Az F-2H Banshee a US Navy első sugárhajtású gépének, az FH-1 Phantomnak a bázisán került kifejlesztésre. A Navy igényeinek megfelelően a nagyobb sebesség és hatótávolság érdekében a szárnytövekbe a csökkentett átmérőjű törzs két oldalára egy-egy Westinghouse J34-es hajtómű került. A hajtómű a Phantom J30-asának teljesítménynövelt változata. A Banshee-t vadászbombázó és felderítő repülőgépként használták Koreában és a Navy standard minden időben bevethető repülőgép-fedélzeti típusává vált az 50-es években. Az F2H-3 típus orrába 1952-ben Westinghouse AN/APQ-41 típusú radart építettek, így alkalmassá vált minden idős és éjszakai felderítési feladatok ellátására. Az F2H-3 törzsét meghosszabbították 8 láb 1.6 hüvelykkel (összesen 2,48 m), így meg tudták növelni a belső üzemanyag-mennyiséget 1,102 US gallonig (~ 5.000 liter). A beépített fegyverzet M12-es, vagy M16-os 20 mm-es gépágyúkból állt, ezekből a felülre épített pár 220, az alsó pár 250 lőszerrel került javadalmazásra. A szárnyak alatt 4-4 függesztési pont került kialakításra 500 fontnyi bomba, HVAR (High-Velocity Aircraft Rocket), vagy HPAG rakéták számára. (A maketthez csak a 2-2 külső pilont kapjuk, a hajtóművek alattiakat nem.) A későbbiekben lehetőség volt mindkét szárny alatt az infravörös irányítású Sidewinder levegő-levegő rakéta függesztésére is. Az F2H-4 változatot a továbbfejlesztett Hughes AN/APG-37 radarrendszerrel és a tovább erősített Westinghouse J34-WE-38-as hajtóművekkel szerelték fel. Az F2H-3 és F2H-4-es típusjelzésű gépek az elsők közé tartoztak, amelyekkel a USS Hancock fedélzetéről (CV-19) az új gőzkatapulttal elvégezték a kezdeti teszteket.
(forrás: a makett összeállítási útmutatója)

Az interneten a Gooogle keresőjével rengeteg találatot kapunk, ezek közül 3 címet kiemelnék:

www.airwar.ru
www.aviacherteg.narod.ru
www.airliners.net
www.seatejectcolor.com

Az első két link ugyanazt a tervrajzot hozza, de magukat a honlapokat is érdemes meglátogatni, mert szinte minden repülőeszközről találunk rajzokat akár az USA, akár a nagy Szovjetunió gyártotta. A harmadik oldal egy jól ismert képtár gyűjteménye. A negyedik a kabin feljavításához nyújtott segítséget.

Most pedig lássuk mi van a dobozban:

50 alkatrészből állítható össze a kit. Rendkívül gyönyörű felületi kidolgozás, vékony vésett panelvonalak jellemzik a világosszürke öntvényeket. A kabinbelső eléggé leegyszerűsített és első ránézésre is meg kell oldani a fedélzeti gépágyúk problémáját, ugyanis csak a lyukak tátongnak a törzsfeleken. Kétféle festésmintához kapunk matricákat: a USS CORAL SEA anyahajón 1956-ban szolgálatot teljesítő VF-11-es század 103-as gépe sötétkék festéssel és látványos piros villámokkal, valamint a 102-es gép a fehér-sirályszürke színekben állítható össze. Függesztményként a szárnyvégi póttartályokat és 4 darab nem irányított rakétát kapunk. A szárazpróbák alapján az alkatrészek jól illeszkednek, az összeállítással - úgy vélem - nem lesz gond. Az orr-részbe mindenképpen el kell helyezni az előírt ballasztot, különben makettünk seggre ülne.

Úgy gondolom, hogy a készlet az 1.800,- Ft körüli vételárat mindenképpen megérte. Egyfajta hiánypótlásnak is tekinthető a készlet, hiszen a repülőgép-makettezésben a jet korszak úttörői szerintem mostohagyereknek számítanak és a legismertebb gyártók kínálatában csak elvétve szerepelnek. Az nálam külön plussz pontot jelent, hogy haditengerészeti gépről van szó, ugyanis szinte észrevétlenül rajongójává váltam ezeknek a gépeknek. Remélem, hogy az Academy folytatja majd a 40-es, 50-es években rendszerben álló sugárhajtású gépek makettjeinek kiadását.

A cikk első ízben a gcart.uw.hu oldalon jelent meg.

Szekér Géza