan próbálkoznak vele).
|
|
|
|
