Már régen volt, mikor egyik ismeretterjesztő csatornán volt egy film a kanadai kisgépes pilótákról. A filmesek együtt repültek velük, hihetetlenül szép tájakat mutattak be, messze a civilizációtól, ahova csak repülővel lehet eljutni, a repülőtér pedig a folyók, tavak víztükre.

Elkezdtem kutatni a megfelelő makett után, végül két makett látszott megfelelőnek, mindkettőt a kanadai Hobbycraft gyártotta. Az egyik a DHC-2 Beaver (ez szerepelt a filmben is), a másik a Norduyn Norseman úszótalpas repülőgép. Sokáig kutattam utánuk, (netről nem akartam rendelni rossz postai tapasztalatok miatt) míg végül tavaly Ausztriában versenybörzén vettem meg mindkettőt. Ebből elsőként a DHC-2 Beavert készítettem el, a Norseman egy másik történet szereplője lesz...

Időközben minden fellehető fotót letöltöttem a gépről, így az airliners.net-en található több mint 200 db képet is, amik közül több a dobozban található Harbour Air festésű, C-FAXI lajstromjelű gépről készült. Örömöm nem tartott sokáig, mert több eltérő részletet fedeztem fel a makett és a képek között, és párat ebből elég nehéz lett volna (pl: domború utasablakok, más matrica) elkészíteni. Utolsó lehetőségként küldtem egy levelet a Harbour Airnek, a makett festési utasításán bejelölve a kérdéses részleteket. Nagy örömömre válaszoltak is, hogy a Hobbycraft utasítása jó, csak ez egy régi makett, ezért még a korábbi állapotában, felújítás előtti festéssel és alkatrészekkel készült. Még pár tanáccsal (és egy részletfotó-sorozattal) is szolgáltak az apróbb alkatrészeket illetően. Így az építés elől minden akadály elhárult!

A Hobbycraft makett egyszerű, panelvonalak nélküli (!), összesen 25-30 alkatrészből áll. A törzsfelek átlátszó anyagból vannak, így megspórolhatjuk az átlátszó alkatrészek beragasztását.

A belső térrel kezdtem a munkát. Ide kapunk két ülést, egy meglepően jó műszerfalat, egy kormányt, egy sima padlót és egy szintén sima zárólapot a törzsbe. Az üléseket feljavítottam, reszeltem, faragtam, maróval elkészítettem az üléspárnákat, vékony papírból az üléshevedereket, rézdrótból a csatokat. A padlólapra elkészítettem a bordázatot, az oldalkormány pedálokat. Az ajtók belső oldalára rézlapból térképzsebeket készítettem, nyomtatott térképekkel raktam tele. A műszerfalra húzott szálből készítettem gázkarokat, barna papírból pedig pár kartondobozt, ami a rakományt képezi. Száradás után beleragaszottam a kabint az egyik törzsfélbe, majd összeragasztottam a törzsfeleket. Ekkor kiderült, hogy az egyik törzsféllel egybeöntött függőleges vezérsík ferde. Itt a makett átlátszó törzse nagy hátránnyá vált: a rideg anyaga miatt két estémbe (és sok forró vízbe) telt, mire sikerült helyes állásba alakítanom.

A fődarabokat acélvonalzó mellett a fotók alapján újravéstem, a fotókon is látható szegecselést rádlival készítettem el.

Az úszótalpak tartódúcai okozták a legtöbb gondot. Sem a magasságukkal sem az alakjukkal nem voltam megelégedve, itt az összes tartórúd, kábel, fellépő saját készítésű.

A makett legérdekesebb része az úszótalpak végén lévő kormánylapátok mozgatására kialakított mozgatórendszer. Az oldalkormány tengelyén lévő T alakú vasat a gép külső felületére szerelt csigákon átfűzött huzalokkal kötötték össze a vízben lévő kormánylapátokkal, egy másik huzallal pedig a kabinból, egy kar meghúzásával ki lehetett emelni a kormánylapátokat a vízből. Ehhez a részhez esztergált csigákat, gombostűfejeket és harisnyaszálat használtam. Másik érdekes részlet az úszótalpon lévő, repülőn elég szokatlan evező, melyet fa gázgyújtóból faragtam ki.

Alapfestésként először világosszürkére fújtam a törzset, majd feketére és ismét világosszürkére két rétegben. Erre szükség volt, mert a vékony festék miatt fény felé tartva átlátszódhat a törzs. Száradás után polírozással tüntettem el a festék egyenetlenségeit, majd egy réteg enamel és két réteg akril fehér következett. Egy hét száradás után Very Well fényes lakkal fújtam át az egész makettet, vastagon, pisztolyból. Ilyenkor a lakkot közvetlenül a pisztoly tölcsérébe fújom, és egy-két perc alatt felviszem, így nincs ideje megszáradni. Az eredmény megfelelt a vártnak, egyenletes fényes felület keletkezett, szinte narancsbőr nélkül. Erre a felületre öröm volt matricázni, Gunze feszítővel mindegyik tökéletesen felragadt, pedig a hosszú csíkok kék és sárga részét külön kellett felragasztanom a matricán elcsúszott nyomtatás miatt. Csak a motorburkolaton festettem a csíkokat. Végeredményben egy jól kinéző, különleges, bár a gyárilag tökéletes japán makettekkel nem összevethető minőségű makettet kaptam.

A dioráma alapját két cm vastag faforgácslapból vágtam ki, L szegőléccel körbeszegtem, és fekete festékkel festettem le. Erre a vastag alapra a felhasznált művíz miatt volt szükség, ami olyan keményre szárad, hogy az alap deformálódásakor eltörhet. A part megemelt részét purhabból alakítottam ki, előtte a kövek valódi mészkő darabok, a veszprémi körgyűrű egyik parkolójából. A köveket sziloplaszttal ragasztottam a helyükre, majd pár illesztést gipsszel tüntettem el.

A talajt illetve a partot lisztszűrőn rostált kavics és fugapor különböző arányú keverékéből, a keveréket lakkba szórva készítettem el. A talajra végső rétegként tiszta fugaport szórtam, száradás közben kerék és cipőnyomokat nyomkodtam bele.

A házikót, a stéget, a csónakot és a lépcsőt balsafából készítettem, festettem, koszoltam. Az árnyalatnyi színkülönbségeket művészceruzával vittem fel. A stégre a gumik maradék alkatrészek, belsejüket kimartam, hogy élethűbbnek látsszon.

Egy fotón láttam egy érdekes szerkezetet, a leírás szerint egy sífelvonó alkatrészeiből készült, a partról húzták fel vele a kikötőbe érkezett rakományt. Több helyen használták, mindenhol egyedi készítés volt. A felhúzás stabilmotorral, vagy vontatóval, esetleg egy terepjáróval történt. A terepjáró volt az első ötlet, de mivel nem volt hozzá megfelelő makett, maradtam a Revell kiegészítő készletében lévő vontató mellett. A felvonót sztirollapokból és rézhálóból készítettem, a rakomány egy része a Tamiya kiegészítő készletéből származik, a többi saját készítés.

Az oszlop tetejére a szélzsákot cigarettepapírból készítettem. Tintasugaras nyomtatóval készültek rá a piros csíkok, majd drótokkal merevítettem. A fenyőfák törzse a kertemből származik, egy bokorról. A törzsbe lyukakat fúrtam, majd a lyukakba drótdarabokat ragasztottam. A drótokra szálanként szétszedett mohát ragasztottam, ami szintén a kertemből származik. A bokrok a Heki Artline készletéből származó ágakra szórt Noch levélzetből készültek. A fű a Noch statikus füve, többféle szálhosszúságú, faragasztóba szórva.

A figurák maradék készletekből származnak: a pilóta Monogram készletből, a csónakot festő figura Verlinden készletből, a vontatót vezető figura és a vadász (átalakítás után) Italeri modern személyzetből.

Felhasznált makettek:

- HC1674 Hobbycraft Beaver "floats"
- 2629 Italeri Combat Aircraft Support Group
- 04511 Revell Ground Support Equipment
- 1332 Verlinden Ground Crew Summer

Szabó Ákos 2007.09.17