Italeri U.S. Wrecker Truck

A Revell 1993-ban adott ki egy Peterbilt 4 tengelyes vontatót 1:25 méretarányban. Most több mint 10 év után az Italeri is elkészítette a maga kamionmentőjét. A "kistestvérnek" is becézhető vontató elmarad a Peterbiltétől, azonban a Ford LTL 9000 alapjaira épült 3 tengelyes változat is egy nagyszerű makett. A doboz felbontása után a következő szűrhető le.

Az alkatrészek sorjamentesek, és részletesek. A hűtőrács valódi rácsozat, így a kész maketten láthatjuk a mögötte elhelyezkedő hűtőt. Az útmutató végiglapozás után pedig világossá válik hogy 2 féle vontató készíthető el a készletből. Igaz itt csak az egyiket követhetjük nyomon.

Az építést szokás szerint az alvázzal kezdtem, a leírást követve. Összeragasztottam az alapot, rá a lengéscsillapítókat, a futóművet, a légrúgókat, a motorvédőt, az üzemanyag tartály tartóit, az akkumulátor doboz alsó részeit, és a kardántengelyeket. Ezután ment festésre. Kapott 2 réteg piros akrillt. Következett a motor. Leírás szerint összeragasztottam a hozzávalókat majd ez is ment festésre. Az eredeti motorok festésére is használatos Motip 800c festékkel fújtam le mert első fújásra tökéletes fedést biztosít, nem folyik, és hamar szárad. Száradás után ecsettel lefestettem az olajszűrőt fehérre, a generátort bronzra, az ékszíjakat matt feketére. Közben összeraktam a ventilátort és a hűtőt, majd fekete festést követően a motorral együtt száradt. Következő lépésként az üzemanyag tankokat párosítottam és fújtam le őket Casatti krómhatású festékkel. Sajnos messze elmarad a gyári krómtól, de még így is elfogatható. A króm felniket meghagytam eredeti színűeknek, csak a hátsó kerekekben lévő tengelyt festettem alvázszínűre. Maszkoláshoz folyékony maszkolót használtam. 2 fajta orr építhető. Mellékelnek egyszer egy sima króm lökhárítót (ezt láthatjuk a doboztetőn is) illetve egy csörlős ellensúlyt. Mivel szeretném a "nagytestvért" is megépíteni egyszer ,és azon csak egy sima lökhárító található, ezért én ennél a modellnél inkább az ellensúlyt választottam. Rajz szerint összeragasztottam, majd cink-alu festékkel lefújtam. Száradás után ráragasztottam a rendszámtáblát egy Iowai rendszámmal, a két vonószemet, meg a tükröket. Lassan az egész vontató kisebb egységekben sorakozott a végső összerakáshoz. Összeraktam a fülkét és a hálókabint, egymáshoz ragasztottam és így fújtam fehérre. 2 réteg festék után kapott egy lakkréteget is. Ugyanezt eljátszottam a motorháztető esetében is. Míg a kabin száradt, összeraktam a belső részt: az üléseket a kormányművet a műszerfalat. Lefújtam szürkére majd világosbarna és ecset hozzáadásával átkentem az üléseket, a kormánykereket meg a sebváltó gombot. Beragasztottam a kijelzők matricáját és félreraktam. Mivel ezt az építést hamar szerettem volna befejezni, nem kínlódtam sem az alváz bekábelezésével, se a belső külalak feljavításán. Egyszóval se újság, se táska, se függöny. Ezután a vontató szerkezetet raktam össze és festettem le pirosra. A kötéltartó hengerek cink-alu szint kaptak, a külső szekrény pedig mint a kabin is, 2 réteg fehér és 1 réteg lakkot.

Elkezdődhetett tehát az építés. Az alvázba beillesztettem a motorblokkot majd a hűtőt. Felkerültek a kerekek így már talpon állt a masina. Az üzemanyag tartály pántjait még lekentem pirosra, majd mentek a helyükre. Ráragasztottam a fellépőket, majd az akkumulátor fedeleket a tartóikra. Ezután a kabinba beillesztettem az üvegeket, vigyázva, hogy ne legyen fátyolos a pillanatragasztótól, de sajnos nem sikerült tökéletesre. Belecsúsztattam a belső részt, és a helyére ragasztottam. Az ajtókilincseket kimaszkoltam majd ezüsttel lekentem. Ezután a fülkére való krómkütyük kerültek fel: A tükör, a felső lámpasor, a kürtök az antenna, a kipufogórendszer valamint az ablaktörlők és a villogók. A hűtőrendszer csöveit fekete festés után ezüsttel lekentem a csatlakozóknál, majd beillesztettem a helyükre. A hűtőrácsot az oldalsó légbeömlőket illetve a fényszórókat elhelyeztem a motorháztetőn, aztán nagy gonddal a helyére varázsoltam. Eredetileg nyithatóvá akartam tenni, de miután felkerült előre a csörlőszerkezet, csak alig 45 fokban nyílt ki, ezért végleg zártra rögzítettem. Az emelőszerkezetre ráraktam a szekrényt, fölhelyeztem rá a króm alkatrészeket, a sárvédőt, a lámpákat, a felső terelősort, a fellépőket, illetve a rendszámtáblatartót. A drótkötélnek nevezett műanyag merev valamit nem szerettem volna felhasználni, ezért hangszóróvezeték rostszálljaiból csavartam magamnak megfelelő átmérőjűt, majd lefestettem szürkére. A vontató immár egészben állt, csak pár apróság hiányzott. A kampókat lefestettem pirosra, illetve a króm alkatrészeken próbáltam nem annyira észrevehetővé varázsolni a keretről levágáskor keletkezett sérüléseket. Ehhez Silber extra ezüst zománcot használtam. A végére maradt a matricázás, ami a SantaFe feliratból és három csíkjából állt volna. Ez az én tetszésemet nem nyerte el, ezért a gépem hófehéren matrica nélkül kap helyet a vitrinben.

Végszóként érdemes elmondani, hogy a makett eléggé pontosan illeszkedik, igaz néhol sajnos előfordul az alkatrész enyhe deformációja. A rajz olykor nem ábrázolja pontosan a megfelelő odaillesztési pontokat. Ezeket leszámítva azonban kellő türelemmel és ügyességgel, egy csodás kamionmentővel gazdagíthatjuk a gyűjteményünket.

Kelemen Attila
2006.09.22.