A múltkor egy finn tankkal, most egy a finn légierőben is használt repülőgép elkészítésével zaklatom azokat, akik elolvassák "dolgozatomat".

A gépet a finnek a szovjetek ellen viselt háborúikban alkalmazták nem kis sikerrel.

Néhány mondat ezekről a háborúkról.

Az első, "téli háború" 1939 novembere és 1940 márciusa között zajlott le. Oka az a szovjet követelés, hogy a Leningrádtól alig 20 km-re húzódó szovjet-finn államhatárt a Ladoga-tó és a Finn-öböl között elterülő Karél-földszoros nyugati oldalán húzzák meg, a szovjet indoklás szerint " a finn nehéztüzérség lőtávolán túl". Ennek fejében a Szovjetunió felajánlott egy , a vitatott területnél háromszor nagyobb, földterületet. A finnek ezt a kérést /követelést/ helyből elutasították. Hogy miért?
1. A Karél-földszoros sűrűn lakott, vasút- és közútvonalakkal bőven ellátott terület, amelyen finn lakosság él.

2. A szovjet "cserealap" egy szép darab tajga.

A szovjet fél ekkor kifejezte aggodalmát, hogy esetleg megromlanak a szovjet-finn viszonyok. És lőn... egy viharos hajnalon finn területről hét ágyúlövést adtak le szovjet területre. Bele a nagy orosz erdőbe. Már készen is volt a háborús ok. Finn agresszió a védtelen, pláne kicsiny, Szovjetunió ellen. Ez vért kívánt, mégpedig sokat!

A finn hadsereg létszáma sem, felszereltsége sem volt megfelelő a szovjet támadás elhárítására, csupán két "csodafegyverben" reménykedhettek. A földszorosban kiépített Mannerheim-vonalban illetve e vonal névadójában, Mannerheim marsallban, a finn hadsereg főparancsnokában. Persze a végcél nem Moszkva elfoglalása, Sztálin fogságba ejtése, hanem egy tisztességes béke szó szerinti kiharcolása volt. No meg az a magyar mondás, hogy "Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki."

A finnek szerencséjére a szovjet vezérkar egy percig sem gondolta komolyan a háborút. Megfelelő tartalékok képzése nélkül, gyengén kiképzett, a téli körülményeknek meg nem felelő felszereléssel ellátott ("Tél Tábornok"?), rosszul vezetett csapatok kerültek bevetésre. Ezzel szemben a finnek a felmorzsolás taktikáját alkalmazták. Kis, sítalpon mozgó, géppisztolyokkal, akna- és gránátvetőkkel ellátott, álcaköpenyes csapatok támadták az előrenyomuló szovjet egységeket. A szovjet "kevés vérrel idegen területen" vívott harc direktívája teljes kudarcot vallott. Sokan csupán a finnek lelkesedését, hazaszeretetét látják a finn sikerekben. Ha ez így van, akkor ők okosan szeretik a hazájukat. Végül '40 elején a szovjetek rádöbbentek tévedésükre, új vezetők kerültek a csapatok élére, változtattak az alkalmazott módszereken és bevetették a teljes eszköztárat, a harci gázokon kívül. Volt légitámadás, tengeri deszant, ejtőernyős vállalkozás. Végül a szovjet Vörös Hadsereg áttörte a Mannerheim-vonalat. Ezzel a momentummal el is dőlt a téli háború sorsa. A finn utakat több ezer menekülő lepte el. A finn kormány kiürítette a szovjet követelésben megjelölt terültette, elvesztette a Halász-félszigeten a kikötőt és "bérbe adta" a Szovjetuniónak a Balti -tenger több kisebb szigetét. A moszkvai békével le is zárult a szovjet-finn háború... úgy másfél évre.

Ekkor ugyanis Finnország a németek oldalán hadba lépett a Szu. ellen. Ez volt a "folytatólagos háború", mely 1944. szeptember 4-ig tartott és máig is vitatott, hogy a finnek elvesztették-e.

A makettről

Nos, ennyit az előzményekről. A finn légierő is azzal harcolt, amilye volt. (A harc hatékonyságéról csak annyit, hogy összesen 496 szovjet gépet lőttek le a háború folyamán.) Rengeteg típust üzemeltettek, általában kis szériaszámmal. Komoly mennyiségű zsákmányolt szovjet géppel is rendelkeztek. Pl.: SZB-2 bombázóból három századot tudtak harcba küldeni, de sok I-16, I-15, I-153, valamint néhány LaGG-3 is repült. Ezek mellett hazai gyártmányú vadászgépek, ősi és új típusú, holland Fokkerek, Hurricane-ok és Fiatok, valamint, hogy a témánkra térjek 19 db Brewster "Buffalo" B-239-es vett részt a harcokban. No ennek a típusnak találhatjuk 1:72-es makettjét a Hasegawa dobozában.

Szép csomagolásban, a japán gyártótól megszokott minőségben kapunk 54 szürke, 8 áltlátszó alkatrészt, valamint 4 db inkább a golyóstollak anyagára emlékeztető műa. gyűrűt, vésett panelvonalakat és négy gépre (igazából háromra, de az egyiknek kétfajta festésre) matricát és festési utasítást.

A mellékelt típusismertető nem kimondottan a "finn" változatot mutatja be, inkább csak kiegészítették az amerikai flotta által használt gép történetét pár sornyi utalással.

A makett szinte szárazon összerakható, annyira stimmelnek az alkatrészek illeszkedései. Tömítenem sehol nem kellett, sorjával nem találkoztam. Érdemes betartani a leírást a motorház és a vele összefüggő futóaknák miatt. Ezek különben szépen néznek ki. A légcsavar beillesztésekor - számomra - új megoldással találkoztam. A légcsavar-agy és -tengely beillesztésekor használtam fel azokat az említett kisátmérőjű gyűrűket. Abból a műanyagból készülnek, amelyből a pillanatragasztók csőre készül. Ezt nem, vagy csak kissé oldja a makettezéskor használt ragasztó. Így a beillesztéskor, ott nem kell ragasztót használni. Szép, és eléggé részletes kidolgozású a kabin kialakítása. A mellékelt műszerfal-matricával egészen jó hatást érhetünk el!

A festés abból az időszakból származik, amikor a sokféle, üzemben tartott gép már nem az eredeti, gyári festésével vett részt a harcokban, hanem a finnek sötétzöld-feketés zöld rejtő színeivel és betűkombinációival repült. (A betűk általában az adott gép típusának kezdő és még egy betűje volt + lajstromszám. Pl.: a Brewstrer BW-, a FIAT FA- a Fokker FR- jelzéscsoporttal került megjelölésre, a 60-as, 80-as évek MiG-21 gépei MG rövidítést viseltek.)

A japán gyártók előzékenysége végtelen. A matricalapon kapott betűjelzéseket úgy színezték, hogy az pontosan megfeleljen a gépek festésének. Így, egy betű-szám soron belül is változtatták a színeket, hogy a fekete alapon a ráeső betűk zöldek ill. fordítva.

Aki beszerzi a leírt makettet, az szép, eléggé egyedi apróságot tehet a polcára. Az enyém egy FIAT-50 és egy Fokker D-XXI között parkolt le.

Pintér György
pigyu2@freemail.hu